"– Nem engedem, hogy egyedül menj.

– De Hugo...

– Nem, Lia! Veled megyek, és kész! Erről nem nyitok vitát."




"– A pletykák szerint ott van. – Dahlia bólintott, és arcán mély elszántság tükröződött. Nara most Lilyhez fordult. – De nem gondolod, hogy apád beszélt volna erről?

– Apa élete tele van rejtélyekkel. Van, amit elmesél, de sok dolgot még most is titokban tart. – Megvonta a vállát, és úgy tűnt, ez egyáltalán nem bosszantja.

– Akkor kénytelenek vagyunk ezt a nyomot követni. – Hugo elindult a faajtó felé, ők pedig kérdés nélkül követték."




"Abban a pillanatban tudta, hogy szereti. Nem barátként, hanem szerelemmel. Saját két szemével látta rá a bizonyítékot. Ennél morbidabb szerelmi vallomást elképzelni sem tudott.

Ott látta magát kitekeredett végtagokkal, semmibe meredő, üres tekintettel, vérben úszva. Halott volt. De a kép bármilyen élethűnek tűnt is, pontosan tudta, hogy az nem lehet ő.

Hiszen ő maga ott állt, szája O-t formált, és csodálkozva nézte a másik mumusát."




"– Én ismerem. Szinte szóról szóra tudom, annyiszor hallottam már – mondta Lily. – De biztosra kell mennünk. Meg kell szereznünk a könyvet.

– A könyvtárban van belőle. Már láttam. Ami azt illeti, a mardekáros banda vezére kölcsönözte ki az egyiket. – Nara ezt is tudja, Dahlia ezen már meg sem lepődött.

– A mardekárosok járnak könyvtárba? – kérdezte Hugo csodálkozást tettetve. A Roxfortban természetesen mindenki megfordult néhányszor a könyvtárban, főleg a végzős évben. De persze a mardekárosoknak valóban nem az volt a törzshelye, míg a hollóhátas klubhelyiség szinte mindig üres volt, mert a legtöbben egy könyv mellett gubbasztottak a könyvek birodalmában.

– Na, akkor megyünk? – Tiffany már el is indult a könyvtár felé, miközben feltette a kérdést, Dahlia és a többiek pedig követték."