Sziasztok!
Itt nem szoktam ilyeneket posztolni, de ezt most nem bírom ki.
Én erre így még soha nem gondoltam, de gyönyörű. *-*
És arra sem gondoltam soha, hogy Jamest, Lilyt és Albust ilyen közel fogom érezni magamhoz. Kicsit olyanok már néha, mintha az én gyermekeim is lennének. Imádom a gyengeségeiket és azt, hogy mennyire erősek és bátrak, mint a szüleik is. Öröm minden pillanat, amikor róluk írok. És remélem nektek is az, amikor róluk olvastok. :)
This entry was posted
on 2012. augusztus 11., szombat
at szombat, augusztus 11, 2012
. You can follow any responses to this entry through the
comments feed
.
