Fred Tréfatára

Akárhányszor meglátta a Roxfort kastélyát, a nosztalgia érzése szállta meg. Sokáig ez a kastély volt az otthona, és egy kicsit mindig az marad. Minden egyes fáról, minden tégladarabról, de még a hatalmas kapuról – amin épp besétált az udvarba – is ezer és ezer emlék jutott eszébe.

Először a boldog emlékek jöttek: amikor még csak Hagrid kísérte őket, amikor először átlépte ezt a hatalmas kaput, amikor megpillantotta a fiákereket, amelyeket a semmi húzta, aztán a keserédes pillanat, amikor rájött, hogy mégsem... Aztán az a dermesztő éjszaka, amikor Dumbledore-t támogatta vissza a kastélyba, hogy aztán a Halál eljöjjön érte.

Észre sem vette, és a lába magától vitte az igazgató márvány sírboltja felé. Harry már rég megbocsátotta neki a sok titkot, és már csak a szeretet maradt és hiány. Azokban a pillanatokban, amikor nem tudta, mit kellene tennie, gyakran eszébe jutottak az igazgató bölcs szavai, és elgondolkozott rajta, vajon régi mentora mit tenne. Dumbledore is elkövette a saját hibáit, de ettől csak még emberibb volt Harry számára. Egy példakép, akit bátran mert követni, és sosem bánta meg.

Harry annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette a felé tartó két alakot, csak akkor, amikor az alacsonyabbik átkarolta, és puszit nyomott az arcára.

Harry elmosolyodott, és elfordult Dumbledore sírjától. Ginny közben elővette a pálcáját, intett vele egyet, mire a fehér sírbolton megjelent egy mélyvörös tűzliliom. Harrynek Fawkes jutott róla eszébe, és biztos volt benne, hogy a lány választása nem véletlen esett erre a virágra.

– Mehetünk? – kérdezte Hermione, miután ő is átölelte Harryt. A fiú bólintott, és együtt indultak el Roxmortsba.

– Biztos elengedtek titeket? – cukkolta barátnőjét Harry. – Nem akarom, hogy McGalagony professzor büntetőmunkát szabjon ki rátok, amiért kiszöktetlek titeket.

Ginny oldalba bökte. – Tudod, hogy ma minden roxforti diákot kimenőt kapott, hogy ott lehessen a megnyitón. És ebbe mi is beletartozunk.

– Ha mégsem, csak szólj. Még megvan a térkép és a köpeny, kicsempészhetlek titeket a Mézesfalásba. – Ginny kuncogott, aztán csókkal hallgattatta el Harryt.

– Ron már ott van? – kérdezte Hermione, bár Harry tudta, hogy a lány úgyis tudja a választ.

– Előrement, hogy mindent előkészítsenek George-dzsal.

Harryék voltak az elsők, akik elérték Roxmorts falut, de mögöttük már kezdtek megjelenni az első roxforti csoportok. Harry két-háromfős baráti társaságokat látott, és eszébe jutottak azok az idők, amikor Ron, Hermione és ők együtt fedezték fel a falu minden egyes négyzetcentiméterét.

Zonkó Csodabazárához értek, és benyitottak az üzletbe. Már akkor hatalmas volt a tömeg, pedig a nagy roxforti hullám még csak ezután érkezik. Ron először észre sem vette őket, éppen az egyik polcra lebegtetett fel pár doboz trágyagránátot. Még mielőtt a következő dobozra szegezhette volna a pálcáját, Hermione suhintott, a doboz pedig rögtön a levegőbe emelkedett.

Ron megfordult, és amikor meglátta őket, mosoly jelent meg az arcán, és intett nekik, hogy menjenek beljebb.

Harry elégedetten vette tudomásul, hogy habár George és Ron megváltoztattak egy-két dolgot, Zonkó Csodabazára még így is Zonkó Csodabazára maradt. Megőrizte a csíny és az emlékek illatát, és kiegészült valami friss Weasley aromával.

Harry észrevette George-ot is az üzlet hátsó részében. Gondterheltebbnek tűnt, mint szokott, és most is ott volt a szemében a tompa szomorúság, ami Fred halála óta mindig.

Egy óra múlva az üzlet hivatalosan is megnyitott, és George egy emelvényen állva belefogott a nyitóbeszédébe.

– Freddel régi vágyunk volt, hogy Zonkó Csodabazára is megismerje a Weasley Varázsvicc Vállalat különlegességeit. A háború azonban közbeszólt, de most örömmel jelenthetem ki, hogy a Vállalat megnyitja második üzletét itt, Roxfort mellett. Tudom, hogy Fred ebben a pillanatban is figyel, és mosolyog, ahogy látja, amint a közös álmunk végre valóra válik. – George itt nagyot sóhajtott, és Harry, aki a többi Weasleyvel együtt az első sorból követte az eseményeket, látta, hogy a fiú szemében könny csillan. – Majdnem egy év telt el a nagy csata óta, és ma lenne huszonegy éves. Ez az üzlet nem jöhetett volna létre nélküle, aki mindig mindenki arcára képes volt mosolyt varázsolni a legkeményebb pillanatokban is. Mosollyal az ajkán ment el, és mosollyal az ajkán őrizzük meg az emlékét is. Fred Tréfatára megnyitja kapuit. Fred, ha hallasz, még mindig lógsz nekem azzal a trágyagránáttal!

Mrs. Weasley könnyekben tört ki, ahogy Ron és George hivatalosan is felavatták az üzletet, és Harry látta, hogy George is elvonult néhány percre. Közben pedig arra gondolt, ha nincs Fred, ő sem lenne ma az, aki. És abban is biztos volt, hogy Fred Weasley idővel legendássá válik, ő lesz a fiú, aki nevetéssel harcolt a sötétség ellen, és a legreménytelenebb pillanatokban is vidámságot csempészett az életbe. Ő a fiú, aki saját életét áldozta fel, hogy a világnak maradjon még esélye az önfeledt kacagásra. 

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT FRED ÉS GEORGE!