31
okt

Egy szál fehér liliom  

Posted by Deszy in

Egy szál fehér liliom


Halloween. Október 31.

A Roxfortot már délelőtt betöltötte a sülő tökök illata, de azt csak kevesen tudták, hol kell keresni az illatok forrását. James Potter a kivételek közé tartozott. Bár még csak első évét végezte a Roxfortban, valószínűleg már jobban ismerte a kastélyt, mint a legtöbb végzős diák.

Két hónap elég volt rá, hogy minden zugát, minden apró kavicsot úgy ismerjen, mint a tenyerét. Persze ez nem volt teljesen igaz. Bár csak két hónapja volt diák, mind a tizenegy évét azzal töltötte, hogy megismerje az iskolát. Még nem is járt, édesapja már az itteni emlékeiről mesélt neki: a kviddicsmeccsekről, a titkos alagutakról, a fúriafűzről...

James a hosszú évek során ezerszer maga elé képzelte a Tiltott Rengeteget, a Nagytermet, a Griffendél klubhelyiségét. És amikor végre megérkezett, tett róla, hogy a saját szemével is lássa a helyeket, amelyekről oly sokat álmodozott. És ebben még segítőtársai is akadtak – a Tekergők.

A térképpel a kezében James Potter gyakorlatilag a kastély láthatatlan urává vált. Bár nem volt szó szerint láthatatlan, mint édesapja oly sokszor, de a célnak az is megfelelt, ha senki sem láthatta meg. És James ismert minden titkos járatot, minden rejtett falszakaszt. És a térképpel a kezében még saját megfigyelő rendszere is volt.

James Potter nevét mindenki ismerte a Roxfortban. És bár erről néhányan előszeretettel megfeledkeztek – olyanok, akik haragudtak rá vagy irigyelték – ez nem csak édesapja hírneve miatt volt így. James igenis népszerű volt. A legtöbb roxforti diákot ismerte, ha máshogy nem is, névről. Nagy részükkel jóban volt, akikkel pedig nem... Nos, a nagy Harry Potternek is voltak ellenségei, nem igaz?

Ezért is lepődött meg mindenki annyira, amikor James Pottert levertnek látták. Ráadásul Halloween napján! Megkérdezni senki sem merte, hogy mi a baja. Néhány idősebb unokatestvére próbált vele beszélni, de James mindegyikük közeledését elhárította, és inkább magányosan kóborolt a kastélyban. Ebben ugyan még nem lett volna semmi rendhagyó, de ezúttal a Térkép nélkül.

Fred egész nap a távolból figyelte, de aztán már nem bírta tovább.

– Valami bajod van, ne tagadd! – lépett elébe úgy, hogy James ne térhessen ki az útjából.

Legjobb barátja csak megvonta a vállát, de nem felelt semmit. Fred még néhány pillanatig figyelmesen fürkészte, aztán hirtelen megértés csillant a szemében. Amióta megszületett, ismerte Jamest, hogy is felejthette el?

– A nagyszüleid? – kérdezte tőle szokatlanul komoly hangon.

James először nem reagált, de aztán vonakodva bólintott.

– Ilyenkor mi... Mi ki szoktunk menni a temetőbe, de...

– De te most nem tudsz – fejezte be helyette a mondatot Fred.

James megint bólintott.

– El is feledkeztem erről. Annyira a Roxfortba akartam jönni, hogy el is feledkeztem róla.

James volt a legidősebb a Potter gyerekek közül, így rá hárult a legidősebbek kötelező terhe. Ő volt az, akinek mindent először kellett megtapasztalnia. Ő volt az első, aki beszélt. Ő volt az első, aki lábra állt. Őt támadta le először Rita Vitrol. És a Roxfortban is ő kezdett legelőször. Neki kellett kitaposni az utat, amire fiatalabb testvéreinek már csak rá kellett lépnie.

És James nem volt felkészülve erre. Egy cseppet sem zavarta Rita Vitrol. De ahogyan maga elé képzelte, hogy ezekben a pillanatokban a családja nélküle tart a temetőbe...

Soha nem gondolta, hogy ez a szokás ennyire sokat jelent neki. De rá kellett jönnie, hogy mégis. Ő volt hármuk közül az, aki a legjobban ismerte Jamest, a nagyapját. Ő volt az, aki a nevét viselte. Nála van a térképe. Ő viszi tovább az örökségét. Mégis ő az egyetlen, aki nincs most velük Godric's Hollowban. Szinte dühös volt Albusra és Lilyre, amiért ők ott lehetnek, ő pedig, aki legközelebb áll a nagyapjukhoz, itt van egyedül a Roxfortba zárva.

Fred egy sóhaj kíséretében a vállára tette a kezét, de ez most csak idegesítette Jamest. Pontosan tudta, hogy ha valaki megérti James nagyapjával kapcsolatos érzéseit, akkor az Fred. Aki a rég meghalt bácsikájáról kapta a nevét. Mégis abban a pillanatban úgy érezte, senki sem értheti meg, mit érez.

Nem akart megszólalni, mert félt, hogy olyat mond, amit megbánna, ezért csak lerázta magáról Fred kezét, és otthagyta a folyosón. És Fred nem jött utána. Tudta, hogy magányra van szüksége.

James pedig csak ment anélkül, hogy tudta volna, merre viszi a lába. Legnagyobb döbbenetére az üvegházaknál kötött ki. Mire magához tért, már be is surrant az egyikbe. Neville növényeit látta mindenhol. A legtöbbet fel sem ismerte volna, és ha őszinte akart lenni magához, nem is akarta tudni, hogy mi az például, aminek a csápjai úgy tekergőznek, mintha a legújabb áldozatukat várnák.

– James? Te vagy az? – kérdezte hirtelen egy túlságosan is ismerős hang.

– Igen, Ne... Longbottom professzor. – Még mindig nehéz volt megszoknia, hogy aki évekig csak Neville volt, most hirtelenjében Longbottom professzor lett.

– Nem szabadna itt lenned, de ezúttal eltekintek a büntetőpontoktól. – James bólintott, de nem látszott rajta, hogy túlságosan hálás lenne.

Neville is észrevette ezt. Normális esetben James erre valamilyen csípős megjegyzéssel válaszolt volna. Vagy megpróbálta volt meggyőzni őt, hogy valamilyen fontos és halaszthatatlan ügy hozta ide, és még engedélyt is kapott rá – ami persze sosem volt igaz. De most csak hallgatott.

– Valami baj van?

– Miért kérdezi ma mindenki ezt?

Neville inkább nem mutatott rá, hogy ennek az lehet az oka, hogy lógatja az orrát, és ha szólnak hozzá, úgy néz, mintha menten lerobbantaná az illető fejét – amihez persze még nincs elég képzettsége. De a legtöbben bármilyen varázslatot kinéznek a nagy Harry Potter fiából, akkor is, ha még csak tizenegy éves.

James ebben a pillanatban észrevett valamit, ami megragadta a figyelmét. Az üvegház egyik sarkában volt. Egyetlen fehér liliom. Semmi különleges nem volt rajta. Nem volt cakkozott a levele, a szirmait nem díszítette semmilyen színárnyalat. Egyszerű fehér liliom volt.

Neville is odafordult.

– Á, igen. Lilium candidum. Semmi haszna nincsen, de néha szeretek közönséges, mugli virágokat is ültetni. Megnyugtató, hogy nem próbálják meg leharapni az ember ujját.

Neville nem értette, hogy miért bámulja James úgy azt a virágot. Amióta meglátta, el sem szakította tőle a pillantását.

– Levágom neked, ha szeretnéd – mondta Neville, bár elképzelni sem tudta, hogy miért akarná James a virágot.

Erre az ajánlatra James végre felé fordult. A fejét rázta.

– Nem. Ne vágd le. De... megkaphatom? – kérdezte, megfeledkezve még arról is, hogy nem szabadna tegeznie Neville-t.

Neville bólintott.

– De miért ne vágjam le? Ha vázába akarod tenni, vagy – itt elvörösödött – egy lánynak adni.

James a fejét csóválta.

– Temetőbe viszem.

Neville meglepődött. Az arcára volt írva.

– Tudom, hogy oda is vágott virágot szoktak vinni – folytatta James, miközben közelebb lépett a virághoz. – Halált a halálnak.

James megbűvölten nézte a virágot, ujjával végigsimított a levelén. És folytatta, mintha észre sem venné, hogy van vele valaki.

– De ez egy liliom. Mint a nagyanyám. Nem akarom levágni, megölni, és aztán hagyni, hogy szép lassan elhervadjon. Azt akarom, hogy éljen és virágozzon.

Neville ekkor értette meg, mire gondolt James. James és Lily Potter október 31-én vesztették életüket.

Elhűlve nézte a fiút, aki előtte állt. Azóta ismerte Jamest, amióta megszületett. Mindig bajkeverő volt. Furcsa volt most ott állni, és azt hallgatni, hogy ugyanennek a fiúnak, aki még csak tizenegy éves, ilyen gondolatok járnak a fejében.

Nem tudott mit mondani. Soha nem volt a szavak mestere. Ezért csak felemelt egy ásót, és James kezébe nyomta, aztán kisétált az üvegházból. Ki hitte volna, hogy a kis James ilyen komoly is tud lenni?

James szinte kábulatban emelte fel a cserepes liliomot. A hóna alá csapta az ásót, ami nagyobb volt nála, két kezébe fogta a virágot, és elindult kifelé. Mert már azt is tudta, hol lesz a helye. Temetőbe nem mehet. De senki sem tarthatja vissza, hogy megemlékezzen a nagyszüleiről. James és Lily Potterről, akik hősök voltak. James és Lily Potterről, akiket sose ismerhetett. James és Lily Potterről, akik feltétel nélkül szerették volna, és akiket ő így is teljes szívvel szeretett.

3 megjegyzés »
29
okt

Kérdezz-Felelek Jamesszel  

Posted by Deszy in

Sziasztok!


Nos, hála a sok Facebook rajongónak, James végül fejet hajtott a népakaratnak, és elvállalta, hogy válaszol néhány kérdésre. Bár az "interjú" elkészítése nem kis időbe telt, hiszen össze kellett egyeztetni James betáblázott napjaival (a sok csavargás, csínytevés és Potter Fan Klub találkozó mellett kevés ideje van), szerintem megérte. 

Íme James válaszai:


ki a kedvenc Tekergőd?

Ezt már többen is kérdeztétek, de...
El kell mondanom, hogy Tapmancs, Holdsáp és Ágas urakat egyformán szeretem. Hogyan dönthetnék a nagyapám, az apám keresztapja és Teddy édesapja között? Most komolyan? Ez olyan, mint azt kérdenétek egy szülőtől, hogy melyik gyereküket szeretik jobban. (Más kérdés, hogy nálunk valószínűleg Albus nyerne. :P)
Ők az én mentoraim, a tanítóim, a példaképeim. Mind a hárman, így nem tudok dönteni.
Féregfark pedig egy aljas áruló. Nincs rosszabb annál, mint elárulni a barátaidat.

sok Tekergős sztorit hallottál harrytől? miket? az összeset meséld el
Nagyon sokat. És Nagyiékat is sokat kérdeztek róluk, mert ők is jól ismerték őket. Nem hiszem, hogy mindet fel tudnám nektek sorolni, mert akkor nagyon sokáig lennénk itt. Nekem ezek a történetek gyakorlatilag olyanok voltak, mint az esti mesék. Sokszor elmondattam ugyanazokat a történeteket is. A kedvenc történeteim a roxfortos korszakból valók, ez nem is lehet kérdés. Bár sokat ők sem ismernek, tudom, hogy ennél sokkal több kalandjuk lehetett.

mi a patrónusod?
Egy ló.

szereted Albust? :D
Ez meg milyen kérdés?
Bár sokszor veszekszünk, még szép, hogy szeretem! A testvérem!

Harry jó apa?
Igen.

Ginny jó anya? :D
Ha nem kergetne őrületbe a rivallókkal... Na jó, igen.

bírod Hermionét és Ront? és Hugót? és Loo-t? és Teddy? melyikükben mit szeretsz? :D
Csupa ilyen kérdés! Igen, mindegyiküket szeretem.
Hermione kicsit tudálékos, de bármilyen szörnyű ezt elismerni, képes volt még belém is némi tudást verni.
Ron nagyon laza, az egyik kedvenc bácsikám.
Hugo a kedvenc céltáblám, de csak szeretetből.
Loo-t is szeretem cukkolni, és örülök, hogy nem hagyja magát.
Teddy pedig... Az egyik legjobb barátom.

kedvenc édesség?
Mindenízű Drazsé. Szeretem a kalandokat.

milyen seprűd van?
Egy Nimbus. A legújabb modell. Ez az, amit még Anya sem tud megtagadni tőlem.

kedvenc tantárgy?
Ez most komoly? Én a tantárgyon kívüli időtöltéseket szeretem. De ha ragaszkodtok hozzá, akkor az SVK órákat tudom a legkönnyebben elviselni.

kedvenc tanár?
Hagrid.

Volt már kapcsolatod? Ha igen, mennyire volt komoly?
Voltak kapcsolataim, de ez magánügy. Elég ha annyit tudtok, hogy egyik barátnőmmel sem tudtam volna elképzelni, hogy képes lennék miatta igába hajtani a fejem. Már nem most, hanem úgy egyébként.

mi a véleményed Dahliáról és az előbb felsorolt emberekről?:D
Az előbb felsorolt emberekről már elmondtam a véleményem. :)
Dahliát pedig nagyon bírom, minden kalandban benne van.

kedvenc állat?
Szarvas, farkas, kutya, ló...

Kezd már körvonalazódni, hogy mi szeretnél lenni? Esetleg szeretnéd-e továbbvinni a hagyományt az aurorszakmát illetően?
Nem szeretnék munkára gondolni, amíg nem muszáj.

Milyennek képzeled a tökéletes nőt? (ez de perverzül hangzó kérdés xD)
Most minden perverz gondolatomat szeretnétek hallani? Neeem!

Mi az a tulajdonság, amitől a falra mászol?
Nem bírom, ha valaki túlságosan kényes.

mitől félsz a legjobban?
Nézd, ott egy nargli! *elszalad*

Mennyit szoktál általában tanulni? Szokott vki unszolni?
Tanulás! Nem ismerem ezt a szót. Na jó, Anya és Rose néha próbálkoznak. Általában kevés sikerrel.

Lily-vel jóban vagy?
Megint csak azt tudom mondani, hogy a testvérem. Szerintetek?

Mennyire van meg köztetek a testvéri összetartás?
Bár sokat cukkoljuk egymást, nagyon.

Van valami családi hagyományotok?
Potter-Weasley pulcsi, virágültetés halloweenkor, győzelmi ünnep, nyári családi kviddicsbajnokság. Azt hiszem, ennyi.

szemüveges vagy? :D:D
Nem. Nem megy az arcformámhoz.

kedvenc kviddicscsapat?:D
Porpicy SC

Olvastad az apukádról szóló könyveket?
Ha mindet olvasni akarnám, olyan könyvmolynak kéne lennem, mint Rosie. De néhányat azért olvastam.

Scorpius-szal milyen a kapcsolatod?
A kis Malfoyjal? Nem igazán ismerem, más évfolyam. De azt tudom, hogy Rosie-t nagyon idegesíti, úgyhogy felajánlottam neki a szolgálataimat, ha bosszút akarna állni rajta.

Melyik az a varázslat vagy bájital, amit még nem tudsz feltétlenül megcsinálni, de tudod, h nagy hasznodra lesznek majd a mindennapi életben?
Hoppanálni már nagyon szeretnék, bár most, hogy megkaptam Sirius motorját...

Mit tartasz a barátság alapjának?
Hűség.

Ki a legjobb barátnőd?
Legjobb barátnőm? Nem hiszem, hogy van ilyenem.

Szereted a nevedet?
Persze. Illik rám, nem?

Milyen a pálcád?
12 és ¾ hüvelyk, mahagóni, egyszarvúszőr maggal

Milyen tárgyakat vettél fel harmadikban?
Legendás lények gondozása, jóslástan (ne nézzetek így, poénból)

Mi volt a legcikibb dolog, ami valaha történt veled?
Összefutni McGalagonnyal meztelenül a folyosón.

Van olyan tanár, akivel sokkal közelebbi a kapcsolatod, mint a többivel? Van olyan, akinek a kedvence vagy?
Neville és Hagrid. És szerintem titokban mind odavannak értem.

Melyik tantárgy megy a legjobban?
Sötét varázslatok kivédése.

Tudsz idegen nyelveken?
Nem, elég nekem ez is.

Szeretnél mugli jogsit szerezni?
Minek? Már tudok vezetni.

Melyik a kedvenc évszakod és miért?
Tavasz. Tökéletesen a roxforti kalandokra.

legjobb barát?
Fred.

Milyen viseletet részesítesz előnyben? Feszülős nacis vagy mackónacis csábító vagy?
Először is, mindenben csábító vagyok. Másodszor pedig egy sima farmer megteszi.

Van kedvenc mugli sportod?
Nem igazán foglalkozom mugli dolgokkal.

Hogy állsz a mágiatörténethez? És a latint hogy bírod?
Mindkettő szörnyű, amit a diákok kínzására találtak ki.

Ki az a lány, akit szeretnél fehérneműben látni? (bocs... esti agymenés)
Most soroljam?

Hogy jössz ki a szobatársaiddal?
Jól. Jó alvók, úgyhogy még csak fel sem ébrednek az esti kalandjaimra. Kivéve persze Fred, ha épp sikerül felvernem, hogy jöjjön velem.

kik a szobatársaid?:d
Fred, Ben és Jeremy

Szoktatok tartani pasibulikat? Ha igen, hogy néz ki egy ilyen?
A közös bulizás hívei vagyunk, szóval ha bulizni akarunk, akkor az egész klubhelyiséget a feje tetejére állítjuk, nem csak a szobát.

van baglyod,hogy hívják?:D
Van, Wizer.

Kihez állsz közelebb? Anyukádhoz vagy apukádhoz?
Más a kapcsolatom mindkettejükkel, nem igazán lehet összehasonlítani.

Kihez fordulsz a problémáiddal?
Magam is megoldom őket.

Freddel kibeszélitek a csajokat?
Ki ne tenné ezt?

Thesztrál vagy hipogriff?
Thesztrál.

mit szoktál csinálni reggelente a hajaddal? :D vmi zselé,vagy csak hagyod ahogy van? :DD
Nincs szüksége ilyesmikre. Csak beletúrok és már jól áll.

fürdeni szeretsz,vagy inkább zuhanyozni?:D
Mindkettő benne vagyok, ha jó a társaság.

Volt/van plüssállatod?
Nem nyilatkozom.

Fedeztél már fel olyan titkos átjárót, amit a Tekergők még nem?
Egyelőre nem, de még van két évem. De olyan helyen már jártam a Roxfortban, ahol ők tudtommal nem.

Ginny mesélt neked kiskorodban? (esetleg ma is?)
Anya és Apa is meséltek nekünk. RÉGEN.

Kedvenc meséd?
Jobban szeretem az igaz történeteket. Maradjunk a Tekergőknél.

Ismered a mugli mozit? Ha igen, kedvenc film?
Tudom, mi az, de még nem voltam, úgyhogy...

Kedvenc családi emlék?
Az első családi kviddicsbajnokság. Szép is volt...

Ittál már Lángnyelv whiskey-t? Ha igen, milyen következményekkel?
Igen. Csak azt tudom tanácsolni, ha inni szeretnétek, hogy vigyetek magatokkal egy barátot, akit nem zavar, ha megpróbálsz bepréselni egy ananászt egy kulcslyukon, és aki hajlandó magával rángatni, ha a kérdéses ajtó tulajdonosa nem értené a viccet. (Azt hiszem, ezzel a kérdés második felére is válaszoltam.)

Szoktál lovagolni, ha már musztáng lennél animágusként? Vagy pont ezért nem?
Lovon még nem ültem. Csak seprűn. Meg thesztrálon. (Nem akarjátok tudni.)

Visszatérve a mozis kérdéshez, mi a véleményed Alan Rickman-ről?
Fogalmam sincs, ki az, de sajnálom a nevéért.

Megkérdeznéd Albust, mi a véleménye Alan Rickman-ről?
Ő sem tudja. Talán Rose-t kéne megkérdezni, ő a lexikon a családban.

Vannak bevett csajozós trükkjeid?
Tájékoztatásom szerint a kérdezők nőneműek, így nem adnám ki a trükkjeimet, hátha még szükségem lesz rájuk a társaságukban. Mindenesetre legyen elég annyi, hogy csodákra vagyok képes egy cseresznye szárával meg némi tejszínnel...

Kedvenc Weasley Varázsvicc terméked?
Rókázó rágcsa. Sok szép emlék.

Ábrándoztál már arról, hogy kikeltetsz egy baziliszkuszt és harc-, azaz altatásképtelenné teszed Binns-t?
Nem is rossz ötlet. *gondolkozik, hogyan szerezhetne be egyet*

SZoktál szórakozni úgy a fúriafűzzel, hogy előtte nem dermeszted meg?
Azt hiszem, te még nem jártál a fúriafűz közelében. Nem hiszem, hogy akkora szórakozásnak tartanád.

Tengerpart vagy hegyvidék?
Hegyvidék.

Fekete vagy fehér?
Fekete.

Rózsaszín vagy lila?
Egyik sem.

Kedvenc szín?
Vörös-arany.

Szőke vagy vörös?
Mindkettő.

Sör, bor vagy tömény?
Ilyen sorrendben.

Szoknya vagy magassarkú?
Mi az, hogy vagy?

Tudsz elsősegélyt nyújtani?
Mit?

szájon át lélegeztetés?
Bármikor.

Félve kérdezem, de kettőnk közül melyikünknek csinálnád előbb?
Küldjetek képet, bemutatkozó levelet. Benne vagyok egy castingban bármikor.

Mi volt a kedvenc játékod kiskorodban?
Erre nem válaszolok. Tényleg nem. Maradjunk annyiban, hogy a seprűm, akkor mind jobban járunk.

szerinted az állatoknak van lelke?
Persze.

Mit tennél, ha egy reggel tigrist találnál magad mellett az ágyban?
Visszafeküdnék. Vagy álmodom vagy tréfa, akkor meg minek fárasszam magam?

mi volt eddig a legkomolyabb kviddicsben szerzett sérülésed?:D
Törött kar, törött csukló, törött borda, agyrázkódás. Azt hiszem, ennyi.

mit látnál Edevis tükrében?
Nem tudom. Nem hiszem, hogy azt, amit Apa.

mi a mumusod?:D
Erre nem válaszolok. Túl személyes.

Mi volt a legveszélyesebb helyzet, amivel valaha szembekerültél?
Egyszer egy rajongó el akart rabolni az Abszol úton. Még kicsi voltam.

Hugoról ugye tudjuk, hogy volt dolga Rita Vitrollal. Te találkoztál már vele ilyen formán?
Hugo még könnyen megúszta. Én vagyok a legidősebb Potter gyerek, szóval nem meglepetés, hogy engem talált meg eddig a legtöbbször. Remélem, tudjátok, hogy sírtam, amikor megtudtam, hogy igazából zabigyerek vagyok, mert Anya megcsalta Apát Neville-lel. (Kéne egy Pulitzer Penna a Mágiatörténet vizsgára. Legalább akkor érdekes lenne, amit írok.)

Romantikus vacsi vagy séta a holdfényben?
Egyikhez sem volt még szerencsém. De inkább utóbbi, feltéve, ha a kérdéses lány nem vérfarkas.

Mivel tud egy lány levenni a lábadról? (megint itt tartunk)
Egy lábbilincs bűbájjal feltétlenül.

Pizsiben vagy alsógatyában alszol általában?
Inkább utóbbi. De néha a pizsamára is rá lehet beszélni.

Van olyan rossz szokásod, amiről szeretnél leszokni?
Én így vagyok tökéletes. ;)

Mit gondolsz a tökéletességről?
James a neve.

Utolsónak még annyit, hogy ugye tudod, hogy bármi cikiset elmondhatsz? Mi akkor is imádni fogunk. :)
Ezt jó tudni, bár számítottam is rá.

a kviddicsen kívül szoktál edzeni valamit? :D tudsz úszni? :D
Nem igazán. És igen, tudok.

Ööö mi a hobbid? a kviddicsen és a csínytevéseken kívül?
Ez a kettő, ebben a sorrendben. Más nem igazán jut eszembe. Az, hogy segítek a Varázsvicc Vállalatban, annak minősül?

Kit szeretsz legjobban a családodból?
Ez meg milyen kérdés?

Ki a legjobb barátod Freden kívül?
Teddy.

Milyen tanuló vagy?
Átlagos.

Mire vágysz a legjobban?
Hogy egyszer találkozhassak a Tekergőkkel. De ez ugye nem fog megtörténni.

Mi a véleményed a muglikról?
Igyekszem őket elkerülni. Vak egy népség.

és Dursleyékról?
******************************* egy banda. Sajnálom Dahliát.

olvasol újságot?
Nem igazán. Megtanultam, hogy általában nem az igazat írják.

Az édes vagy a sós ízeket kedveled inkább?
Mindkettőt. Nem tudok dönteni.

Kiskorodban anyás vagy apás gyerek voltál?
Apás.

Jellemeznéd egy szóban a Roxfortot? :DD
Kaland.

James, megnősülnél valaha? Ha igen, kit vennél el feleségül? :)
Igen. És még nem tudom.

Ki a példaképed?
A Tekergők nyomdokait követem.

Voltál már szerelmes?
Nem.

Hogy tetszik az a történet, hogy apukád 12 éves korában megmentette anyukád életét? :)
Attól függ, hogy adják elő. Nem szeretem a csöpögős sztorikat. De azért aranyos történet. Amúgy Apa kit nem mentett meg?

Ha nem lennél Griffendéles, melyik házat választanád?
Griffendél. Mindig és örökké!

 
James szerette volna, ha a kérdésektől függetlenül szólhasson hozzátok néhány szót, és nekem nem volt szívem ezt megtagadni tőle. (Kinek lett volna, ha úgy kezdi el bámulni?) Szóval, hogy ne érje szó a ház elejét:


Nem mondhatnám, hogy meglepett, hogy engem választottatok a kérdéslavinára (majdnem 100 kérdés!), de azért örültem neki. Szeretném, ha tudnátok, bármikor bármilyen feladatra a rendelkezésetekre állok. Szóval küldjetek baglyot nekem vagy a Potter Fan Klubnak (biztos vagyok benne, hogy ők ezer örömmel eljuttatják hozzám), vagy szóljatok Deszynek, hogy mit szeretnétek. Nyitott vagyok a lehetőségekre! ;) Ja, és akkor várom azokat a bizonyos jelentkezéseket a szájból szájba dologra! 
J.


3 megjegyzés »
28
okt

Egy Dursley Roxfortban - 33. fejezet  

Posted by Deszy in

33. fejezet
Vissza a Roxfortba


Dahlia a téli szünetből hátralévő időt Harryéknél töltötte. Olyan volt, mintha valami alternatív univerzumba csöppent volna, ahol az unalom szó nem létezik. Szinte egy percet sem volt egyedül, mindig ott volt mellette valamelyik Potter vagy Weasley gyerek, vagy akár mindkettő.

Épp mire már kezdte azt hinni, hogy kezdi megismerni a varázslóvilágot, rá kellett jönnie, hogy még csak egy igen kis részletét látta csak. Egészen más volt egy varázslócsaládnál lakni, mint a Roxfortban. Az egy iskola volt, ahol boszorkányokat és varázslókat neveltek. Természetes volt, hogy varázsolnak. Egészen más volt azonban tudni, hogy a felnőtt varázslük használják is ezt a tudást. Sokszor.

Potteréknél ki-be közlekedtek a családtagok a kandallón, szinte már fel sem tűnt senkinek a dolog. Sipor a nap minden órájában felbukkant legalább egyszer, hogy megkérdezze, nem kérnek-e valamit a gazdái és barátai, ha pedig igen volt a válasz, akkor pillanatokon belül már vissza is tért a kért rágcsálnivalóval.

Emellett ott volt még Ginny és Harry, akik szintén nem álltak le egy pillanatra sem. Egyikük számára sem létezett a szabadság. A Reggeli Prófétának a téli szünetben is meg kellett jelennie, és bár kint fagy volt, a kviddicsszezonnak soha nem volt vége. Így Ginnynek tudósítania kellett most is az aktuális eseményeket. És ahogy Harry egyik reggel rávilágított, a sötét varázslókat sem érdeklik olyan apróságok, mint a karácsony. Ennek ellenére persze mindig szakítottak időt a gyerekeikre, esténként pedig nem is volt kérdés, hogy közösen vacsoráznak.

Minden olyan egyszerű volt, mintha csak ebbe született volna. De aztán ez is véget ért, hamarabb is, mint szerették volna. Bár az is igaz, hogy ez nem mindenkire volt érvényes. James már alig várta, hogy visszatérjenek a Roxfortba.

– Ne mondd nekem, hogy te nem akarsz már megint a dohos folyosókon sétálni!

– Dohos folyosók? Csábítóan hangzik – felelte Dahlia kétkedve. Bár vágyott a Roxfortba, de ő talán nem ezt emelte volna ki.

– Beválthatod az ajándékod – folytatta James, mintha ennél nem is lehetne nagyobb vágya. És nem járt messze az igazságtól, Dahlia már nagyon kíváncsi volt.

– Ezzel kapcsolatban még vannak kételyeim – felelte Dahlia megjátszott kétséggel a hangjában.

James mesterkélten a szívéhez kapott.

– Egy világot törtél össze bennem.

Dahlia ezekre a percekre tényleg minden gondját elfelejtette. Nem törődött a mugli szüleivel, akik úgy bántak vele, mint valami idegennel, tökéletesen elfeledkezett a furcsa álmairól, a tananyagról, a következő cikkéről – mindenről. Egy dolog maradt csak számára: a gondtalan hétköznapok a barátaival.

Amikor azonban eljött mindennek a vége, igazán szomorú egyikük sem volt – talán csak Ginny és Harry. De nem volt idejük ezzel foglalkozni, megint el kellett érniük a Roxfort Expresszt. Kicsit olyan volt, mintha a karácsony délelőtt ismétlődött volna meg. Csak ezúttal nem ajándékokat keresgéltek a lakók, hanem csomagoltak. Dahlia magában jót derült rajtuk. Mivel az ő holmija már összepakolva hevert a kofferjában, csak nézte a többieket. A Potter gyerekek ruhái a legváratlanabb helyekről kerültek elő – James zoknija az egyik virágcserépből, Lily egyik pólója pedig valamilyen meglepő okból a konyhaszekrényből került elő.

Amikor végül az utolsó ruhadarab is megkerült, és a hangzavar is alábbhagyott, mind beszálltak egy kocsiba, amit Harry intézett a minisztériumnál. És csodával határos módon mind be is fértek – újabb tértágító bűbáj. Minél többször látta, annál biztosabb volt benne, hogy majd egyszer – persze még nem most – ő is meg akarja tanulni.

Az egész indulás Dahlia nem nagy meglepetésére teljesen más volt, mint az előző alkalom. Nem kellett titkolóznia, nem úgy csempészte ki Loo, mintha valami bűnöző lenne, és ezúttal már azt is pontosan tudta, merre keresse majd a kilenc és háromnegyedik vágányt. A vonatúton már egyáltalán nem izgult semmi miatt. Tudta, hogy ha megérkeznek, a Roxfort ugyanolyan lesz, és ugyanúgy vele lesznek a barátai. Ami azt illeti, életében először nem sajnálta, hogy véget ért a téli szünet.

Még Harryék sem fognak neki sokáig hiányozni, ahogy arra Ron rávilágított, mielőtt elbúcsúztak a peronon.

– Remélem, mind feliratkoztatok a Párbaj Szakkörre – mérte végig őket.

A csoportban mindenki bólintott, még Loo is.

– Tudod, hogy egy alkalmat sem hagynánk ki, hogy megnézzük, ahogy Apa lefegyverez – szekálta keresztapját James.

Lily sem volt rest.

– Hát igen, mind tudjuk, hogy Apu lefegyverző bűbája gyilkos.

Lily ezt olyan hangosan mondta, hogy a peronon többen felkapták a fejüket, és ha még nem bámulták volna elegen Harryt, akkor ez abban a pillanatban megváltozott. Harry Potter neve összefonódott a lefegyverző bűbájjal.

– Idén valami újjal készülünk, igaz? – bökte oldalba a könyökével Ron Harryt.

– Ugye nem? Ó, mi lesz velünk, ha nem gyakorolhatjuk a Capitulatusunkat? – szorította James a kezét színpadiasan a mellkasára.

– James Sirius Potter! Sokunk életét mentette meg az a varázslat, úgyhogy elvárom, hogy ne gúnyolódj.

Dahlia már látta egyszer azt a bizonyos lefegyverző bűbájt, még ha akkor nem is volt tudatában.

– Hát, én meg akarom tanulni – mosolygott Harryre. – Ha már ez volt az első varázslat, amit valaha láttam.


Amikor beléptek a Roxfortba, bebizonyosodott, hogy Dahliának igaza van. Semmi sem változott. Az egész szívét átjárta az elégedettség, ahogyan belépett a Hollóhát toronyba. Minden ugyanúgy volt, ahogyan ott hagyta. Aztán amint kipakolt, már indultak is a Nagyterembe, ahol várta őket a vacsora. Pont, mint legelőször.

– Már csak a beosztás hiányzik – jegyezte meg Dahlia két falat között.

– Hát, én nem szeretnék még egyet – felelte Hugo.

Dahlia és Nara egyetértően bólogattak.

– Én majdnem szívrohamot kaptam – mondta Nara.

– És téged még nem is szekált azzal a családod, hogy nem a Griffendélbe kerültél.

Dahlia pontosat tudta, hogy kiről beszél Hugo. A Griffendél ház asztalánál azonban nem látta, akit keresett. Ott volt Loo, Jason, Lily és Tiff, még Fred is, meg a többi Potter és Weasley. Szép kis csoportot alkottak az asztalnál – mint a ház királyai és királynői. Dahlia ezen elmosolyodott, mert még ha nem is ismerték volna el, őket tényleg mindenki ismerte.

De James, akit keresett nem volt sehol, úgyhogy visszaterelte a gondolatait a beszélgetés felé.

– És bánod, hogy itt vagy velünk?

Hugo a kérdésre mintha kissé elpirult volna, aztán egy gyors fejrázással válaszolt.

Már a desszertnél tartottak, amikor két kar egyszer csak megragadta hátulról. Dahlia első tippje az volt, hogy Oliver szórakozik vele, de látta, hogy szőke haja kitűnik a mardekáros asztalnál. Innentől pedig már nem volt nehéz a következtetés.

– James, engedj el!

– Gondoltam, beválthatnád az ajándékod. Remélem, nálad van a belépőd?

Dahlia a fejét ingatta.

– Pedig tudtam, hogy tényleg mindenhova magammal kellene hordanom. Már éppen terveztem, hogy a homlokomra ragasszam.

Hugo és Nara kuncogni kezdtek, de James figyelmen kívül hagyta a gúnyos megjegyzést.

– Nem gond, eltekintek tőle. Majd utólag odaadod. Tapmancs, Ágas és Holdsáp urak szólítanak, mennünk kell.

Dahlia végül úgy döntött, beadja a derekát, hiszen nagyon is kíváncsi volt. Nara rosszallón nézett rájuk.

– Nem lesz gond – biztosította Dahlia, és el is indult James nyomába. – Most már elárulod, hová megyünk?

– Nem adják azt ilyen könnyen. Viszont ezúttal tiéd a megtiszteltetés – mondta James átszellemült hangom. – Remélem, tisztában vagy vele, hogy ez mekkora kiváltság.

Azzal behúzta Dahliát egy kihaltnak látszó sarokba, és előhúzott egy darab pergament a talárja alól. Óvatosan felé nyújtotta, aztán várakozón nézett.

– Te most...? – kérdezte Dahlia. James bólintott.

Dahlia inkább nem kérdezte meg, hogy mi van, ha nem sikerül neki. Egyszerűen előhúzta a pálcáját, vett egy nagy lélegzetet, és minden erejével arra koncentrált, hogy tökéletes pontossággal ejtse a szavakat.

– Ünnepélyesen esküszöm, hogy rosszban sántikálok.

És Dahlia legnagyobb meglepetésére működött. Büszkén húzta ki magát, ahogy megjelentek a Roxfort folyosói a papíron. A papír fölé hajolt, és böngészni kezdett, hogy vajon hová mennek.

James mintha kitalálta volna a gondolatait. – Úgysem jössz rá, ne is próbálkozz! – Aztán ügyet sem vetve rám, folytatta. – Akkor indulhatunk is. – James elégedettnek tűnt, mintha csak most hagyományozott volna át valamilyen felbecsülhetetlen tudást.

Mire felmásztak a hetedik emeletre, Dahlia már igencsak lihegett. Úgy tűnt, Jamesnek meg sem kottyan az a sok lépcső. Meredten nézte maga előtt a térképet.

– Még lehetünk a folyosókon, miért nézed annyira a térképet?

– Most még sokkal fontosabb. Nem csak a tanárokat kell kicseleznünk, hanem mindenki mást is.

Dahlia nem értette a dolgot, de ráhagyta. Aztán James az egyik üres fal előtt hirtelen megtorpant, és mindentudó mosollyal nézett hátra Dahliára.

– Kicsit húzódj hátrébb.

Bár Dahlia gyanította, hogy James megőrült, hallgatott rá. Aztán értetlenül nézte, hogy James fel-alá járkál a folyosón. Már épp meg akarta kérdezni, hogy ezt mégis miért csinálja, amikor hirtelen, a semmiből megjelent egy ajtó az előbb még üres falon.

Dahlia nem hitt a szemének.

– De ez...

James megfogta a kezét, a másikkal kitárta az ajtót, majd maga után húzta Dahliát is.

Aki egyszerűen nem akart hinni a szemének. A szobájában voltak. Ott volt a rózsaszín fal, az ágya, a gardrób, a táskák... Minden. Szájtátva nézett körbe, minden egyes négyzetcentimétert végigmért, de nem talált egyetlen hibát sem. Minden pontosan olyan volt, mint a szobája.

– Ez... Ez egy portál? – kérdezte. Fogalma sem volt, hogy tényleg létezik-e ilyesmi, de ha abból indult ki, amit már eddig látott, nem tartotta kizártnak, hogy a régi sci-fiknek is lehet alapjuk.

– Portál?

James értetlen arcából nyilván nem az volt.

– Hogy hoztál a szobámba? Újabb módszer az utazásra? Mert ha igen, akkor sokkal jobb, mint a hoppanálás. Nincs is hányingerem.

James a fejét rázta.

– Még mindig a Roxfortban vagyunk.

Dahlia most csak még kevésbé értette a dolgot. Ez itt kétségtelenül az ő szobája, hogy lehetnének még mindig a Roxfortban.

– Bemutatom a Szükség Szobáját. Amikor nálatok jártam, úgy tűnt, hiányzik a szobád. Hát, ide bármikor eljöhetsz, és ha úgy akarod, a szobád is itt lesz.

– Hogy mi? – kérdezte Dahlia, és miközben James mindent elmagyarázott arról, hogy ez a szoba a kívánságokat teljesíti, lehuppant az ágyára. Vagyis az ágyra, mert már tudta, hogy csak úgy néz ki, mint a sajátja. De még az érzés is ugyanolyan volt, mint otthon.

– Na, mit szólsz? – kérdezte végül pajkosan csillogó szemmel James. – Hát nem ez a legjobb ajándékod?

Dahlia legszívesebben hozzávágta volna az egyik párnát ezért az egoista kérdésért, de el kellett ismernie, hogy igaza volt, így végül ettől eltekintett.

– Varázslatos! – Felpattant, odaszökdécselt Jameshez, és egy puszit nyomott az arcára. – Köszönöm.

James elmesélte, milyen elképesztő történeteket hallott már a Szükség Szobájáról, ami még azt is túlélte, hogy a Nagy Csatában gyakorlatilag leégett. Azt is elmondta, hogy akkoriban sokan bujkáltak itt, ezért sokan ismerték a helyet. De a legtöbben azt hiszik, hogy már nem működik.

Észre sem vették, hogy elrohant az idő, csak Dahlia ásítása ébresztette rá őket, hogy már órák óta ott vonnak. James elővette a térképet, és kivárták, amíg a környékről mindenki eltűnt. Akkor aztán kiléptek a folyosóra, és mire Dahlia visszafordult, már nem is látta az ajtót sehol.

James a pálcája fényénél nézte a térképet, aztán egyszer csak felsóhajtott.

– Úgy tűnik, társaságunk akad. Megint.

Dahlia már ép kérdezte volna, hogy miért nem bújnak el legalább, de aztán meghallotta az ismerős hangot.

– Már megint bajba kevered?

– Bajba, én? Az ártatlan a középső nevem – felelte James Loo-nak.

– Remélem, tudod – fordult most Dahliához –, hogy ha elkapnak, pontokat vonnak le tőletek. Én nem fogok, de nem hiszem, hogy mindenki ilyen elnéző lesz.

Dahlia bólintott, de nem bírta, hogy ne mondja ki.

– Megérte volna azt is.

James elégedetten vigyorgott, Loo pedig a fejét csóválta.

– Te tudod. De mégis hova vitt, hogy így élvezted?

– Vannak dolgok, amik nem prefektusok, és főleg nem egy iskolaelső fülébe valók – felelt gyorsan James, mielőtt Dahlia elárulhatta volna, hol jártak.

1 megjegyzés »
02
okt

Közérdekű: Válasz a kérdésre  

Posted by Deszy in

Sziasztok!


Többen kérdezősködtetek már arról, hogy Dahlia mikor fogja megismerni Harry történetét, mennyit tud, és Harry fog-e mesélni róla.

Annyi ilyen kérdést kaptam már, hogy úgy döntöttem, egyszerűbb, ha egy külön bejegyzésben válaszolok.

Először is szeretném leszögezni, hogy Dahlia már ismeri Harry történetét. Amúgy is sejtett már egy-két dolgot. De emlékeztek a Szakkörtag kerestetik című fejezetre meg a Potter Fan Klubra?


"Dahlia csak ült, és hallgatta, ahogy a keményvonalas rajongók hihetetlennél hihetetlenebb dolgokat mesélnek Harryvel kapcsolatban. Némelyiket el se akarta hinni. De amikor oldalra pillantott, megerősítést várva, Hugo mindig csak bólintott, jelezve, hogy a rajongók lehet, hogy kicsit túlzásba viszik a szeretetet, de amit mondanak, az igaz.

Dahliának el kellett ismernie, hogy egy dologra mindenképp jó volt a klubgyűlés: megismerni az unokatestvérét. Nem gondolta, hogy bármennyivel több információt találhatna róla, mint amit a körülötte üldögélők tudhatnak, főleg ha azt is figyelembe veszi, hogy két gyereke is ott van mellette.

Valamennyit már ismert a történetek közül. De most jött csak rá igazán, hogy ki is Harry, és miért van egész rajongótábora. Elképesztő dolgokat élt át: megszerezte a bölcsek kövét, járt a titkok kamrájában, ahol megmentette a feleségét – az egyik lány úgy adta elő a történetet, mint valami szappanoperát, a végét még meg is könnyezte, James legnagyobb örömére, aki alig tudta elfojtani a nevetést, amint apját csillogó páncélban harcoló hercegként festették le –, megnyerte a Trimágus Tusát – bár Dahliának fogalma sem volt róla, hogy az mi lehet –, és legyőzte Őt, Akit Nem Nevezünk Nevént."


Azt hiszem, elég nyilvánvaló, hogy Dahlia megismerte Harry történetét. Más kérdés, hogy a nagy nyilvánosság információ mennyire részletgazdagok. Minden történetet el lehet mesélni különböző szemszögekből, ez kétségtelen. (Gondoljatok csak arra, hogy mennyire más pl. a 1848-as forradalom és szabadságharc, ha magyar vagy ha osztrák szemmel nézed.)

Mi a történetet Harry szemszögéből ismertük meg a könyvekben. De abban mind egyetérthetünk, hogy más az egész, ha Ron vagy Hermione, ne adj isten mondjuk Piton szemszögéből követjük az eseményeket. 
Erre utaltam pl. azzal is, amit a rajongó lány csinált a gyűlésen. " járt a titkok kamrájában, ahol megmentette a feleségét – az egyik lány úgy adta elő a történetet, mint valami szappanoperát, a végét még meg is könnyezte" Harry számára akkor és ott semmi romantikus nem volt a történetben. Meg akarta menteni Ginnyt, mert aranyos lány volt, mert a legjobb barátja húga volt és mert Harry mindenkit meg akar menteni. Eszébe sem jutott, hogy azért csinálja, mert hú, de szerelmes lesz majd belé. 
Viszont ha ugyanezt Ginny szemszögből nézzük, aki totálisan bele volt zúgva akkor Harrybe, és minden bizonnyal lányos álmai voltak vele kapcsolatban, akkor valószínűleg számára Harry volt a herceg, aki megmentette. 

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy Dahlia a történet egy verzióját ismeri. Azt a verziót, ami a köztudatban megmaradt. Nyilvánvalóan rengeteg dolgot tudnak a Potter rajongók arról, mi történt, és mi hogy történt. De nyilván vannak részletek, amelyeket nem tudnak, nem úgy tudnak. 

Ez azonban 7 év volt Harry életéből. Sőt, ha szigorúan nézzük, akkor gyakorlatilag Harry egész élete. Nem életszerű az, hogy leülnek, és Harry egy az egyben elmesél mindent. Már csak azért sem, mert Harry nem az az ember, aki szeret ezekkel a dolgokkal dicsekedni. Még a gyerekei sincsenek tisztában minden részlettel. Ez Harry életének egy elég sötét szakasza volt, aminek nem feltétlen akarja minden részletét megosztani a gyerekeivel. Nem hiszem, hogy bármelyik szülő szívesen mesélne a gyerekeinek arról, hogyan kínozták meg. És bár Dahlia nem Harry gyereke, de korban akár az is lehetne. 

Tehát Harry két okból nem fog neki részletesen mesélni: mert nem szeret és mert nem akar róla mesélni. 

Ez persze nem jelenti azt, hogy az évek során Dahlia nem fog egyre többet megtudni Harryékről. Egyrészt, mert Harry gyerekeivel, rokonaival és barátaival van körülvéve, akik közül sokan (pl. Neville, Ron, Hermione, Luna stb.) maguk is részt vettek az eseményekben. Másrészt Dahlia könyvekből is meg fog még tudni dolgokat. Most kapott pl. karácsonyra egy könyvet Albustól. Sőt, még tanulni is fog róluk Mágiatörténetből. (Igen, Harry kötelező anyag!) Harmadrészt mert azért ha kérdezi Harryt, akkor nagy eséllyel válaszol, még akkor is, ha nem feltétlenül szeret róla beszélni. És az évek során nyilván szóba kerülnek a dolgok.

Tehát, nem, nem lesz olyan beszélgetés, amikor Harry és Dahlia leülnek, és végigmennek a hét könyv történetén. Mert nem reális. Ilyen nincs az életben. 
De igen, Dahlia már ismeri nagyjából Harry történetét, és az évek során egyre több részletet tud majd meg. Harrytől is, és máshonnan is.

2 megjegyzés »
<< Újabb bejegyzések
Régebbi bejegyzések >>

Kommentek :)