Az alábbi cikk - Ha még nem olvastad a 21. fejezetet, ami tegnap került fel, akkor hajrá, mert apró spoiler lehet a meglepi: http://hpfic.blogspot.com/2012/05/egy-dursley-roxfortban-21-fejezet.html - SPOILER a Roxforti Hírmondó egyik számából származó részlet.
Nagyon remélem, hogy tetszeni fog ez a meglepi is, és a hozzászólásoknak nagyon örülök! :D Lehet tippelni arra is, hogy vajon ki írta...
A név, amellyel nem nevezünk
A cikket kezdjük is egy tabuval, hogy
aztán nyugodt lélekkel olvashassunk tovább!
Voldemort.
Tessék, kimondtam. Vagyis leírtam.
Innentől már hátradőlhet mindenki, hiszen a nehezén túl
vagyunk.
A nem nevén nevezés nem új keletű
dolog. Nem a Sötét Nagyúrnak köszönhető, hogy elterjedt, eddig
maximum csak nem tudtunk róla. A dolog nagyon is régre nyúlik
vissza. Sokak számára meglepő lehet, de nem tőlünk, varázslóktól
és boszorkányoktól ered, hanem varázstalan társainktól, a
mugliktól.
A korai kultúrákat mélyen átitatta
az ismeretlentől való félelem. A muglik mindenhol varázslatot
sejtettek, még ott is, ahol szó sem volt ilyesmiről. Így
született meg az úgynevezett tabu. Amikor egy szokás vagy
tevékenység tabunak számít, akkor azt tilos folytatni, megtenni.
Amikor egy szó vagy kifejezés tabunak számít, azt nem szabad
kimondani.
El sem hinnénk, hogy milyen dolgok
számítottak tabunak. Gondoltatok már például arra, hogy a
szarvas vagy a farkas szavaink honnan erednek? Ugye nem? Pedig ez is
a nevén nem nevezésnek köszönhető.
Adott két állat, amelyeket a muglik
különböző okok miatt ugyan, de veszélyesnek tartottak. És ha
kimondják a nevüket, akkor úgymond a falra festik az ördögöt,
és a veszélyes jószágok még esetleg tényleg megjelenhetnek. Mit
lehet akkor tenni? Írjuk körül őket! Az a szarvas és az a farkas
állat. Ezek az alakok később lerövidültek, és bár az volt a
cél, hogy elkerüljék az állatok nevének kimondását, pontosan
az ellenkezőjét sikerült elérniük: akaratlanul is nevet adtak.
És mint tudjuk, a neveknek ereje van.
Ez a szokás idővel végül eltűnt,
de néha-néha megint felütötte a fejét, nem kis derültséget
okozva a varázslók között. A leghíresebb nem nevén nevező a
Babonás Bibericként ismertté vált középkori varázsló. Biberic
annyira rettegett egyes lények nevének kiejtésétől, hogy élete
végére már szinte semmit sem nevezett a nevén. Olyan
kifejezéseket használt, mint a dolog, az a valami, és egyes
források szerint tőle származik az izé szó is. Ahogy teltek az
évek, Biberic egyre kevesebb szót mert kiejteni, és végül már
alig értették meg, hogy mit akar elmondani. Babonás Biberic végül
a halálát is félelmének köszönhette. Amikor megtámadta egy
lethifold, képtelen volt kimondani a patrónus megidézéséhez
szükséges szavakat, így végül a szörnyeteg bekebelezte.
A ma a legtöbb varázsló által
Tudjukkiként ismert sötét varázsló gonoszsága olyannyira mély
nyomot hagyott a varázslótársadalom kollektív tudatán, hogy
nevét csak kevesen merik kiejteni. Sőt akadnak, akik nem is ismerik
valódi kilétét.
De rántsuk le a leplet róla! Tom
Rowle Denem néven jött a világra, örökölve édesapja, a mugli
Tom Denem nevét. Származását ő maga is szégyellte, megvetette
mugli gyökereit. Ennek hatására találta ki a nevet, amitől
mindenki retteg: Voldemort. A történelembe már ezen a néven
vonult be, de saját kortársai közül is csak kevesen merték így
nevezni. (Közéjük tartozott két legnagyobb ellenfele, Albus
Dumbledore és Harry Potter, illetve az őket követők körének, a
Főnix rendjének és Dumbledore seregének tagjai.) Így ragadt
rajta az Ő, Akit Nem Nevezünk Nevén kifejezés, aminek rövidült
alakja a Tudodki és a Tudjukki. Követői, a Halálfalók szintén
más néven szólították, egyszerűen Sötét Nagyúrnak.
És habár Voldemort már hosszú évek
óta legyőzetett, a rettegés még mindig él. Hiába folytatnak a
kor nagy varázslói és boszorkányai – köztük igazgatónőnk,
Minerva McGalagony professzor is – hadjáratot a szokás ellen, még
mindig csak kevesen veszik a bátorságot, hogy Voldemortnak vagy Tom
Denemnek nevezzék minden idők legsötétebb mágusát.
De álljunk
meg egy pillanatra, és gondolkozzunk el egy kicsit! Babonás
Bibericket például valószínűleg mindannyian viccesnek, esetleg
szánandónak tartjuk. Az viszont már eszünkbe sem jut, hogy amikor
Tudjukkiként emlegetjük Voldemortot, mi is pontosan ugyanazt
tesszük, amit ő. Egy bölcs varázsló mondta egyszer:
„A dolgokat mindig nevükön kell nevezni. Ha félsz a névtől,
félni fogsz magától a dologtól is.”
This entry was posted
on 2012. május 20., vasárnap
at vasárnap, május 20, 2012
and is filed under
Egy Dursley Roxfortban (extrák)
. You can follow any responses to this entry through the
comments feed
.
