Egy végzős Dursley Roxfortban - 16. fejezet  

Posted by Deszy in

16. fejezet
Meglepetés a köbön


Dahliának talán meg sem kellett volna lepődnie, milyen gyorsan terjedt el Rose és Scorpius esküvőjének híre a Roxfortban. Végtére is a varázslók iskolájában gyorsabban szálltak a pletykák, mint a legfürgébb Nimbus. Bár azért az határozottan váratlanul érte, hogy a hír a Roxforti Hírmondó címlapjára került. Persze, a Roxfort két korábbi iskolaelsőjének frigye nyilván senkit sem hagyott hidegen, főleg ha figyelembe vesszük, mennyi mindent elértek az iskolában belül és azóta kívül is. Scorpius híres bájitalmester, számtalan betegségre talált gyógyírt, Rose pedig szabadúszó újságíró, de amire ennél is büszkébb, hogy édesanyjához hasonlóan harcol a különböző varázslények jogaiért. Valójában lenyűgöző páros voltak, ha Dahlia igazán belegondolt, bár ez nem tűnt túl egyszerűnek, hiszen közeli barátoknak számítottak az életében. Ott volt elég sok veszekedésüknél, Rose néhány kifakadásánál, és látta azt is, milyen volt, amikor Rose egy balul elsült bájital miatt napokig zölden futkosott az Odúban. Szó szerint zölden.

De persze mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy hiába ez a sok érdem, közel sem lett volna a esküvő híre ekkora szenzáció, ha nem a „Nagy Trió első galambja repül ki a fészekből”. Ezt nem Dahlia találta ki, az egyik cikk címe pontosan így hangzott. Rose nem vetkőzhette le, hogy Hermione és Ron a szülei, a nagy Harry Potter pedig a keresztapja. Ráadásul a vőlegény sem akárki volt, hanem a nagy múltú Malfoy família örököse.

Az egyik cikk egészen odáig elment, hogy kész Rómeó és Júlia történetet kerekített kettejük kapcsolatából. (Bár amikor Dahlia ezt reggeli közben megjegyezte, csak furcsa pillantásokat kapott iskolatársaitól. Nyilvánvalóan senki nem ismerte a két hősszerelmes drámáját.) A Cupido nyila magazin ugyanis egészen a szülők múltjáig ásott vissza, és igazán drámai módon tálalta, hogy Hermione és Ron valamint Draco között nem volt éppen barátságos a viszony. A szerző még azt is tudni vélte, hogy Draco sárvérűnek titulálta a lányt, a helyzet pedig csak súlyosbodott, amikor a háború két ellenséges oldalán találták egymást. Egy névtelen tanú még arról is beszámolt, hogy látták Rose keresztapját, Harry Pottert és a vőlegény édesapját párbajozni.  Így Rose-nak és Scorpiusnak le kellett győznie a családjaikból hozott előítéleteket egymás iránt, de „a kettejük között feszülő vonzalmat képtelenek voltak figyelmen kívül hagyni”.

Természetesen Rita Vitrol cikke sem maradhatott el. Ő, mint mindig, egészen más oldalról közelítette meg a témát. Azon csámcsogott, hogy mit szólnak vajon a Malfoy család még élő, hagyományőrző tagjai, hogy beházasodik a famíliába egy mugli származású szülő lánya. Vajon mi volt képes rávenni egy Malfoyt, hogy ennyire rangon alul házasodjon? Választ Vitrol nem adott, de a cikk végén feltűnő módon azt próbálta kitalálni, vajon hogy fogja hívni két ilyen „különleges” nevű szülő a gyermekét. Persze Vitrol hívei a Roxfortban is rögtön suttogni kezdtek arról, hogy a hirtelen jött esküvő oka valójában a korán érkező örökös.
Dahlia maga is sok kérdést kapott az esküvőt illetően, de nem annyit, mint Hugo. A fiút lépten-nyomon megállították, hogy gratuláljanak neki, a bátrabbak pedig még azt is meg merték kérdezni, igaz-e, hogy érkezik az unokaöccse.

– Vagy unokahúga – tette hozzá ilyenkor mindig a boszorkány, mosolyt csalva Hugo arcára.

Bár meglepő módon a fiú nagyon jól viselte az egész felhajtást. Mindig csak nevetett a kérdéseken, amit Dahlia sokáig nem értett, de aztán az első pletykás nap estéjén nem bírta tovább, és rákérdezett.

– Csak elképzelem az egészet, tudod. Most komolyan! Gondolj bele, mi lesz, ha még egy síró kisbaba is ott lesz velük. Szét fogják szedni egymást.

Az elképzelésre Dahlia és Nara is nevetni kezdtek, aztán felváltva sorolták az ötletek, miket mondanak majd egymásnak Rose-ék.

– Nem vagyok a rabszolgád! – utánozta Dahlia a fiú nővérének hangját. – Te is felkelhetsz megetetni.

– Cseréld ki te a pelenkáját – csatlakozott Nara. – Rosszabb szagú bájitalokat kotyvasztasz, meg se fog kottyanni.

– A nagy Malfoy nem tud elaltatni egy kisbabát? – Kacagott Hugo is.

Ha Dahlia őszinte akart lenni, jól is jött ez a kis figyelemelterelés, a sok lecke mellett mindenképpen. Még Nara is kikapcsolt végre egy kicsit, és másról is tudott beszélni, mint a beadandókról és a rengeteg bűbájról, amit még gyakorolni akart. Valószínűleg a nyári szünetben túl sokat egyeztetett Hermionével a végzős évről, mert hasonló időbeosztása volt, mint amit Hugo édesanyjánál látott. Szinte percre pontosan beosztotta az idejét, és az alváson kívül jóformán csak egy-két órát hagyott szabadon. Hugo is elfoglalt volt a kviddicsedzésekkel, és bár Dahlia sem unatkozott, még neki jutott a legtöbb szabadidő. Amíg Nara valamilyen iskolaelsős feladattal volt elfoglalva, Hugo és Lily pedig az évad első kviddicsmeccsére készült, Dahlia csak üldögélt a klubhelyiségben. Még soha nem hiányzott neki James annyira, mint most, úgyhogy nem meglepő módon sorban írta a fiúnak a leveleket.

Így amikor kiderült, hogy jön az első RAVASZ szakkör alkalom, Dahlia szinte megkönnyebbült. A szakkör talán nem is a legjobb kifejezés volt az órákra. Nem kellett külön jelentkezni rájuk, és a részvétel nem volt kötelező. Havonta egy alkalommal egy-egy vendégelőadót hívtak a Roxfortba, általában egy korábbi diákot, aki valamilyen maghatározott témában tartott órát a végzősöknek, és csak nekik. A kiscsoportos foglalkozás segítette a fejlődést, és mivel minden RAVASZ tantárgyhoz igyekeztek előadót hívni, előbb-utóbb mindenki talált olyat, amit érdekli. Bár általában nem csak a szakirányos tárgyak előadásaira jártak el a diákok, főleg nem a hollóhátosok, mert az a hír járta, hogy mindig kifejezetten izgalmasak ezek az alkalmak.

Az első előadás az Átváltoztatástanhoz kapcsolódott, bár a konkrét tematikát nem kötötték a diákok orrára.

Dahlia az egyik szabad délutánján, amikor Nara és Hugo sem értek rá, összefutott Looval a folyosón. Még mindig furcsa volt, hogy nem beszélgethettek olyan közvetlenül mások előtt, mint korábban, és úgy tűnt, ez Loot is zavarja, mert végül azt javasolta, igyanak meg egy teát.

Loo irodája pont olyan volt, amilyennek Lia elképzelte. Kék falak, amelyekre hullámokat festettek, Dahlia arra tippelt volna, hogy Loo maga. A hatalmas ablak előtt, ahol rengeteg fény áramlott az irodába, igazán világossá varázsolva azt, kagylókból fűzött szélcsengő lógott. A fiú igazi tengerparti hangulatot teremtett az ódon kastélyban, ami már önmagában is hatalmas teljesítmény volt. Dahlia pont úgy érezte magát, mint amikor először járt a Kagylólakban, pont azelőtt, hogy a Roxfortba indult volna. Még az illat is olyannak érződött, bár a lánynak elképzelése volt, hogyan varázsolt tengerillatot az irodájába az átváltoztatástan-tanár.

– Elárulod, ki lesz az előadó? – faggatta Dahlia a fiút.

Loo csak a fejét rázta, és úgy mosolygott, mintha kifejezetten élvezné, hogy titkolózhat a lány előtt.

– Hallottam már róla? Ismerem? Érdekelni fog az előadás? Veszélyes lesz?

Louis egyik kérdésre sem válaszolt, bármilyen hosszan próbálkozott is.

– De legalább annyit elárulsz, hogy élvezni fogom-e?

– Igen – vágta rá, aznap délután először válaszolva egy kérdésre.

Aztán egy ideig arról beszélgettek, hogy érzi magát Loo ebben a másik szerepben a Roxfortban, és Dahlia legnagyobb megelégedésére elismerte, hogy néha kifejezetten kényelmetlennek érzi, hogy Miss Dursley-nek szólítsa.

– A tanítást nagyon élvezem, meg hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek, de ezt soha nem fogom megszokni. Ráadásul...

Loo elpirult és nem fejezte be a mondatot.

– Ráadásul? – puhatolózott Dahlia. – Hogy akartad befejezni a mondatot?

Amikor nem válaszolt, a lány bökdösni kezdte az oldalát a mutatóujjával, ahogyan Hugóval szokta, míg végül megadta magát.

– A lányok... – Loo megint nem fejezte be a mondatot, de nem is volt rá szükség.

– Á, már értem, nem is kell folytatnod! – kuncogott Dahlia. – Buknak rád, igaz? Elárasztanak szerelmes levelekkel meg apró ajándékokkal, és kéjesen bámulnak az órákon.

– Ezt azért nem mondanám, de...

– Jaj, ugyan már, mintha ez annyira rossz lenne. Csupa csinos lány, mind utánad csorgatja a nyálát – lökte oldalba Dahlia, bár el kellett ismernie, hogy nem volt túl kellemes azokra a lányokra gondolnia. Kíváncsi lett volna, konkrétan kikre gondolt a fiú.

Loo furcsán méregette néhány másodpercig, aztán felvonta a szemöldökét.

– Mi az? – kérdezte Lia.

– Vágyakozó pillantások, nyálukat csorgató rajongók. Mintha ez valaki másra is igaz lenne.

– Nem tudom, miről beszélsz – fészkelődött Dahlia, és már el is felejtette a furcsa érzést Loo rajongói klubjával kapcsolatban. Helyette azok a fiúk jutottak eszébe, akik állandóan bámulták a folyosókon meg az órákon. A bátrabbakra, akik kétértelmű megjegyzésekkel bombázták. Azokra, akik inkább elkapták róla a pillantásukat, ha meglátták, mert tudták, hogy rögtön elpirulnak.

Loo megint felvonta a szemöldökét, kétséget sem hagyva afelől, hogy pontosan tudja, a lány hazudik.

– Tudod, ezt soha senki nem érti meg, csak az olyanok, mint mi. A többiektől csak olyan kérdéseket fogunk kapni, mint amilyet te is feltettél nekem az előbb. Mi lehet olyan rossz ebben? De tudod, sokak szerint ez a vélák átka.

Dahlia erre felkapta a fejét, és megszólalni is képtelen volt. Mielőtt azonban bármi mást kérdezhetett volna, valaki kopogott az ajtón, neki pedig az oldalsó ajtón kellett kisurrannia, nehogy félreértsék a helyzetet. Egy tanár meg egy diáklány egyedül a professzor irodájában.

Nem tudta eldönteni, hogy csak véletlen elszólás volt-e Loo részéről, vagy ennek az átoknak tényleg köze van ahhoz, amelyről Andresila beszélt. Napokig rágta magát rajta, de valamiért képtelen volt elmondani Loonak és Narának. Annyira régóta kutatta az átkot, hogy nem akarta elhinni, hogy a megoldás ennyire egyszerű lehet. És abban sem volt biztos, hogy akarja-e tudni, pontosan miről is van szó. Csak arra tudott gondolni, hogy azt sem akarná tudni, ha másnap elütné egy busz, mennyivel lenne jobb, ha tudná, pontosan mi teszi majd pokollá az életét. A másik, hollóhátos fele viszont kíváncsi volt a titokra, tudásra szomjazott, és titkon abban reménykedett, hogy megoldást találhat.

Szerencsére eljött a RAVASZ szakkör ideje, és némi kimenőt kapott a gondolatai útvesztőjéből.

A végzősök nagy meglepetésére a diákokat nem a Nagyterembe hívták össze, hanem a tó mellett várták őket. Dahlia már távolról megismerte a vendégelőadót, és rögtön szélesebb lett a vigyora. A fiú kék haja csak úgy sütött a távolból, és láthatóan nagyon elmerültek a beszélgetésben Looval.

Amikor úgy tűnt, már minden diák megérkezett, Loo elkezdte az órát.

– Biztosan sokan hallottatok már Ted Lupin, aurorról. Az óra végén mindenki kérdezhet tőle az aurorképzésről is, de most egészen más okból hívtam meg közénk. A témánk az átváltoztatás, és bár pontosan tudom, hogy már tanultatok a metamorfmágiáról, nem hiszem, hogy a gyakorlatban sokan tanúi lettetek volna. – Loo féloldalas mosollyal Dahliáék kis csoportja felé fordult, akik nyilvánvalóan többször látták a metamorfmágia trükkjeit a családi vacsoráknál, mint azt Mrs Weasley szerette volna. – Teddy – ahogyan arra már a kék hajából is rájöhettetek – metamorf, és erről fog mesélni nekünk egy kicsit.

Teddy ezzel előrébb is lépett néhányat, minden egyes lépésével megváltoztatva haja színét. Dahlia rengetegszer látott már tőle hasonló trükköt, és nyilvánvalóan hatásvadász mutatvány volt, mégsem bírta ki nevetés nélkül. Ugyanis ha ez nem lett volna elég, minden egyes hajszínváltoztatást valamilyen grimasszal is kísért, mintha a folyamat csiklandozná (amikor kékről rózsaszínre váltott), fájna (amikor az üstöke hirtelen fekete lett), vagy tüsszentésre ingerelné (ezt a hatást a vörös hajszín váltotta ki, és egy kacsintással is kísérte Hugo irányába). Ez persze nem volt túl profi viselkedés, de ez senkit sem zavart különösebben. Sőt, azt mindenképpen a javára lehetett írni, hogy a közönség figyelmét egy pillanat alatt a magáénak tudhatta.

– A látszat ellenére a metamorfmágia egyáltalán nem fájdalmas – magyarázta. Hangjának komolysága szemben állt most éppen zöld hajszínével.

Ezután magyarázni kezdett arról, hogy hogyan tudja változtatni a külsejét, hogy pontosan hogyan használja a képességét, és válaszolt néhány kérdésre. De folyamatosan hangsúlyozta azt is, hogy metamorfnak születni kell, így bármennyire tetszik is nekik, amit megmutat, ebben a formában nem tanulható.

– Hiába, nem mindenki lehet olyan menő, mint én – jegyezte meg Teddy. – És egyébként is igen hasznos képesség, amikor az aurorként szerzett sebhelyeimet akarom elrejteni a gyönyörű feleségem elől.

Teddy egyáltalán nem vette komolyan a tanár és diákjai közötti alá-fölérendeltségi viszonyt, ugyanolyan laza volt velük, mintha csak a szomszéd srácokkal beszélgetett volna. Bár Dahlia el sem tudta volna képzelni máshogyan.

Ezután mesélt arról, hogy az élet bizonyos helyzeteiben nagyon is fontos lehet az álcázás, ez viszont tanulható. Mindenféle trükköt és praktikát mutatott meg nekik, amelyeknek hasznát vehetik. A legtöbb aranyvérűt meglepte például azzal, hogy nem egy mugli eszközt is bevetett, és sok álcázásnál egyáltalán nem használt varázslatot. Azt sem győzte hangsúlyozni, hogy egy veszélyes szituációban, amikor a rejtőzködés a megoldás, sokkal fontosabb a kreativitás, mint a varázserő mértéke.

A leghátborzongatóbb az volt, amikor egy olyan helyzetbe kellett képzelniük magukat, amelyben vérfarkasok elől kellett elbújniuk. Ismerve Teddy múltját, aki maga is szembenézett a vérfarkasokkal és a vérfarkas-kór néhány hatásával, Dahlia egészen másképp állt a feladathoz, és látta, hogy ennél a szituációnál Hugo, Lily és Nara sem mosolyogtak úgy, mint előtte. Teddy is komolyabbnak tűnt, és nem csak azért, mert saját magát állította a vérfarkas szerepébe, és ennek megfelelően változtatta meg a külsejét is.

A várfarkasos feladat után Teddy vendégelőadása véget ért, a fiú néhány percig csak csendben álldogált Loo mellett, haja barna volt és kócos, Dahlia pedig döbbenten állapította meg, mennyire hasonlít így Remusra, az édesapjára, akit James Tekergős fényképein számtalanszor látott már. Loo eközben néhány mondatban összefoglalta a látottakat és hallottakat a diákoknak.

Azt azonban még mindig nem értették, hogy mit kerestek a tó partján. Néhány pillanat múlva megkapták a magyarázatot. Dahlia még mindig Teddyt méregette, akinek közben ismét kék volt a haja, amikor meghallotta az egyik mardekáros lány hangját.

– Ez megőrült!

És valóban, Dahlia álla is leesett, amikor meglátta a vetkőző Loot. Nem minden nap fordult elő, hogy egy professzor spontán sztriptízbe kezdett a diákjai előtt, bár a legtöbb tanárt nem is szívesen látták volna ilyen helyzetben. Looval persze más volt a helyzet, a legtöbb lány elpirult, a magabiztosabbak még egy-egy álmodó sóhajt is megengedtek maguknak, és Dahlia sem tagadhatta, hogy értékelte a látványt.

Persze Loo nem vetkőzött le teljesen, épp csak a felsőteste volt meztelen, de ez is elég volt a legtöbb lánynak. Aztán a fiú mindenféle magyarázat nélkül a tóba vetette magát és eltűnt.

Mindenki közelebb araszolt a tóhoz, néhány lány aggodalmasan méregette a sima víztükröt. Nem kellett sokat várniuk, míg kiderült, mi volt a fürdés oka, és az is nyilvánvaló vált, hogy újdonsült átváltoztatástan tanáruk nem fulladt meg.

– Ez... – kérdezte döbbenten Nara.

Dahlia csak bólintott, ahogy a tóból elugró delfin újra elmerült a habok között.

Kommentek :)