Végzősök részlet 2.  

Posted by Deszy

A kihalt folyosón sötét volt, Dahlia csak a fáklyák halvány fényében látta, merre is tartanak. A három alak árnyéka hosszan nyújtózott el a kemény padlón. Próbáltak halkan végigsurranni a falak mentén, és közben mindhárman ide-oda kapkodták a tekintetüket, hogy észrevegyék a közeledőket.

– Szólnunk kellett volna Narának! Akkor legalább úgy tűnne, hogy okkal vagyunk a folyosón éjjel egykor!

– Jaj, Hugo! Nem fogunk a prefektus néni szoknyája mögé bújni! – tiltakozott Dahlia. – Különben is, el tudod képzelni, mit szólt volna?

Dahlia szinte látta maga előtt Nara kétségbeesett pillantását, amikor megtudja, milyen küldetésre készülnek. Szinte hallotta, ahogy halkan felsikkant, és csak a szája elé tett kezével sikerül visszafojtania. Túl jól ismerte a barátnőjét. Kétsége sem volt afelől, hogy ha Narán múlt volna, nem lennének itt.

– Lia... – folytatta Hugo, de Lily nem hagyta, hogy befejezze.

– Ezen már kár vitatkozni! Itt vagyunk, és kész! Induljunk!

Így hát, Hugo sóhajtott egyet, és folytatták az útjukat. Dahlia ment elöl, mint mindig. Nála jobban egyikük sem ismerte a Roxfort rejtett zugait, hála a Jamesszel és Freddel rendszeressé vált kis éjjeli túráiknak. Hogy hiányzott Dahliának, hogy néha kisurranjon velük! Akkor mindig az egekbe szökött az adrenalin szintje. De hiába izgult, hogy lebuknak, mellettük nem lehetett nem nevetni, még az olyan helyzetekben sem, amikor mindenki sírva menekült volna.

És most, ahogy ott lopakodtak a harmadik emeleti folyosókon, még valami hiányzott azokból az utakból: a Tekergők Térképe. Mit nem adott volna érte, ha most tudja, kik kóborolnak még rajtuk kívül az épületben.

Dahlia annyira elbambult, hogy meg sem hallotta a kopogó lépteket és a sutyorgást. Ha Hugo nem rántja vissza rögtön, épp belesétált volna a mardekáros különítmény közepébe.

A látványtól mindhárman annyira meglepődtek, hogy mozdulni sem mertek. Hugo hátulról átölelve tartotta Dahliát, Lily pedig a hátuk mögött lapult a falhoz. Közben a tizenkét mardekáros – merthogy Dahlia ennyit számolt – szigorú léptekkel bevonult a mellettük lévő terembe.

Szinte néma csöndben lépegettek, a hármasnak csak egyetlen félmondatot sikerült elcsípnie az egyik alacsonyabb alak sutyorgásából.

– Azt beszélik, a sírjában van...

Csak akkor merték kifújni a levegőt, ami a tüdejükben volt, amikor az utolsó mardekáros is eltűnt a láthatárról.

– Mennünk kellene! – mondta Hugo halkan, miközben elengedte a lányt.

– Most ugye csak hülyéskedsz? Biztos valami rosszban sántikálnak. Meg kell tudnunk miben!

Mielőtt bárki megállíthatta volna, Dahlia kilépett a rejtekükből, és a terem ajtajához osont, hogy kihallgathassa őket. Lily egy vállvonással barátnője után lépett.

– Ők fognak a sírba vinni – sóhajtotta Hugo, de azért követte őket.

This entry was posted on 2012. június 19., kedd at kedd, június 19, 2012 . You can follow any responses to this entry through the comments feed .

2 megjegyzés

Kendra Dumbledore  

"és csak a keze elé tett kezével sikerül visszafojtania."
Szája elé tett kezével

2012. június 20. 23:35

Szia!

Hihi, valóban. Köszi, hogy szóltál! Néha becsusszan ilyesmi. :)

2012. június 21. 7:51

Megjegyzés küldése

Kommentek :)