Ágas  

Posted by Deszy in

Ágas


– Nem hiszem el, hogy kimondta! – gondolta Lily miközben dühösen, és abszolút nem nőiesen csörtetett a Roxfort udvarán. Egyedül akart lenni, és erre a Griffendél klubhelyiségben nem volt lehetősége. Ráadásul úgy gondolta, a friss levegő talán segít. Miközben próbálta valahogy feldolgozni a történteket, elrohant az idő, és azt sem tudta, hová tévedt. A lába szabadon vitte előre, szinte fel se nézett, most pedig fogalma sem volt, mit kellene tennie.

Sötét volt, és félt. Persze bátor griffendélesként bármivel szembenéz, de attól félnie még szabad. A talárja belső zsebe felé nyúlt a pálcájáért, de nem talált semmit. Újra kutatni kezdett, aztán hirtelen eszébe jutott, mi a baj. A pálcája a szobájában volt!

Még maga előtt sem tagadhatta le, hogy fogalma sem volt, hogy fog visszajutni a kastélyba. Sehol sem látott fényt, ami legalább jelezte volna, hogy melyik irányba induljon. Legalább ezer bűbájt ismert, amivel madarakat teremthetett, kitakaríthatta a szobáját vagy átszínezhet valamit. De pálca nélkül sajnos nem sokra ment.

Mérges volt Perselusra. Talán még soha nem haragudott rá ennyire. Nem is az bántotta, hogy úgy nevezte, hanem az, hogy ez mit jelent. Lily tudta, hogy Persi a szíve mélyén jó, de a társaság, amibe keveredett, rossz hatással volt rá. Meglepően sokáig tartotta magát, hogy ne váljon olyanná, mint amilyenné a halálfaló barátai. De Lily ma érezte, hogy valami megváltozott. Ez volt a választóvonal. Mert a mardekáros társai eddig nem voltak hatással a kapcsolatukra, Lily pedig tudta, hogy amíg ez így van, Perselus a jó oldalon áll majd. De ma délután sárvérűnek nevezte.

Mérges volt Perselusra, és mérges volt magára, amiért hagyta, hogy ez ennyire megviselje. Soha nem volt meggondolatlan, pedig már sokszor veszekedtek. Soha nem jutott odáig, hogy ostobaságot csináljon. De ma összetörte a szívét, és kétségbeesésében elkövette a létező legnagyobb őrültséget.

A Tiltott Rengetegbe nem véletlenül volt tilos a bejárás. Veszélyes, főleg éjszaka. Persze akadtak lázadó kamaszok, akikben túltengtek a hormonok, és azt hitték, ezzel megmutathatják, milyen bátrak és erősek. Például James Potter meg a tekergő barátai, akik egyáltalán nem titkolták, hogy amikor csak tehetik, tilosban járnak.

– Bárcsak itt lenne! – suttogta Lily, és maga sem tudta, honnan jött a gondolat. – Semmi különös oka nincs, hogy ez jutott eszembe. Abszolút racionális, hogy azt akarom, itt legyen valaki, aki tudja a kifelé vezető utat.

Lily tovább botladozott az erdőben, és nagyon remélte, hogy jó felé teszi.

Aztán egyszer csak a háta mögött megzörrentek a falevelek. A mugli horrorfilmekben gyakran látott már ilyesmit. Mindig valami veszélyes közeledett ilyenkor, és Lily hátán végigfutott a hideg. De nem fogja feladni harc nélkül, bármilyen rengetegbeli vad is van mögötte. Vett egy mély lélegzetet, kifújta a levegőt, és hirtelen megpördült.

Először csak egy szempárt vett észre a sötétben. Aztán a szempár közeledett felé, és megállt egy holdsugár fénye alatt.

Lily fellélegzett, amikor meglátta.

– Hát te meg hogy tévedtél ide? – kérdezte a szarvastól, és közelebb lépett, hogy megsimogassa. Csak szép lassan lépegetett előre, ahogyan Legendés lények órán is tanulták, igaz, akkor szörnyekkel. Amikor végül odaért hozzá, óvatosan felé nyújtotta a kezét, és megsimogatta a fejét. – Milyen szelíd vagy! Nem is akarsz elfutni?

A szarvas mintha a kezéhez dörgölőzött volna válaszként, aztán néhány pillanattal később lefeküdt a földre.

– Mit szeretnél? – kérdezte Lily.

A szarvas hirtelen a háta felé fordította a fejét, aztán vissza rá.

– Azt akarod, hogy üljek a hátadra? – kérdezte a lány, és esküdni mert volna rá, hogy az állat bólintott.

Lilynek kellett néhány pillanat, hogy végiggondolja a dolgot, de valamiért úgy érezte, a szarvas jelenti a kiutat, úgyhogy felült a hátára.

Az állat rögtön felemelkedett, és elindult vele, Lily reményei szerint a kastély felé. Egyszer sem szólalt meg, amíg haladtak, de érezte, hogy az erdő ritkulni kezd. A szarvas hihetetlen okos volt, ha alacsonyabb ág jött, amibe beleütköztek volna, inkább kikerülte, nem szaladt neki.

Végül Lily legnagyobb örömére elérkeztek a Tiltott Rengeteg szélére, ahonnan már látta Hagrid kunyhóját. A szarvas megint lefeküdt, és hagyta, hogy Lily leszálljon.

– Köszönöm! Megmentettél! – simogatta meg újra, mire a szarvas búcsúzóul még egyszer hozzádörgölte a fejét, és felnézett a lányra.

Lily belenézett az okos, mogyoróbarna szemekbe, és nem tudta elkergetni az érzést, hogy ismerős neki ez a szempár.

De mielőtt komolyabban elgondolkozhatott volna rajta, hogy honnan, a szarvas eltűnt a fák között.

This entry was posted on 2012. április 18., szerda at szerda, április 18, 2012 and is filed under . You can follow any responses to this entry through the comments feed .

2 megjegyzés

Kendra Dumbledore  

ez nagyon aranyos volt. Bár a szarvas sokkal inkább lenézhetett Lily-re, mint fel :)

2012. április 19. 0:31

Ismét egy gyöngyszem :) szeretem ezeket az apró kis szösszeneteket amik hozzá tesznek Rowling általam ismert világához... köszi:)

2012. május 7. 21:39

Megjegyzés küldése

Kommentek :)