And the Oscar goes to...  

Posted by Deszy in

And the Oscar goes to...


– Ron, a lábamon taposol!

– Bocs.

– Maradjatok csöndben! Attól hogy nem látnak, még hallanak minket! – emlékeztette Harry barátait, majd visszafordult a vörös szőnyeg felé. A mugli sztárok már szép számmal gyülekeztek, a vakuk pedig folyamatosan villogtak.

A felvonuló hírességek csillogtak-villogtak. Harry elképzelni sem tudta, hogyan varázsolták magukat ennyire széppé... varázslat nélkül. Látszólag mindenki tökéletes volt. Fehéren vakító fogsorok, tündöklő ruhák, itt-ott kivillanó bronzbarna testrészek, sehol egy ránc, sehol egy sebhely. Harry önkéntelenül a homlokához ért, és elképzelte, milyen lenne az arca, ha a különleges, villám alakú ismertetőjegy egyszer csak eltűnne.

– Harry, láttál már ennyi szép nőt egy helyen? – kérdezte Ron álmélkodón. Jutalma egy oldalról kapott hatalmas ütés volt.

– Mindjárt kicsordul a nyálad is! – sziszegte Hermione, aztán sértődötten elfordult.

Néhány színésznőről Harry is csak erővel tudta elszakítani a tekintetét. Azt mondogatta magában, hogy Ginny várja haza. Maga elé képzelte a vörös hajú lányt, és a sok boldog percet, amit vele töltött, és rögtön biztos volt benne, hogy nem is kívánhatna jobb barátnőt magának.

Valószínűleg Ron fejében is ez járhatott, mert mindent megtett, hogy bocsánatot kérjen Hermionétól.

Továbbosontak a köpeny alatt, lassan, vigyázva, nehogy bármelyik testrészük kilógjon. Elég sok időbe telt, de végül bejutottak. A terv első része tehát teljesítve, már csak ki kell várni, amíg az a film jön, amire ők várnak.

Az Oscar-gála. Harry és Hermione természetesen tudták, hogy miről is szól ez az egész, azon túl, hogy a mugli sztárok kicicomázva felvonulnak a vörös szőnyegen. A filmművészet legjobbjait díjazták. Harry soha még álmodni sem mert róla, hogy egyszer ő is itt fog ülni a kiosztón, még ha nem is meghívottként.

De az a névtelen levél mindent megváltoztatott. Ki kellett deríteniük, miért kapták.


Kedves Harry!

Ha valami érdekeset akarsz látni, menj el az Oscar-gálára!

Egy rajongód


Hermione persze rögtön attól félt, hogy ez csapda, és Voldemort valamelyik régi szolgája tőrbe akarja csalni őket. Ha őszinte akart lenni magához, benne is felmerült, hogy erről lehet szó. De úgy érezte, mégis el kell jönnie. Barátai pedig ragaszkodtak hozzá, hogy elkísérik.

A díjkiosztó műsor pedig elkezdődött, mindenki nevetett és tapsolt, Harryék pedig egyre rosszabbul érezték magukat.

– Minek jöttünk el? – kérdezte végül félhangosan magától.

– Szerintem érdekes. Ezek a muglik fura dolgokat tudnak kitalálni – mondta Ron, és tátott szájjal tovább nézte a műsort.

– Szerintem mennünk kellene – mondta lemondón Harry, és már épp indult volna kifelé, amikor meglátta.

– Legjobb látványtervezés. Következzenek a jelöltek!

Ezzel párhuzamosan a kivetítőn megjelent az öt jelölt film címe, és Harrynek leesett az álla. Mert a harmadik helyen a saját nevét látta.

Harry Potter és a Halál ereklyéi II. rész

– Harry...

– Ez te...

Harry maga sem tudott válaszolni barátainak, csak tátott szájjal meredt maga elé. Ez csak ő lehet! Hiszen valószínűleg még több ezer Harry Potter futkoshat a világon, de hánynak van köze közülük a Halál ereklyéihez.

Harry belemarkolt a láthatatlanná tévő köpenybe, annak a tapintható bizonyítékába annak, hogy az ereklyék léteznek.

– Most álmodom? – sikerült kipréselnie mégis két szót. Ron hirtelen felé hajolt, és erősen megcsípte. Harry felnyögött, Hermione pedig oldalba lökte barátját.

– Mi van? Ő akarta tudni, hogy ébren van-e!

Ekkor vették észre, hogy a listán szereplő filmekből levetítenek egy kis részletet. Bár a részletek nem voltak hosszúak, Harry úgy érezte, mintha legalább évek teltek volna el, mire a harmadik következett.

A filmbéli Harry Potter ő volt. De mégsem ő. A történetből rögtön rájött, hogy ez az ő élete. A színész viszont, aki játszotta, cseppet sem hasonlított rá. Sokkal szögletesebb volt az állkapcsa, homlokán egy lényegesen eltúlzott sebhely díszelgett, és ami a legrosszabbul érintette Harryt: az őt alakító színésznek még csak nem is zöld volt a szeme!

Látta, hogy barátai is megrökönyödtek.

– Ez egyáltalán nem hasonlít hozzám! Sokkal hosszabb a haja és... – Harry többet már nem hallott Ron panaszáradatából.

Filmet. Készítettek. Róla. Az életéről.

Elhűlve nézte a képeket, amik hol félelmetesen hasonlítottak a történetére, hol nevetségesen különböztek attól. A fejében összehasonlította a színészeket a valódi Hagriddal, a Weasleykkel, Dumbledore-ral és a többiekkel, és egyszer csak azon kapta magát, hogy mosolyog.

Nem tudta volna megmagyarázni, hogy miért. Furcsa érzés volt tudni, hogy filmet készítettek a történetéből. A mugli világban is híres! És ez most először nem zavarta. Elképesztő! Nevetnie kellett, ha arra gondolt, hogy a muglik ennek ellenére még mindig azt hiszik, hogy varázslat nem létezik, és elképzelte, vajon mit szólnának az előbb még a vörös szőnyegen végiglejtő sztárok, ha tudnák, hogy Harry Potter mindvégig itt lapult az alatt a bizonyos köpeny alatt a teremben.

A filmrészletek véget értek, és a híresség – Harrynek fogalma sem volt, ki lehet az, még a nevére sem emlékezett – megint a mikrofon felé hajolt, és megszólalt:

– És az Oscart nyerte... – Itt tartott egy kis hatásszünetet, amíg kinyitotta a borítékot. – Harry Potter és a Halál ereklyéi II. rész

This entry was posted on 2012. február 26., vasárnap at vasárnap, február 26, 2012 and is filed under . You can follow any responses to this entry through the comments feed .

2 megjegyzés

Névtelen  

Ez nagyon aranyos. De kíváncsi lettem volna, hogyha Rowlig is ott lett volna. Bár igaz, hogy ez Oscar...
Amúgy kár hogy nem nyert. :(

2012. február 27. 18:11

szia!
ez nagyon jó lett! :D vicces, de mégsem az... :) furcsa elképzelni, ahogy az igazi harry látja a mi harrynket... de végülis.. bármi lehetséges! :)

2012. július 17. 17:14

Megjegyzés küldése

Kommentek :)