Végzősök részlet  

Posted by Deszy

Dahliát csak irritálta. Úgy dongták körül az iskolás fiúk, mint friss húst a legyek. És annak is érezte magát. Hiszen ezek közül a kölykök közül egyik sem ismerte. Csak az aranyszőke hajzuhatagot látták maguk előtt, esetleg a smaragdzöld szemekbe szerettek bele, vagy a „mézédes ajkakba”, ahogy az az idióta Oliver súgta a fülébe, mielőtt megcsókolta volna. Már amennyire azt csóknak lehet nevezni...

Egyikük sem tudta, mi rejtőzik a felszín alatt, és azt sem, ő mire vágyik: egy igazi férfira, akire támaszkodhat, aki mellett igazán nőnek érezheti magát. Aki mellett nem neki kell lennie a nagylánynak, aki megmondja, mit hogy csináljon. Valakire, aki mellett néha érezheti gyengének magát, mert tudja, hogy szereti és bármikor számíthat arra, hogy megvédi. Azaz egy bizonyos valakire...

– Úgy irigyellek, hogy te már megtaláltad, akit szerethetsz – sóhajtott Dahlia, és valóban így gondolta, még akkor is, ha az ízlésük eléggé különbözött a pasik terén. Lilynek címezte a szavait, de az először meg sem hallotta. Épp azzal volt elfoglalva, hogy elhessegesse barátját a tökös pitéjétől.
– Hééé! Föld hívja Lilyt!

– Ja, bocsi! Nem tudom, hogy lehet valaki ilyen falánk – panaszkodott.

– Bocs, hogy nem tudlak sajnálni. – Dahlia tényleg kezdett kétségbeesni. Most is, ahogy körbenézett, többen őt méregették, és majd kifolyt a szemük. Csak pont az az egy szempár nem, amelyiknek örült volna.

– Olyan utálatos tudsz lenni, amikor így magadba zuhansz, Dee. Minden ujjadra tíz pasit találsz, csak válassz egyet! Ha nem tudsz jobbat, épp múlt héten tanultam egy jó kis varázsigét erre. Ha nem tudsz választani, dönt helyetted. Aleatorio! – kiáltotta a lány, és közben három egyforma alma felé intett a pálcájával. Az almák közül a baloldali fölött hirtelen megjelent egy apró fénygömb, majd ahogy jött el is tűnt... – Látod? Ilyen egyszerű – mondta Lily elégedetten, majd beleharapott a kiválasztott gyümölcsbe.

– De egyikük sem szeret igazán. Én meg őket végképp nem.

– Minden lány megengedhet magának egy kis szórakozást, míg az igazit keresi, nem igaz? – kacsintott, de Dahlia valahogy nem osztotta a véleményét. És az elégedetlen morgásból, ami Lily túloldaláról jött, arra következtetett, hogy valaki más is így érzi...

– Jaj, nem morogj már, nem magunkra gondoltam! – próbálta menteni a helyzetet Lily, aztán megint visszafordult Dahliához.

– Túl nagyok az igényeid. Még mindig a szőke herceget várod fehér lovon.

– A lóhoz nem ragaszkodom – mosolyodott el Dahlia halványan.

Mindhárman nevetni kezdtek, de ez még nem oldotta meg a lány gondját. A szíve belesajdult, akárhányszor rá gondolt. De azt mégsem panaszolhatta el nekik, hogy ő egy bizonyos illetőre vágyik... Ez az ő titka kellett hogy maradjon.

– Jön Hugo – vette végül észre Dahlia, és tudta, hogy ennek a beszélgetésnek itt most vége. Hugo előtt mindig kínos volt ilyesmikről csevegni.

– Csak nyisd ki a szemed végre, és meg fogsz lepődni! – mondta sejtelmesen egy dörmögő hang Lily mellől. Közben a fiúnak sikerült ellopnia Lily tökpitéjének maradékát, mivel ő már az almára koncentrált, így tele szájjal még hozzátette: – Ti csajok olyan vakok vagytok néha!

This entry was posted on 2012. június 19., kedd at kedd, június 19, 2012 . You can follow any responses to this entry through the comments feed .

0 megjegyzés

Megjegyzés küldése

Kommentek :)