26. fejezet

Kviddics

Dahliának igaza lett. A Hírmondó első számait a reggeli alatt rögtön elkapkodták. Szinte mindenki erről beszélt a reggelinél. És hiába volt a kezdeti húzódozás – mert azt hitték, ez is valami stréber dolog lesz – végül mindenki rájött, hogy a cikkek igenis érdekesek, a házaknak szóló saját részben pedig még izgalmas pletykákat is találhatnak.

Az órákon is mindenki erről beszélt, hol legálisan, hol titokban. Nagyon sok tanár ugyanis teljesen odavolt az újságért, és nem mulasztották el, hogy megdicsérjék a szerkesztőség tagjait. A szünetekben viszont Dahliáék rohantak a pincébe, mert még több lapot nyomtak, és azokat el is kellett még adni.

Az egész nap egy hatalmas Hírmondó káosszá állt össze, de Dahlia nagyon élvezte. Nem bánta, hogy enni is alig maradt ideje, és ahogy Hugót és Narát nézte, ők is nagyon elégedettek voltak. Hugo már egy cseppet sem bánta, hogy Rose önkényesen felírta, és most már tényleg magánál hordta mindenhová a fényképezőgépét, nehogy véletlenül elmulasszon megörökíteni valami fontosat.

Egy idegen lány megállította a folyosón.

– Nagyon tetszett a cikked – mondta. Dahliának fogalma sem volt, hogy hogy ismerte fel, és honnan tudta, hogy ki is ő, de nagyon jól esett neki. – Pontosan ezt éreztem én is tavaly.

Rose a nap végén összehívta a szerkesztőséget, és mindenki azt hitte, hogy megünneplik majd a sikeres első számot. De Rose nem ünnepelni akart.

– Nagyon jól sikerült az első szám – kezdte, és mindenki arra számított, hogy a mondat valahogy így folytatódik: Ezért ezt most meg kell ünnepelni. De Rose csalódást okozott nekik. – De még mindig rengeteget kell dolgoznunk rajta, hogy a következő szám még jobb legyen. A szint adott, csak jobb lehet, rosszabb nem.

Dahlia sóhajtott, és hirtelen elképzelni sem tudta, hová tűnt a reggeli könnyed, emberi Rose. Most nyoma sem volt. Helyette viszont megint itt volt a precíz, mindenre ügyelő Rose, akinek a figyelme elől senki sem menekülhet.

– Már most gondolkozzatok rajta, hogy mit fogtok írni a következő cikketekbe, mert...

És ezt a beszédet még hosszú percekig folytatta, Dahlia gyanította, hogy ha nem vet véget neki a takarodó, akkor még órákig hallgathatták volna.

Szombat reggel Dahliának végre nem kellett túl korán felkelnie. Mindennél jobban szerette, ha addig aludhatott, amíg magától felébredt. Ilyenkor érezte magát igazán kipihentnek. És aznap éjjel még a rémálmai sem kísértették.

Ennél viszont sokkal fontosabb volt, hogy aznap tartották az első kviddicsmeccset. Az ő házuk ugyan nem volt érintett benne, de azért náluk is nagy volt a láz körülötte. A legtöbben csatlakoztak az egyik ház táborához, de akadtak olyanok is, akik pártatlanok maradtak. Ők persze nem tartoztak közéjük, hiszen a Griffendél csapata tele volt a barátaikkal és rokonaikkal. Hugo valahonnan szerzett nekik arany-vörös pulcsikat is, így tökéletesen beleolvadhattak a Griffendél táborába.

A reggelinél látták Jamest, Albust, Jasont és Loot is, egyikük sem tűnt túl idegesnek. De hamar eltűntek, így Dahliának már nem volt alkalma, hogy sok szerencsét kívánjon nekik.

Miután mind a hárman jól bereggeliztek, Lily szökkent oda hozzájuk, nyomában Tiffel.

– Látom, a győzteseknek drukkoltok! – mondta. – Velünk kell jönnötök! Nem gubbaszthattok a hollóhátosokkal. A Griffendél drukkereinél van a legjobb hangulat.

Nem vitatkoztak vele, hanem elindultak együtt a kviddicspálya felé. Tényleg az egész Roxfort kivonult, még a tanárok is. A Roxfortban a kviddics az élet sava-borsa – állapította meg Dahlia.

A Potter Fan Klub kiemelten képviseltette magát az év első kviddicsmeccsén. Hatalmas „Hajrá Potterek” és piros alapon arany szívecskés pulcsikban feszítettek. De persze akadtak, akik ennél is tovább mentek. Dahlia látta, hogy egy lány James fejét mintázó lepedőt rázogat, amin egy felirat villogott. Beletelt néhány percébe, amíg a heves hullámzás ellenére ki tudta venni a szöveget: Szeretlek! Leszek a barátnőd!

Dahlia nem tudta, hogy ezen most sírjon vagy nevessen. A lány valószínűleg soha nem beszélt még Jamesszel a klubüléseken kívül, de lehet, hogy még akkor sem. Totális marhaságnak tűnt, hogy úgy legyen szerelmes bárkibe is, hogy semmit nem tud róla, azon kívül, amit másoktól hallott. James persze nagyon vicces, és hamar meg lehet szeretni, de akkor is...

Több ideje azonban nem volt, hogy ezzel foglalkozzon, mert hatalmas üdvrivalgással kísérve megjelentek a játékosok a pálya szélén.

A közvetítő – egy hugrabugos fiú – hangja azonnal felharsant.

– És megérkeztek a játékosok. A Hugrabug játékosai a csapatkapitány, Barnard vezetésével repülnek a magasba. A további összeállítás Hunter, Fleming, Banting, Salk, Penfield és Gray.

Az említett játékosok mindegyike integetett, amikor meghallották a nevüket, körberepültek néhány póznát, aztán megálltak a saját térfelükön.

– Ez egy nagyon fiatal csapat, három játékos is csak másodéves.

Dahlia látta, hogy Boltnak – mint kiderült, így hívták a közvetítőt – igaza lehet. A játékosok némelyike egészen kicsinek tűnt, bár ebben nyilván az is szerepet játszott, hogy három lány is volt a csapatban.

– Most pedig már jönnek is a Griffendél oroszlánjai! – Dahlia először nem értette, hogy miért nem mondta Bolt a Haugrabug esetében is a kabalaállatot, főleg annak tükrében, hogy ő maga is annak a háznak a tagja. Aztán rájött, hogy a borz valószínűleg nem olyan lelkesítő, mint az oroszlán. – Hopkins vezetésével már szárnyalnak is. Az összeállítás pedig Weasley, Stone, Cahill, Weasley, Potter és Potter.

A griffendéles játékosok még bohóckodtak is egyet a beolvasás hallatán. Úgy tettek, mintha a nevüket összecserélték volna. Mindenki hangosan nevetett, amikor a Weasley névre mindkétszer integetett Loo és Fred is, aztán ugyanezt Potterék is eljátszottak. Csak Albus és James nem integetettek a közönségnek, hanem szaltókkal mutatták meg, mit tudnak.

– Igen, a griffendéles csapatot akár már családnak is nevezhetnénk. A tavalyi jól bevált összeállítással tértek vissza, többen már évek óta együtt játszanak. Kérdés, hogy az előző évi bajnokok vajon most is megszerzik-e az áhított kupát.

A griffendéldrukkerek hangorkánnal adták a többi ház tudtára, hogy szorítanak a csapatuknak. Dahlia észre sem vette, de ő is velük kiabált. A hangulat teljesen magával ragadta. Hugo, Lily és a többiek ott csápoltak mellette, ő pedig csatlakozott hozzájuk. Ahogy ott látta Jameséket a levegőben, az adrenalinszintje hirtelen megugrott.

Swift professzor seprűvel a kezében besétált a pálya közepére, mire mindkét csapat tagjai leszálltak, és körülállták. Nem lehetett hallani, hogy mit mond nekik, mindenesetre körülbelül egy percig álltak úgy ott. Aztán a játék elkezdődött. Swift belefújt a sípjába, a versenyzők pedig elrugaszkodtak a földtől és már szárnyaltak is.

Dahlia még fel sem eszmélt, a seprűlovasok már száguldoztak a labdák felé.

– Cahill megszerezte a kvaffot és már repül is a Hugrabug karikái felé. Átpasszolja Stone-nak – hatalmas tehetség ez a lány – ő pedig dob, ééés... GÓL! – A Griffendél szurkolói ugráltak és tapsoltak, de a játék folytatódott. – 10-0 tehát a Griffendélnek, de Banting már meg is indította a támadást. Passzol Flemingnek, vissza Bantinghez – húú, az a gurkó nagyon közel volt. James Potter nem kis erővel üthette meg. Ismét a Griffendélnél a labda. Hopkins csapatkapitány repül, mint a nyíl. Az egy Nimbusz alatta?

Dahlia kezdett rájönni, hogy mit is szeretnek annyira a kviddicsben. Ez a játék tényleg izgalmas. Bár valószínűleg nem is csak ez, hanem a közösségi szellem tehette, hogy a szíve a torkában dobogott. Az, hogy az ő barátai játszottak, valóban jelentős eseménnyé tették a meccset. Hugo töretlenül kattintgatta mellette a fényképezőgépét. Egyrészt mert imádott fotózni, másrészt mert kellettek a képek a következő Roxforti Hírmondóba.

Mire visszairányította a figyelmét a játékra, a Griffendél újabb gólt dobott, így már 20-0 volt az állás. Néhány perc múlva azonban a Hugrabug szépített, aztán a vörös-arany mezesek kihagytak egy helyzetet. A Hugrabug következő dobását azonban Loo parádésan kivédte. Így még mindig 20-10 volt az állás. A játékosok kezdtek bemelegedni.

– Potter és Weasley jó pillanatban indították el azt a gurkót. Jól látom, hogy Hunter hátát találták el? Hú, ez fájhatott. Teljesen szabályos mozdulat volt, de mint tudjuk, a kviddics nem egy gyengéd sport. Közben Cahill és Hopkins már indítják is a támadást, aminek csodálatos gól az eredménye. 30-10. De már indul is az ellentámadás, Barnard őrző előrepasszolja a kvaffot Hunternek. Fantasztikus figyelemelterelés azzal a gurkóval, ha jól láttam Salk küldte. És góóól! 30-20 az állás. Várjunk csak! Csak én látom úgy, vagy Potter tényleg észrevette a cikeszt? Igen, kétség sem lehet felőle, meglátta az aranygolyót. Repül érte, Gray próbálja utolérni, de innen nézve nem sok esélye van. Úh, egy gurkó. Sikerült kitérnie előle, de a cikeszt szem elől tévesztette. Közben viszont Hunter visszaszerezte a kvaffot, Weasley figyelmét pedig úgy tűnik, elvonták az események. 30-30. Úgy tűnik, jó kis csapat verődött össze a Hugrabugnál.

A megállapítás Bolttól talán kissé elhamarkodott volt. A Griffendél ugyanis hamar talpra állt, és megint visszavette a vezetést.

– Az egy Csorszkov-féle csel volt? – harsogta a fiú, és bár Dahliának fogalma sem volt, hogy ez mit jelent, a látvány magáért beszélt. Jasonnál volt a kvaff, és egyszer csak elkezdett felfelé repülni. Mindenki azt hitte, hogy gólt akar dobni, de egyszer csak elejtette a labdát, Hopkins pedig a semmiből ott termett, elkapta, és már ott is volt a gól.

Az egész közönség ámuldozott.

– Az biztos, hogy ha valaki el akarja venni tőlük a trófeát, annak fel kell kötnie a gatyáját.

Negyed óra elteltével a Griffendél már 90-40-ra módosította az állást. Aztán Fleming szerzett egy gólt a Hugrabugnak, de hamar érkezett a válasz Stone-tól. Kisebb termetét kihasználva átbújt két hugrabugos hajtó között, és csodálatos gólt szerzett.

– Albus Potter megint meglátta a cikeszt. Ha most sikerül elkapnia, biztos a Griffendél győzelme. Penfield kísérlete a gurkóval sikertelennek bizonyult, Potter könnyedén kikerülte. Ennél több kell, hogy megállítsák. Gray ott van közvetlenül a nyomában, de még mindig nem elég közel. Kinyújtja a kezét, és... Albus Potter elkapta a cikeszt! Így győzött a Griffendél!

A Hugrabug szurkolói lelombozva magukba roskadtak, de azért udvariasan tapsoltak a győzteseknek. A 250-50 megalázó vereség volt.

A griffendélesek ezzel szemben kibújtak a bőrükből. Mindenki torkaszakadtából kiabált, csak akkor hallgattak el, amikor meghallották a Potter Fan Klub skandálását.

Hol Potter vér, ott ügyesség.

Győzelmünket csak lessék!

El soha ne feledjék,

nyernek mindig Potterék!

Dahliáék nem ünnepelhettek a griffendélesekkel, hiszen a klubhelyiségbe nem mehettek be. Így megkeresték Jameséket, hogy gratuláljanak.

Alig tudtak a közelükbe furakodni, akkora tömeg vette őket körül. Mindenki a csodálatos győzelmet ünnepelte. Kezet akartak rázni a hősökkel.

Amikor végül mégis sikerült áthatolniuk a tömegen, Dahlia megölelte Jamest, Fredet, Loot és Jasont is.

– Már ezért megérte – nevetett James, aztán repetázott az ölelésből.

– Csak gratulálni akartunk – mondta Hugo. – Jól játszottatok!

– Hogyhogy akartatok? – kérdezte James. – Nem jöttök velünk ünnepelni?

– Hollóhát – mutatott a mellkasára Dahlia, aztán James felé intett. – Griffendél.

– És?

– Nem mehetünk – mondta Nara. – Tilos mások klubhelyiségébe mennünk.

– Már hogyne jöhetnétek! Meghívlak titeket. Egyszer már úgyis megígértem, hogy megmutatom Dahliának, és sok mindent mondhatnak rám, csak azt nem, hogy nem állom a szavam.

Dahlia nevetett.

– Csak nem akarjuk, hogy a kviddicshősök büntetőmunkán kössenek ki. És egyébként is, nem akarunk megfosztani a rajongóid társaságától – sandított oldalra Dahlia a James fejét mintázó lepedős lányra, aki már a közelben volt.

– Miről van szó? – jelent meg Loo.

– James épp be akar csempészni minket a Griffendél bulijára.

– Ne csináld már Loo! – mondta James. – Egy Weasleyről és egy Potterről beszélünk. Nara pedig a ráadás. Az iskolaelső úr egyszer igazán szemet hunyhat – hajolt meg felé tréfásan a legidősebb Potter.

Loo nevetett, aztán magához rántotta Dahliát, a karját pedig átvetette a lány vállán.

– Ekkora tömegben észre sem vesznek majd titeket! Ráadásul a felsőtök passzol. – Azzal magával húzta Dahliát, és már mentek is a Griffendél házbulijára. 

...o.O...

Holnap kiegészítő érdekesség várható a fejezethez! :D