Egy Dursley Roxfortban - 13. fejezet  

Posted by Deszy in


13. fejezet
A beosztás folytatódik


Dahlia néhány másodpercig még ott ült dermedten, és újra és újra hallotta a fejében a süveg kiáltását: „Hollóhát”

Aztán a balról második asztal felől meghallotta a dörgő tapsvihart, többen még fel is álltak, sőt, egy fiatalnak tűnő fiú – valószínű alsóbb éves lehetett – még ugrált is. Dahliát azonban a -most már - saját asztalánál ülők reakciója nem érdekelte annyira, mint a griffendéleseké. Egészen pontosan néhány griffendélesé.

Annyi ereje még volt, hogy felálljon, és elinduljon a helye felé, bár erre is kényszerítenie kellett magát. Nem engedhette, hogy rögtön az első próbánál felsüljön. Ám miközben elindult, a pillantását Loo, James és Rose felé fordította. Loo szemében elfogadás volt, Jamesében csalódottság, Roséban pedig meglepetés.

Aztán elnézett Lily, Nara és Hugo irányába is. Nem tudta elfelejteni, amit egykor Lily mondott.

- Én a Griffendélbe szeretnék kerülni. A két bátyám is oda jár.

És ahogy Loo mesélte neki, a legtöbb Weasley szintén a Griffendélbe került.

Aztán végül megérkezett a saját asztalához, a hollóhátosok gyűrűjébe. Néhányan megrázták a kezét, és bemutatkoztak, de Dahlia nem tudott rájuk figyelni. Csak az járt a fejében, hogy ő ebben is különc lesz. Nem mehet majd Lilyvel és Hugóval órára, nem tanulhatnak majd együtt és alig fogja látni őket. Pedig már kezdett neki örülni, hogy végre talán lesznek barátai.

Közben a ceremónia folytatódott.

Edwards, Robert beosztására még oda tudott figyelni, ő szintén a Hollóhátba került. Ennek Dahlia nagyon örült, mert így már nem csak vele foglalkoztak az asztalnál.

Próbálta magába szuggerálni, hogy nem is történt akkora tragédia. Hiszen, ha jól emlékszik, Nara szerint az ő anyukája is hollóhátas volt. És Lily szerint az a lényeg, hogy az ember ne a Mardekárba kerüljön. Márpedig ő nem oda került. De a szíve mégis nehéz volt, bárhogy próbálkozott is.

Aztán egyszer csak egy papír landolt előtte. Nem odadobták, nem is repítették, hanem egyszerűen csak megjelent előtte. Mint ahogyan Loo is tette, amikor hoppanált. Loo felé fordult, és látta, hogy a szemével próbálja rávenni, olvassa már el, ami a papíron állt.

Dahlia kitekerte a gondosan összesodort papírdarabot, és egy férfias, ám meglepően olvasható kézírást látott.


Ne aggódj! Mi így is szeretünk. Csak akkor lett volna örök harag, ha a Mardekárba osztanak.

Loo & James

U.i.: De azért remélem, nem lesz belőled valami stréber!!! - James


Dahlia még kétszer elolvasta a levelet, mielőtt újra a Griffendél asztala felé fordult. Biztos akart lenni benne, hogy nem értett semmit félre, és nem azt írták a levélben, hogy utálják, és soha többet nem beszélnek vele. De a szöveg a harmadik olvasásra is ugyanaz volt, nem változott benne még egy vessző sem, így Dahlia végül összeszedte a bátorságát, hogy megkeresse a szemével Loo-t és James-t.

Amikor végül megtalálta őket, a gyomrában a gombóc oldódni kezdett, és újra melegség járta át a tagjait. Megint vert a szíve, és a légzése is normalizálódni látszott. A beosztás közben végig zajlott, de Dahliát ez most nem nagyon érdekelte. Három ember beosztása számított csak neki, és amíg az ő nevüket nem hallja, addig mindenki másé berepül az egyik fülén, hogy a másikon ugyanolyan lendülettel tovaszálljon.

Csak az érdekelte, mit szólnak a barátai. Mert már annak tartotta őket. Loo és James vidámak voltak, mosolyogtak rá. James egyet rántott a vállán, Loo pedig intett egy aprót, aztán visszafordultak, hogy tovább nézzék szerencsétlen gólyák szenvedését.

Merthogy szenvedés volt a javából, az kétségtelen. Bár nem kellett szembenézniük sárkányokkal, még csak varázsolniuk sem kellett, sőt tulajdonképpen nem is tettek semmit, csak tűrték, hogy a fejükre tegyenek egy koszos süveget, a próba ettől még nem lett könnyebb. Valaki a fejükbe nézett, és eldöntötte a sorsukat.

Dahlia most már kicsit nyugodtabban nézhetett végig az asztalnál, aminél ült. Tulajdonképp nem tűntek gonoszoknak, sőt, némelyikük így első pillantásra nagyon is szimpatikus volt. A fiú, akit utána osztottak be, Robert vele szemben ült. Meredten bámult maga elé, mintha nem is a Nagyteremben ücsörögne, hanem valahol messze járna. Egy másik világban. Dahlia egy ideig nézte őt, és azon gondolkozott, vajon mire gondolhat a fiú, ám mielőtt kitalálhatta vagy megkérdezhette volna, hirtelen olyan nevet hallott, ami ismerős volt neki.

- Potter, Lily

A teremben rögtön elkezdődött a sutyorgás, minden szem a lányra meredt. Na igen – gondolta Dahlia -, Harry híre úgy tűnik, de is eljutott.

Dahlia izgatottan fordult oda, nem törődött a többi diákkal, csak a legifjabb Potter érdekelte, nem a neve. Nézte, ahogyan Lily lassú, de határozott lépésekkel sétált oda a süveghez. Dahlia összekulcsolta mutató és középső ujjait, behunyta szemét, és így összpontosított egyetlen kérésre: arra, hogy Lily is a Hollóhátba kerüljön. Bár tudta, hogy Lily nem ezt akarja, volt annyira önző, hogy ebben az esetben a saját kívánság Lilyé elé helyezze.

Ám csalódnia kellett. Alig tette rá Neville a süveget a lány vörös hajzuhatagára, rögtön felharsant a döntés:

- Griffendél!

Lily vidáman nevetve pattant le a székről, épp csak egy másodpercre fordult Dahlia irányába, hogy küldjön felé egy bocsánatkérő pillantást. Aztán belevetette magát a Griffendéles forgatagba, ahol már várták. Szoros ölelésükbe vonták, többen skandálni kezdtek, megrázták a kezét. Ezt vele is megtették a saját asztalánál, mégsem tudta irigység nélkül nézni a jelenetet. Lily vágya teljesült. Fájó szívvel nézte, ahogy Fred, Rose, James és Louis sorban odamentek hozzá, puszit adtak neki, és együtt örültek vele. Lilynek nem kellett levelet küldeni, mert neki sikerült az ő köreikbe kerülnie.

Dahlia nem tehetett róla, újra magába fordult, ám ezúttal nem szomorú és kétségekkel teli, hanem mérges volt. Mérges volt az egész világra. A szüleire, amiért nem mondták már meg korábban, hogy micsoda (az abban a pillanatban kevéssé érdekelte, hogy ők sem tudtak az ő boszorkányságáról), mert akkor talán lett volna esélye felkészülni. Harryre, amiért nem mondta meg, mit tegyen, hogy ő is griffendéles lehessen. Jamesre, Loo-ra és Rose-re, amiért ők elég jónak találtattak arra, hogy a vörös-arany színekben pompázó asztalnál üljenek. És nem utolsó sorban a Teszlek Süvegre, ami rossz házba osztotta be. Úgy fortyogott benne az elfojtott düh, hogy azt hitte, felrobban.

Talán meg is történt volna, ha mérgelődését nem szakítja meg a tény, hogy közeledtek Hugóhoz a névsorban. Wayland, Jonathan szintén a Griffendélbe került, így Dahlia listája egy újabb szidható szerencsétlennel bővült. Bár a szőke fiú nem tűnt túl szerencsétlennek.

- Weasley, Hugo – Eljött tehát a pillanat, amikor végre a fiút is beosztják.

Dahlia még mindig hergelte magát. - Ez az, egy újabb Weasley! Menj csak te is a Griffendélbe! - gondoltam magában keserűen.

Miközben Hugo fejére került a süveg, Dahlia már várta, hogy egy másodperc elteltével, mindenféle hezitálás nélkül a Süveg elkiáltsa magát: Griffendél! (Egyébként is, milyen név ez?)

De nem ez történt. Hugó hosszú percekig üldögélt a széken, aprókat fordítva a fején ide-oda, mintha épp vitatkozna valakivel. Vagy valamivel, hiszen csak a süveggel beszélhetett magában. Ahogy teltek a másodpercek és a percek, mindenki egyre nyugtalanabb lett. Több vörös hajú fej emelkedett meg, hogy jobban lássák, mi történik. Senki nem értette, mi lehet az oka a lassú döntésnek. James és Loo is meglepetten bámultak, hiszen szinte biztos volt, hogy Hugo is Griffendéles lesz. Rose arcán pedig most először lehetett látni, hogy valamire nincs válasza. Ő is ugyanolyan értetlenül bámulta az eseményeket, mint a többiek.

Végül már több mint öt perc telt el, mire a Teszlek Süveg megszólalt:

- Hollóhát – dörmögte.

A nagyteremben megfagyott a levegő. Loo szerint már előfordult, hogy egy Weasley nem a griffendélbe került, de csak nagyon kevésszer. Ráadásul most nem Percy lányairól, hanem a híres Ron Weasley – akinek még saját csokibéka kártyája is van, és aki korának egyik leghíresebb és legbátrabb griffendélese volt – fiáról volt szó.

Neville is értetlenül vakargatta az állát.

Az egyetlen, aki mindenféle probléma nélkül vette tudomásul a döntést, az maga Hugo volt. Felugrott a székből, és széles, elégedett vigyorral elindult Dahlia felé.

A lány maga is meglepett volt, erre soha nem gondolt. Még a dühéről is megfeledkezett, mert annyira örült, hogy végül mégsem marad egyedül a házában.

A hollóhátasok végre észbe kaptak, és tombolásba kezdtek. Ha nem is egy Potter, de az egyik leghíresebb Weasley került közéjük. Egy olyan Weasley, akinek a neve már most rajta van egy csokibéka kártyán.

Hugo vidáman levetette magát Dahlia mellé, és fogatdta a gratulációkat. Aztán felemelte a még mindig nyakában lógó fényképezőgépet, és kattogtatni kezdte.

- Minden pillanatot meg kell örökíteni – motyogta. - Sajnálom, hogy Jamesék meglepett arcát nem tudtam lefotózni – mondta Dahliának.

A barátai közül már csak Nara beosztása volt hátra, és amikor végül meghallották a nevét, megint izgatottan fordultak az emelvény felé.

- Young, Nara – kiáltotta Neville. A lány remegve, nagyon aprókat lépve indult el a Teszlek Süveg felé, közben pedig Dahlia felé sandított, aki biztatóan intett neki, hogy nyugodtan menjen csak.

Dahlia már nem mert volna fogadni rá, hova kerül Nara. Persze tudta, hogy az édesanyja a Hollóhát ház tagja volt, de Hugo rá az élő példa, hogy ez nem jelent semmit.

A Teszlek Süveg nála nem gondolkozott túl sokáig, hamar döntött.

- Hollóhát!

Nara fújt egy nagyot, de valószínűleg nem ő örült a legjobban a teremben. Még csak nem is a tomboló Hollóhát ház. Dahlia volt az. Mert ahogy a lány felé közelített, rá kellett jönnie, hogy ennél jobb nem is lehetne. Két barátjával is egy házba került, teljesült Lily kívánsága, és úgy tűnt, James és Loo elfogadták hollóhátastól is.

Amikor a ceremónia véget ért, a tanári asztalnál középen ülő, smaragd taláros öreg boszorkány felemelkedett.

- Nos, köszöntök mindenkit az iskolában! Remélem, mindenki felkészült, mert a roxforti diákoktól szorgalmat és pontosságot várok el. Ám egyelőre fogyasszák el a vacsorájukat!

A boszorkány egyetlen intésére finomabbnál finomabb falatok jelentek meg az asztalnál. Tényleg volt minden, ami szem-szájnak ingere. Sült csirke, marha, krumpli, saláták, köretek és húsételek minden mennyiségben, ameddig a szem ellátott. Dahlia el sem akarta hinni. Nem is tudta hirtelen, melyik fogással kezdje. Otthon sem szűkölködött soha, de ez mindent felülmúlt. Hugo mellette újabb kattintgatásba kezdett, úgy tűnt, eltökélte, hogy minden fogást megörökít, mielőtt azok eltűnnének a gyomrokban.

Amikor már úgy tűnt, mindenki jól lakott a főételekkel, újabb intésre sütemények, torták, pogácsák, pudingok és fagylaltkelyhek jelentek meg a helyükön. Sok diák száját apró nyögés hagyta el, hogy nem hagytak több helyet a finomságoknak. De a legtöbben tele gyomruk ellenére tömni kezdték magukba az édességeket. Eltökélték, hogy semmit sem hagynak kárba veszni.

A vacsora vége után McGalagony professzor – mert közben ki derült, hogy ő az – felemelkedett.

- Mielőtt a prefektusok a szobáikba vezetik az elsősöket, van itt még valami. Bár jómagam nem vagyok akkora híve, a mélyen tisztelt és nagyra becsült Dumbledore igazgató úr szeretett emlékének adózva most adjuk elő közösen az iskola himnuszát.

Az asztalok fölé hatalmas szalagok emelkedtek, rajtuk a Roxfort indulójának szövegével.


Roxfort, Roxfort, oxi-foxi Roxfort,
Tanítónk te légy!
Mert fejünkben zűr van, s nagy-nagy űr,
Meg pókok s néhány légy.
Tudjuk jól, hogy itt lehet
A balgából is bölcs.
Kedélyünk víg, de elménk oly híg,
Hát észt fejünkbe tölts!
Hegyezkedik a sok fül,
És könyvben túr sok orr;
Csak mondd, hogy "Rajt!", s mi magolunk majd,
Míg agyunk fel nem forr.



Senki sem tűnt meglepettnek, Dahliának viszont fogalma sem volt, mit kéne tennie. Az rendben van, hogy a szöveget tudja, de mi van a dallammal?

Ám pillanatokon belül kiderült, hogy nem kellett volna emiatt aggódnia. Ahány diák üldögélt a teremben, annyiféle dallam szállt a levegőben. Volt, aki gyorsan énekelt, mások kifejezetten lassan, volt, aki népies dallamot választott. Fred és James pedig nem is énekelték, hanem rappelték a sorokat.

- Most pedig megkérem a prefektusokat, hogy vezessék körbe az elsősöket a Roxfortban. Mindenkitől elvárom, hogy nyugodtan vonuljon, és figyeljen, hiszen ez a kis túra sokat fog segíteni az eligazodásban.

Abban a pillanatban minden asztalnál felemelkedett egy-egy fiú és lány, és terelni kezdték kifelé az elsősöket. Dahlia is elindult a saját vezetője után, de épp amikor kilépett volna Hugo és Nara nyomában a nagyterem hatalmas ajtóin, valaki megragadta a talárja hátulját.

- Ne arra! - suttogta neki James, amikor berántotta egy falmélyedésbe, ahol senki nem láthatta Dahliát.
- De én azt hitte, hogy...

- Lehet, hogy azt hitted, de rád egy másik túra vár – kacsintott.


...o.O...
Előzetes: Dahlia külön túráját élvezi, majd végre megpillanthatja a szobáját.


Bocsi, ez megint nem lett egy túl hosszú fejezet, de azért remélem, tetszett. :)

This entry was posted on 2011. szeptember 8., csütörtök at csütörtök, szeptember 08, 2011 and is filed under . You can follow any responses to this entry through the comments feed .

9 megjegyzés

Névtelen  

Deszy, ez kész kínzás! :D Mégis miféle túra? Ááá, már megint tűkön ülök a kíváncsiságtól, és szinte látom magam előtt James arcát, ahogy kiejti az utolsó szavakat. :)Ez egy újabb olyan fejezet, ami szinte könyörög egy kiadós kommentárért!
Először is: nem csodálkozom Dahlia reakcióján, szerintem én is ilyen lettem volna, ha nem a Griffendélbe osztanak. Sejtettem, hogy Nara szintén Hollóhátas lesz, de Hugo? Habár.. van néhány tippem, hogy a süveg miért nem tudott dönteni. Szerintem Hugo szerelmes Dahliába, és mindenképpen ugyanabba a házba akart kerülni, mint a lány.. nade, a történet előrehaladtával majd kiderül az igazság. Én mindenesetre nagyon Loo felé kacsingatok.. áhh, álompasi. :D
Bár James inkább az esetem, ő olyan igazi rosszfiú. :D
Összegzésképp: tetszett, Deszy, tényleg. :) De nem volt elég. Ebből sosem elég. És szerintem nem kell mondanom, hogy gyorsan legyen friss.:D
Üdv&Puszi: Dia. ;)

2011. szeptember 8. 23:32

csatlakoznék előttem szólóhoz... ebből sosem elég..

És én külön örülök hogy nem a griffendélbe került... túl sablonos lenne.. meg nekem nem is tetszett annyira az... hogy a házak közül csak 1 a jó felfogás....

volt egy olyan fanfic amiben ezt jól megoldották:
a Harry Potter és a Belső ellenség.. ha esetleg nem olvastad.. v bárki itteni.. keressen rá nyugodtan... az is egy nagyon jó írás.

2011. szeptember 9. 0:17
bettyadinnye  

Hú, Deszy. Erre érdemes volt várni, bár engem szívenütött h alig kezdtem el belemélyedni, vége lett.
Gondolom azért lett ilyen rövidecske, mert még ki kell dolgozni a klubhelyiséget. Akk nem is reklamálok mert tuti profi lesz. :)
Egyetértek Diával mindenben, kivéve Loo-val kapcsolatban. Valahogy nekem nem az álompasi. Akk már inkább James... :P
Tűkön ülök én is szóval siess az új fejezettel.
Puszi: Betti

2011. szeptember 9. 8:02

Szia!
A fejezet szokás szerint nagyon ott volt. Én igazából Hugón nem lepődtem meg annyira, amikor Dahliát odaraktad szinte biztos voltam benne, hogy legalább Nara, d etalán Hugo is hollóhátas lesz. Én számomra mindig a Griffensél marad A HÁZ, de sokszor elgondolkodom azon, hogy talán én a Hollóhátban kerülnék, ha tényleg roxfortos lennék. Lilyt viszont nem tudnám elképzelni a Griffendélen kívül, ugyanúgy, ahogy Albust és Jamest sem. Loo nagyon kedves, meg helyes is, de számomra sem azaz álompasi. Nekem James jön be, de mivel vele rokon Dahlia, ezért legyen Hugo (remélem nem Scorpius Malfoyjal hozod össze majd, mert a legtöbb új generációs történetben ő az "ideál". Egyik Malfoyt sem bírom :P).
Várom James túráját. Ugye ő is pont olyan, mint a nagyapja? Egy vérbeli Tekergő... xD Én James Potterekkel nem tudok betelni :D
Nagyon várom már most a folytatást!
Puszi,
Alice656

2011. szeptember 9. 13:57

Szia!
NAgyon nagyon jó lett:) Imádom Jamest és Loo-t:D Mindkettőjük iszonyat jó fej és nagyon cukik<3 Hugot nem igazán kedveltem még meg, nekem túlságosan visszahúzódó. Amúgy szerintem ő kérte a Süvegtől hogy a Hollóhátba kerüljön és azért tartott olyan sokáig, hogy beosszák mert a Süveg a Griffendélbe akarta, de tiszteletben tartja a kéréseket, amit azt láthattuk már Harry esetében is. Loo nekem is álom pasi, de Dahliához idős mert ő már most végzős sajna, pedig én is bírtam volna a Dahlia-Loo párost:) James meg egyszerűen tökéletes:D Tipikus rosszfiú de nem az a bunkó fajta, hanem aki közben kedves, aranyos, vicces. Ha Loo fiatalabb lenne jobban illene Dahliához, de így Jamest is el tudom képzelni hozzá.(Bár inkább magamhoz tudnám elképzelni). És már most nagyon várom a következő fejezetet, mert ebből ahogy már elöttem is mondták, SOSEM ELÉG:)
Puszí Niki

2011. szeptember 9. 14:26

Szia!

Remek kis fejezet lett, végig izgultam Dahliaval az egészet :D De tényleg gonosz vagy hogy megint így fejezted be, itt csigázol minket! :D Ahá, talán ez a titkod, mindig felspannolod kicsit az olvasóidat :P Amugy szerintem nem lett rövid fejezet, pont optimális, szóval ne aggódj!
Remélem, hamarosan tudod hozni a frisset, már izgatottan várom, bár mikor nem? :P

Puszi
Réka

2011. szeptember 9. 21:17
Névtelen  

Kedves Deszy!

Mivel a Kagylólakról nem raktál fel képeket én találtam párat amt egy képbe tömörítettem!Remélem tetszeni fog!
http://www.myimg.de/?img=kagylolak48fd4.jpg

Remélem megnézed a képet!
Imádom a töréneteidet!
Xxx

2011. szeptember 9. 22:19

Deszy! Miért kellett abbahagyni! :D Olyan vagy!
Imádom Jamest, Loo-t, meg Hugot. :) De legjobban Hugot és Jamest. Nekem valahogy mindig a rossz fiúk, meg a félénk fiúk a kedvenc szereplőim. Örülök, hogy Dahlia nem a Griffendélbe került, szerintem ő nem olyan típus. Hugo kicsit meglepett, de neki is örülök, mert legalább nem a Mardekárban van. :) Nara szimpi. Lilyvel együtt örültem. Rose... Róla még nem tudunk sokat, csak annyit, hogy természetben inkább Hermione. De akkor Hugo kire ütött, mert Ronra tuti nem.:D Ezeken sokat szoktam gondolkozni. Albust mindig is szerettem, már a törid előtt. :D :)
Utálom, hogy ilyen függővéget írtál, szóval nagyon nagyon nagyon siess a frissel, kérlek! :D
Puszi : Clary

2011. szeptember 11. 17:37

Narát szánod a második generációs Cho Changnak? Azért kíváncsi leszek, hogy mi lesz tovább. Beleolvastam a Minilevelekbe. A HP-sak közül néhányon elmosolyodtam.

2012. június 21. 18:39

Megjegyzés küldése

Kommentek :)