Két iskolaelső  

Posted by Deszy in

Az Az iskolaelső folytatása

Két iskolaelső


James kényelmetlenül fészkelődött, egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát. Soha nem volt határozatlan, a legtöbb emberrel megtalálta a közös hangot, ha pedig nem, akkor is tudta mit kell mondani. Egyetlen ember létezett a világon, aki mellett mégis elvesztette ezt a képességét: Lily.

Sok év eltelt már azóta, James mégis pontosan emlékezett arra a pillanatra, amikor először megpillantotta. A gyomrából elkezdett felfelé kúszni az a furcsa érzés, hogy bizonyítania kell a lánynak. Azóta már hat év telt el, de az érzés még mindig ugyanaz volt. Közben voltak már barátnői, rengeteg lánnyal randizott, ami azt illeti, de Lily mindig Lily maradt.

Ami már csak ezért is meglepő volt, mert az érzései a lány iránt igenis változtak. Először csak azt látta, hogy a lány szép. Aztán minél tovább nézte, annál biztosabb volt benne, hogy Lily nem csak simán szép, hanem gyönyörű. Az évek során megismerte minden egyes szeplőjét, minden sötétebb pontocskát a szemében.

De nem csak ezért változtak az érzései. Sokan azt gondolhatták, hogy felszínes, de nem volt az. Imádta, hogy Lily nem olyan, mint a többi lány. Határozott volt, és bárkivel és bármivel szembeszállt a szeretteiért. És James mindennél jobban szerette volna, ha őérte is így harcolna. Imádta, hogy Lily az egyik pillanatban olyan, mint egy tigris, a másikban viszont mint egy szelíd kiscica. Az ő vállán lehetett sírni, mindenkivel kedves és türelmes volt. Na jó, talán James kivételével... Bátor volt és okos, kedves és érzékeny, erős és sebezhető. Mindent megteljesített, amire James vágyott.

De akárhogy próbált is bizonyítani előtte, mindig rosszul sült el a dolog. Nem tagadhatta, mindig hülyét csinált magából, amint meglátta a vörös hajat meg a csodálatosan zöld szempárt.

Épp ezért álldogált most mozdulatlanul a peronon. Próbálta összeszedni minden erejét, hogy végre elinduljon a lány felé. Nem félt, illetve annyira nem, hogy megfutamodjon. Ráadásul iskolaelső volt, ahogyan a lány is, és nem kerülhette volna el a találkozást, akkor sem, ha akarja.

Aztán James meghallotta Sirius kiáltását:

– Áldásunk rátok!

És ezzel egy időben érezte a szúrást is a fenekében. Már megint Sirius és az átkozott szúróátka!

– Ezt még visszakapod – mormolta James, miközben akaratlanul megugrott.

Még hallotta Sirius kacagását, miközben elindult Lily felé.

Nem volt nehéz kiszúrni a lányt a tömegben, akármit hordott is össze Sirius. Persze, rengeteg Weasley volt a peronon, és ahol a Weasley család megjelent, ott radikálisan megnőtt a vörös hajúak aránya, de az ő vörösük közelébe sem ért annak az árnyalatnak, amilyen Lily haja volt. Tökéletesen illett a lányhoz: mintha a benne lobogó tűz terjedt volna ki a hajára is.

Két lány álldogált Lily mellett. James mindkettőt ismerte. Ami azt illeti, ha Lily nem is, a barátnői szívesen összejöttek volna Jamesszel már évekkel korábban is. Eve és Mary – mert így hívták a két lányt – rögtön mosolyogni kezdtek, amikor látták, hogy a fiú közeledik. Ami azt illeti, mintha kicsit ki is húzták volna magukat. James ezen magában jót derült. Hízelgett a hiúságának.

De aztán elég volt egy pillantás Lilyre, hogy az egóját rögtön a földbe döngöljék. Lily szúrós szemekkel nézett rá, és bárki – még az is, aki életében először látja őket – megmondta volna, hogy nem örül James társaságának.

Nem fogta vissza magát, ennek rögtön hangot is adott.

– Te meg mit keresel itt?

Mary figyelmeztetőn oldalba bökte barátnőjét, ezzel is jelezve, hogy ő nem szeretné, ha a lány elkergetné Jamest.

– Nem jöhetek ide köszönni? – James próbált lazának tűnni, pedig a gyomrából induló csomó már a torkánál járt.

Lily még szigorúbban nézett rá, és a tekintetével mintha azt mondta volna: Erre a válasz nyilvánvalóan nem.

James kicsit jobban kihúzta magát, hátha a lány észreveszi a talárjára tűzött jelvényt. Nem igazán fűlött hozzá a foga, hogy dicsekedjen. És amúgy is jobban örült volna, ha Lily magától jön rá, hogy ő is iskolaelső.

De sajnos Eve gyorsabb volt.

– James Potter iskolaelső? – kérdezte hallhatóan meglepetéssel.

De Jamest egy cseppet sem érdekelte Eve reakciója. Csak Lilyre figyelt, aki mintha rögtön elsápadt volna, amikor ezt meghallotta. Aztán kicsit előrébb hajolt – nem túl feltűnően, de James minden mozdulatára ráhangolódott –, mintha csak ellenőrizni akarná, hogy a jelvény nem hamisítvány-e.

– Biztosíthatlak, valódi – jelentette ki James, és Lily pirulásából már biztos lehetett benne, hogy tényleg ez járt a lány fejében.

– De te nem is voltál prefektus – világított rá Lily. És ez is volt az igazság.

– Nem. De úgy tűnik, valaki észrevette, hogy benőtt a fejem lágya.

Lily horkantott, aztán erőt vett magán, és megköszörülte a torkát.

– Gratulálok – nyögte ki, mintha valami fájdalmas kötelességet teljesítene.

James vigyorgott. Ennél nagyobb bókot még soha nem hallott a lány szájából. És persze ez sem volt konkrétan bók, de mégis... Nem mondhatta el, hogy Lily volt a legfőbb oka annak, hogy próbált komolyabban viselkedni. Mert meg akarta mutatni neki, hogy nem csak egy üresfejű kviddicsjátékos, aki másra sem képes, mint hogy szoknyák után futkos. Soha nem vágyott különösebben sem a prefektusi, sem az iskolaelsői címre. És amikor végül megkapta, akkor sem a büszkeség volt az első érzése. Hanem az, hogy ezzel végre bizonyíthatja Lilynek, hogy megváltozott.

És most ott állt vele szemben, és úgy érezte, tényleg új ember lett belőle.

– Én is gratulálok – felelte. – Megérdemelted.

Lily megint elpirult. És bár tudta, hogy nem vágyik a lány nem vágyik az ő bókjaira, örömmel töltötte el, hogy ilyen hatást ért el néhány szóval. Udvarolni fog neki. Nem úgy, mint az eddigi lányoknak. Hanem igazán. Bókolni fog neki, figyelmes lesz vele, még az ajtót is kinyitja előtte. Ajándékot is küld majd neki, de csak apróságokat, mert pontosan tudta, hogy Lily a nagy ajándékokból csak arra következtetne, hogy meg akarja vásárolni.

Meg fogja hódítani, kerül, amibe kerül.

This entry was posted on 2012. november 6., kedd at kedd, november 06, 2012 and is filed under . You can follow any responses to this entry through the comments feed .

0 megjegyzés

Megjegyzés küldése

Kommentek :)