– Oliver, most tényleg nincs
hangulatom rád – mondta Dahlia mérgesen.
– Pedig szükséged van rám, ismerd
el!
– Soha – vágta rá dacosan Dahlia.
– Nekem így is jó – támaszkodott
neki az egyik fának a fiú. – Tetszik a kilátás.
Dahlia arca paprikapirosra változott,
és hálát adott az égnek, hogy a sötétben Oliver ezt nem
láthatta. Semmi szüksége nem volt rá, hogy még ezen is
élcelődhessen. Épp elég problémát jelentett az is, hogy
meztelenül álldogált kettesben vele.
This entry was posted
on 2012. augusztus 20., hétfő
at hétfő, augusztus 20, 2012
and is filed under
Egy Dursley Roxfortban (extrák)
. You can follow any responses to this entry through the
comments feed
.