Hol a helyem?  

Posted by Deszy in


Ez egy kis meglepetés a Végzősökhöz, Emma beosztása a kislány szemszögéből. Egyrészt mert szeretnélek titeket valahogyan kárpótolni a hosszú szünetért, másrészt mert nagyon boldog vagyok az egyik vizsgám miatt. Fogadjátok szeretettel!


Hol a helyem?


Emma körül mindenki sugdolózott, és ez nem igazán nyugtatta meg. Jobb híján a talárját gyűrögette, de azért igyekezett úgy csinálni, hogy a többiek ne vegyék észre. Persze senkit sem érdekelt különösebben, mindenki magával volt elfoglalva. Peter mellette úgy remegett, mint a nyárfalevél, ez határozottan nem nyugtatta meg. Vele szemben viszont Rufus olyan magabiztosan állt ott, hogy az ő esetében pedig ettől lett csak még idegesebb.

Lopva kereste a teremben Dahlia arcát, ez tűnt a legjobbnak. Eszébe jutott, amikor odajött hozzá az állomáson, és neki akkor tényleg sikerült feldobnia.

Kicsit keresgélnie kellett, mire megtalálta a sok arc között, de a szőke haja még így is kiemelte a tömegből. Hugóval és Narával beszélgetett, együtt nevettek. Talán neki is ilyen lesz majd, ha már eltöltött egy kis időt a Roxfortban. Ő is talál majd ilyen barátokat, és akkor minden jobb lesz.

Visszafordult az igazgató felé, és végighallgatta a beszédet, de ha őszinte akart lenni magához, csak minden második mondatot értett meg, annyira nem tudott odafigyelni a görcstől, ami a gyomrába fészkelte magát.

Amikor azonban a kalap előkerült, végre fellélegezett kicsit. Persze kicsit rémisztő volt, a maga gyűrött-koszos valójában, de azért a dörgő hangja mégis barátságos volt. Legalábbis félelemre nem adott okot, és ez már nagy eredmény. Az éneke pedig annyira vidám volt, hogy egy pillanatra még arról is megfeledkezett, hogy hol van, és csak hallgatta a dalt.


Kopottas és kissé használt,
tán te is ilyennek találsz.
De nem csak a külső számít,
hisz az csak ámít.
Kalpag vagyok, de több annál,
jobban ismerlek magadnál.
Kapj fel hát és jöjj rá,
melyik ház a neked való!
Gyere csak nyugodtan,
hidd el, nem vagyok csaló!

Ha bátor vagy és merész,
a helyed a Griffendél,
oda kerülsz, ha nem félsz,
és igazi hősként élsz.
Ha mások eszén könnyen túljársz,
a Mardekár a te házad.
Ott leszel majd te is edzett,
mint többi ravasz társad.
A Hollóhátban zsenik tanyáznak,
igazi lángelmék várnak!
Ha a könyvek neked is barátaid,
növeld te is e ház sorait!
Utóvégre a Hugrabug marad,
igazi szelíd népek otthona!
Ha békés vagy s igazságos,
szíved biztos oda vágyott.

Valamelyik téged keres,
de útközben el ne feledd!
Minden erény egyformán jó,
egyik sem kevesebb!
Most már tényleg lépj közelebb,
kapj a fejedre hát!
S nem lesz többé rejtély, mi eddig
titok volt talán!


Aztán amikor látta, hogy a diákok sorban a süveghez járulnak, és egyikükkel sem történik semmi különös, egyre kevésbé félt. Persze még mindig izgult, sok minden múlik rajta, hogy hová kerül, de eddig mindenkit beosztottak valahová gond nélkül, biztosan vele sem lesz baj. Petert végül a Hugrabugba osztották, Rufust pedig a Griffendél ház fogadta ujjongva. Volt még a Hollóhát, ide jártak Dahliáék, és végül a Mardekár. Lopva a zöld-ezüst színekben pompázó asztal felé pillantott, és legnagyobb meglepetésére rögtön kiszúrt ott is egy ismerős arcot. Oliver rákacsintott, és Emma érezte, hogy fülig pirul.

De addigra már szólította is a süveg.

Szépen lassan a székhez sétált, aztán megvárta, míg a fejére teszik a fejfedőt.

Egy hang rögtön megszólalt a fejében, és elemezni kezdte. A Griffendélt rögtön kizárta, nem tartotta elég merésznek hozzájuk. Ahogyan Emma az említett asztal felé fordult, és megnézte magának Rufust, ezt nem is bánta annyira. Aztán végül az is biztossá vált, hogy a Mardekár sem neki való, ez sem lepte meg különösképpen, pontosan tisztában volt vele, hogy ravasznak senki sem tartaná.

Végül a süveg még hümmögött-hammogott magában egy kicsit, aztán teljes hangerővel elordította magát:

– Hollóhát!

Legnagyobb örömére Dahlia, Hugo és Nara vidáman pattantak fel, és megtapsolták. Szinte úszott a boldogságban, úgy lebegett oda új családjához, és anélkül, hogy végiggondolta volna, a három ismerőshöz sétált. Csak néhány másodperc késéssel jött rá, hogy előtte minden elsős az asztal szélére, egymás mellé ült, de semmiképpen sem a végzősökhöz.

Mire azonban elbizonytalanodhatott volna, Dahlia arrébb csúszott, hogy helyet szorítson neki maga mellett.

Igen, végül is tényleg minden jó lesz itt a Roxfortban.


This entry was posted on 2014. január 20., hétfő at hétfő, január 20, 2014 and is filed under . You can follow any responses to this entry through the comments feed .

5 megjegyzés

Névtelen  

Jaj, itt a cuki kis Emmám!
Annyira édi! (igen, csak ezt a két jelzőt ismerem :)
Ha olvasom az írásaid rögtön beugrik egy kép, mintha filmet vetítenének, nagyon tehetséges vagy!
Vigyázz, mert az első két bekezdést E/1-ben írtad, a többit 1/3-ban!
<3 Firka

2014. január 20. 22:03

Szia!

Örülök neki, hogy ennyire szereted Emmát, és nagyon jól esik a dicséret, köszönöm!
Valóban, este volt már, amikor írtam, becsúszott ez a kis hiba. Igazából azért is meglepő, mert E/1-ben nagyon ritkán írok. Mindenesetre köszönöm, hogy szóltál, javítottam! :)

Pussz:
Deszy

2014. január 21. 9:21

Szia! Verseny indul nálam ha van kedved jelentkezz! :) http://amularnyai.blogspot.hu/2014/01/verseny.html#comment-form

2014. január 22. 10:25

wow! Nagggggyon szeretem Emmát! Megjegyzem az én nevem is az :D Ne haragudj, eddig nem volt annyira Oliver szimpi, de attól a fél mondattól szimpatikusabb lett. :)

2014. január 23. 19:34

Szia!
Nagyon megtetszett a blogod, így bekerült a Jó blogok tárházába. Itt a linkje: http://csakegyuzenet.blogspot.co.at/2014/03/ix-blog-deszy-harry-potter.html

2014. március 30. 11:27

Megjegyzés küldése

Kommentek :)