Mugli voltam Roxmortsban - 2. fejezet  

Posted by Deszy in


2. fejezet - Ragadós varázslat

Életemben a legközelebb az édességek készítésével kerültem a varázslathoz. 

A mindennapjaimat jelentette, hogy láttam, ahogy varázslók és boszorkányok jönnek-mennek: maguk mellett lebegtették táskáikat,  egyetlen suhintással megszárították esőtől nedves talárjaikat vagy éppen eltűntek egy szempillantás alatt. Sarah sem volt más, legalább milliószor varázsolt már előttem. Tudta, hogy fáj, hogy nem tehetem én is, de nem szándékosan teszi, soha senkit nem ismertem, aki jobban óvott volna minden fájdalomtól. Nem tehetett róla.

Aki varázslattal születik, annak az kering a vérében, minden sejtjében, minden porcikájában. Fel sem pillant, és már óhatatlanul is mágiához folyamodott. Sarah sem szokta mindig észrevenni, egyszerűen csak sétál és meglátja, hogy poros az egyik polc, a következő pillanatban pedig már elő is repül a raktárból a portörlő és dolgozni kezd. Olyan ez számára, mint a lélegzés. 

És én is úgy szeretnék lélegezni! Akár csak egyszer is, beszívni az üdítő oxigént, a tavasz friss illatát ahelyett a száraz, fojtogató dohos helyett, ami nekem jutott.

Amikor sütök, egy pillanatra ott a varázslat az ujjaim között, egy pillanatra érzem, ahogy a levegő elárasztja a tüdőmet. Édeskés és simogató. A sütés varázslat. Nem azért, amit a mugli receptkönyvek szoktak írni, nem átvitt értelemben, hanem szó szerint. A varázslók édességei nem maguktól válnak különlegessé - nem maguktól pukkadnak, durrannak, szisszennek és bizseregnek. Minden a mágikus összetevőkön múlik és a hozzáértő kezek munkáján. 

Sarah régen nem mert mindent rám bízni a konyhában, ám azóta megtanultam az összes fogást, amit csak lehetett. Lehet, hogy nem tudtam varázsolni, de jobban értettem a varázslók ínycsiklandozásához, mint bármelyik boszorkány.

A kezeim között született a mágia maga, néhány pillanatra a tenyeremben tarthattam, formázhattam, tökéletesíthettem, hogy aztán elveszítsem újra.

Nekem ez jutott: pár pillanat bizsergés, a varázslat kellemes, apró szúrásai tésztától és cukortól ragadós ujjaimon.

This entry was posted on 2014. december 7., vasárnap at vasárnap, december 07, 2014 and is filed under . You can follow any responses to this entry through the comments feed .

8 megjegyzés

Emma  

Szia!
Nagyon jól írsz! Képzeld, csak az Egy Dursley a Roxforban miatta letöltöttem a scribder vagy mit, egyben elolvastam és még nem végeztem(!) a Harry Potter és a varázslók háborúját egy éjszaka alatt kiolvastam és imádtam!!!! De a végén hogy került oda Dumledor????(nem t'om hogy írják) Lécci válaszolj! Már egy hete ezen gondolkodom!!!! Na jó már megyek is nem untatlak tovább!!!!!!
Emma
U. I:. Mikor lesz új rész????
U.I. 2: jó hosszú lett!:)

2015. május 17. 12:24

Szia!

Jaj, köszönöm! Nagyon örülök, hogy így tetszett az Egy Dursley Roxfortban!
Sajnos a Harry Potter és a varázslók háborúját nem olvastam, így sajnos fogalmam sincs, mi van Dumbledore-ral. :(

2015. május 17. 14:43
Emma  

Akkor nem tudod ki írta?

2015. május 19. 20:23
Emma  

Boccs én azt hittem te írtad mert ott találtam a VDR részletek között tényleg ezer bocsiiiiii

2015. május 21. 19:42

Szia!
Még nyáron találtam rá a blogodra és rövid idő alatt elolvastam az egészet, mivel nagyon tetszett. Szerintem fantasztikusan írsz, nagyon jó a történet. Nagy kár, hogy már régóta nem raktál fel részt. Néha még felnézek, hogy van-e valami, de sajnos nincs :(. Lesz még folytatása vagy végleg abbahagytad?
UI: láttam, hogy van egy Éhezők Viadala fanfiction blogod, és tetszik az ötlet, én is láttam az erről szóló videót. Szóval azt szeretném kérdezni, hogy tervezed-e "folytatni", mert csak egy rész van fenn. Biztos sokan olvasnák.

2015. május 31. 14:51
Kata  

Mikor lesz új rész?

2015. június 5. 20:09

Sziasztok!

Na, akkor először a könnyebb kérdésre, ami valójában nehezebb: nem tudom, mikor lesz folytatás. :(

Reni!
Köszönöm szépen a dicséretet, ilyenkor érzem csak igazán a bűntudatot, amiért ennyire régen volt bejegyzés. Dahlia és a többiek rendszeresen előbukkannak a fejemben, és annyira imádom őket, hogy még azon is elgondolkoztam, mennyire működnének vajon varázslóvilág nélkül. (Ó, borzalom, tudom!) A helyzet az, hogy egy saját történeten dolgozom a háttérben, dolgozom meg vagy ezer másik blogot és Facebook oldalt vezetek, és a nap végére mindig az van, hogy már nincs Dahlia. :( De anyum is rendszeresen rágja a fülem a folytatásért, tegyétek Ti is, mert akkor nagy bűntudatom lesz, és leülök írni. Ki kell verni belőlem! ;)
Ami az Éhezők viadala fanficet illeti, annak sajnos biztosan nem lesz folytatása, amit sajnálok, mert imádom a sztorit. :( Kéne nekem egy időnyerő, de tényleg.

Köszönöm a kommentet és a végtelen türelmet!

Puszi:
Deszy

2015. július 31. 21:36
Névtelen  

Kedves Deszy!

Régen nem nagyon olvastam az írásaid, holott már akkor is tudtam, hogy milyen zseniálisak. És tudod, miért? Mert bár minden cseppjét ittam a szavaidnak, mégis rossz érzéssel töltöttek el, mert féltékeny voltam. De nagyon! Féltékeny voltam azért, hogy te hogy a manóban tudsz olyan jó történeteket kitalálni, és nem csak kitalálni, hanem olyan profizmussal leírni, hogy csak ámulok, és én meg miért nem. :D És megsúgom, hogy sokszor próbáltam hibát keresni a történeteidben, amitől majd kevésbé tetszik majd, de mindig dühös lettem, ugyanis nem találtam . Sőt, még jobban szerettem olvasni, mint az eredetit.
De most eldöntöttem, hogy fenébe a féltékenykedéssel, az ember amúgy sem érthet mindenhez, te viszont értesz nagyon is az íráshoz, miért ne szórakoztathatnám magam a műveiddel. ^^
Annyi előnye volt a hosszú "durcinak", hogy mire visszatértem, rengeteg fejezete lett az "Egy Dursely Roxfortban" c. ficednek, így már nem kell türelmetlenül várni egy-egy újabb fejezetre, hanem egyszerre el tudom őket olvasni. :D
Köszönöm, Deszy.

2015. szeptember 2. 10:31

Megjegyzés küldése

Kommentek :)