Mugli voltam Roxmortsban - 1. fejezet  

Posted by Deszy in


1. fejezet – Meleg fények


Megint szeptember 1-je van. Utálom ezt a napot, de nem azért, amiért a legtöbben. Nem azzal van gondom, hogy iskolába kell mennem, hanem azzal, hogy nem mehetek.

Öt éve nézem most már remény nélkül, ahogyan nevető diákok indulnak el új vagy régi-új otthonuk felé. Csak ülök az ablakban, elmerülök az elém táruló gyönyörű látványban. A Roxfort tornyai a hold halvány fényében a magasba törnek, hegyesek, mégis hívogatóak. Talán a meleg, piros fények miatt van, amit az elsősök csónakjainak fénye vet a falakra.

Ezen a napon újra meg újra kedvem támad felpattanni, és mindent magam mögött hagyva, nem törődve a következményekkel bevetni magam a Tiltott rengetegbe. Nem érdekelnének a veszélyek, mert varázserő ide vagy oda, a szívem mélyén úgy érzem, ott lenne a helyem közöttük. Legyőznék bármilyen veszélyt, mert a célom hajtana előre.

Többet tudok bármelyiküknél a Roxfortról, pedig még soha nem jártam benne. Tudom például, hogy hol találom az eltűnő lépcsőfokokat. Vagy hogy hol kell keresnem a Szükség szobáját és hol jutott le Harry Potter a Titkok kamrájába. Tudom, hogy hívják az iskola kísérteteit, és azt is, hogy ha Sir Cadogan portréjához érnék, fel kellene készülnöm rá, hogy nem szabadulhatok a meséitől.

A Roxfort az otthonom, pedig még az udvarára sem tehettem a lábam soha.

Csak itt ülök Sarah ablakában, bámulom a csodát és vágyakozom. Mintha csak megidéztem volna – ami tudom, persze, lehetetlen –, Sarah belép a szobámba, és látom a szemében, hogy sajnál.

– Nem jössz vacsorázni? – kérdezi, és amikor látja, hogy a fejemet rázom, egy sóhaj kíséretében ott hagy.

Ismer már annyira, hogy tudja, nem tud semmivel jobb kedvre deríteni. Azóta ez megy, amióta nem kaptam meg a levelem. Az utolsó pillanatig vártam, hiszen nem tudtam, mikor van pontosan a szülinapom. Minden egyes nap azzal a reménnyel keltem fel, hogy aznap már megérkezik. De nem jött. Aztán a tavasz nyárba fordult, a nyár őszbe, én pedig itt maradtam Roxmortsban.

Egyetlen mugliként Nagy-Britannia utolsó varázslók lakta településén.

This entry was posted on 2014. november 1., szombat at szombat, november 01, 2014 and is filed under . You can follow any responses to this entry through the comments feed .

1 megjegyzés

Már olvastam de most írok hozzá megjegyzést is: hihetetlen hogy milyen jól megtalálod a HP világban a drámai szálakat.... ez is nagyon tetszik... csak egy kis szösszenet de jó.... még több ilyesmit.... írj :D

2016. január 14. 20:38

Megjegyzés küldése

Kommentek :)