Sziasztok!

Megvan a 10.000. látogatás is! 

Nagyon büszke vagyok Dahliára és a többiekre, hogy ennyien szeretitek őket. El sem hiszem, mennyi szeretetet, biztatást és támogatást kaptam tőletek az elmúlt néhány hónapban. Szavakkal nem kifejezhető (legalábbis én mindenképp kevés vagyok hozzá, hogy megfogalmazzam), hogy mennyit köszönhetek nektek. Ha ti nem lennétek, Dahlia története biztos nem jutott volna el idáig. 

Szóval nagyon szépen köszönöm a rengeteg kommentet, kérdést és hozzászólást! Ezek tartják bennem a lelket, és hajtanak előre, hogy folytassam! A visszajelzés számomra (is) nagyon fontos! 

Nagyon jó tudni, hogy mindig várjátok az új fejezetet, mert így mindig benne van az agyam egyik zugában, hogy sietnem kell, és ez tényleg hajt előre, visz tovább. :)

És annak is nagyon örülök, hogy nyitottak vagytok, és nem csak az Egy Dursley Roxfortban-t olvassátok, hanem a meséimet, novelláimat is! :D

Szóval összefoglalva nagyon szépen köszönöm a sok szeretet, és remélem, hogy lesz még sok-sok ilyen forduló! :D

A meglepi pedig úton van, még várom az ötleteket a Facebook oldalon! Amint eldöntöm, hogy melyik lesz a nyertes, rögtön nekiállok az írásnak! :D És a friss is úton van! ;)

Puszi mindenkinek! :D

Szóval akkor a ma már beígért rövid kis szössz a házválasztásról. Úgy döntöttem, addig halasztjuk, amíg Hugo, Lily és Nara is bekerülnek a maguk házába.

Nos, akkor kezdjük a főszereplőnkkel, akinek a beosztása a legtöbb visszhangot kapta. Tehát Dahlia, aki végül a Hollóhát házat gazdagítja. Sorban végigmegyek az összes házon.

Kezdjük azzal, amelyikről az első pillanattól kezdve tudtam, hogy Dahliának nem való. Ez pedig a Hugrabug. A Hugrabug a HP könyvekben eléggé háttérbe szorul, hiszen a főbb szereplők közül egyik sem ebben a házban tanult. Hirtelenjében egy ember ugrik be rögtön, aki ott tanult: Cedric. Illetve tudjuk még, hogy ott van Pomona Bimba, és persze a Pufók Fráter. Sokan úgy tartják, hogy ebbe a házba a „bénák” kerülnek, de nem ez az oka annak, hogy Dahlia nem ide került. Mert ebben nem hiszek. Cedric az élő, vagyis sajnos már holt példa arra, hogy a Hugrabugban is vannak tehetséges diákok. Ennek ellenére valahogy nem éreztem elégnek Dahlia számára, de még csak nem is ez volt a döntő szempont. A Hugrabugba járnak a nyájas, kedves népek, akiket én a mugli világban például ápolónőnek, szociális munkásnak vagy emberi jogi aktivistának tudok elképzelni. Dahlia nem ilyen.

Menjünk tovább akkor egy olyan házzal, ami megfordult a fejemben. Ez pedig a Mardekár ház. Adta volna magát a választás, hiszen ide kerülnek a ravasz emberek, és alapból ezt a házat gonoszként könyvelte el mindenki. Ez persze nem feltétlenül igaz, hiszen ide járt például Pereselus Piton és Regulus Black is, és bár mindketten rossz útra léptek, a szívük mélyén nem voltak gonoszak, és tetteiket próbálták is helyrehozni. Ugyanez az eset Draco is. Az viszont megfigyelhető, és erőteljesebben, mint a többi háznál, hogy a mardekáros diákoknak van egy sötét oldala. Nem feltétlenül biztos, hogy ez a rész a domináns, de van. Ez még persze nem jelenti azt, hogy Dahlia nem kerülhetett volna ide, de ő nem velejéig gonosz, és sokkal erősebb benne a jó, mint a rossz oldal, még akkor is, ha ezt a nevelésének köszönhetően eleinte csak ritkábban láthatjuk.

Ezután következzék az a ház, amit mindegyiknél jobban ismerünk: a Griffendél. Bevallom, először ide akartam tenni Dahliát. Sőt, az is megfordult a fejemben, hogy a süveg először a Mardekárba teszi, aztán kiderül, hogy rossz döntést hozott, és mégis átkerül a Griffendélbe. Adta volna magát, hiszen a legtöbb Weasley és Potter ebben a házban van, és azt már az elejétől tudtam, hogy Dahlia majdnem mindegyikükkel jóban lesz, vagy legalábbis ismeri őket. És közülük is fontos szerepet szántam, szánok Lily-nek. És abban teljesen biztos voltam, hogy Lily csak a Griffendélbe kerülhet. Ez nem volt kérdés. Ráadásul a Griffendél házat jól ismerjük, így könnyebb róla írni, és könnyen tudunk vele azonosulni, hiszen az egész HP sorozatot ezen keresztül éltük végig. Viszont sokkal több benne a klisé is, és sokkal „snasszabb” is. Ráadásul elég unalmas, ha minden szereplőmet a Griffendélbe teszem, csak azért, mert azt szeretjük, vagy nem szeretjük.

De a fő kérdés az volt, hogy Dahliának is ugyanolyan megfelelő ház-e, mint amilyen Harrynek vagy Lilynek. Azt kell mondanom, hogy nem, és ez az, amiért végül nem emellett döntöttem. Dahlia nem gyáva, de nem is olyan bátor, mint a legtöbb griffendéles. Ő inkább bátor akar lenni, és hol sikerül neki, hol nem az. Mint azt tudjuk, a bátorság nem a félelem hiánya, és döntéseinkben nyilvánul meg, hogy kik vagyunk. Ezek alapján Dahlia természetesen még lehetne griffendéles, mert a legtöbb esetben nem a félelme, hanem a bátorsága győz, de mégsem érzem benne az ősgriffendéles vért... Ezért repülhetnek felém a kövek, de ezt érzem. Dahlia bátor, de nem olyan bátor...

És akkor végül elérkeztünk az utolsó házhoz, ami végül Dahliáé lett. A Hollóhát. A Hollóhátba kerülnek az „éles elmék”, akiknek „a tanulás kaland”. Ebből sokan hajlamosak arra gondolnak, hogy a hollóhátasok mind stréberek, akik másban sem lelik örömüket, mint hogy naphosszat a pergamenek fölött görnyednek, és minden létező könyvet igyekeznek megtanulni. Nem hiszem, hogy ez így lenne. Hermione ilyen, de én úgy gondolom, hogy nála ez a bizonyítási és megfelelési vágyból, és abból ered, hogy griffendéles kalandok közben hasznos tudásra vágyik.

A hollóhátasok az én szememben inkább olyanok, akik születetten intelligens és érdeklődő emberek, akik képesek felismerni, hogy a tudás iránytű az élethez. Ehhez nem feltétlenül kell órákat tanulni, az is elég, ha magadba szívod a tudást, mint egy szivacs, és érdeklődsz. Luna Lovegood a legjobb példája annak, hogy a Hollóhátban nem csak stréberek vannak. Hanem tudós emberek. Rowling szerint ide kerülnek az olyan fura figurák, mint amilyen a mugli világban pl. Einstein. Lunát is mindenki bolondnak hitte, később mégis híres és elismert természettudós vált belőle. Vagy ide járt pl., mint azt megtudtuk a Pottermore-nak hála, Ollivanders is. Őt sem egy strébernek képzeli az ember, ha megpróbálja elképzelni fiatalon. Hanem inkább egy olyan fiút, aki él-hal a pálcákért, és a szabadidejében is állandóan a pálcamágiáról szóló könyveket bújja, vagy éppen a különböző pálcafákat vagy mágikus lényeket tanulmányozza. Mert a vérében van a tudásszomj. Nem feltétlen kell minden iránt érdeklődnie: Lunát a furcsa lények, Ollivandert pedig a pálcák vonzották. A kulcs az érdeklődésen, a szenvedélyes tudásszomjon van egy bizonyos témában.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Dahlia ilyen csodabogár tudós, csak azt, hogy nem stréber, csak érdeklődő. És ennek a csíráit már láthattátok eddig is. Dahlia intelligens. Egészen kis korától pontosan tudta, mikor és hogyan manipulálja szüleit kedve szerint és tudta, mit kell tennie azért, hogy mindenki irigyelje. Veleszületett intelligenciája van, ami nem feltétlen egyenlő a tudással. Jó érzékei vannak, vág az esze, mint a borotva.

Azzal kapcsolatban, hogy Dahliának lesz vagy nem lesz efféle különleges érdeklődése, még nem mondhatok semmit, de majd kiderül...

És akkor jöjjön röviden a többi szereplőnk.

Narával kezdem, mert az ő esete elég egyszerű. Először is Nara édesanyja ugyancsak Hollóhátas volt, tehát a vérében van. Ezt a Süveg is tudja. Naránál a másik lehetőség a Hugrabug lett volna, hiszen nem csak szorgalmas és amúgy szeret tanulni (hiszen a mugli iskolában visszahúzódó diákként ezt már megszokta), hanem a vérében van a hollóhát, és ráadásul oda is szeretett volna kerülni Dahlia miatt.

Lily esete szintén nem túl bonyolult. Mindkét bátyja a Griffendélbe jár, és a szülei is vérbeli griffendélesek. Ráadásul örökölte Ginny temperamentumát. Oda is akart kerülni. Nem akarom sokáig ragozni, Lily vérbeli, száz százalékos, tiszta griffendéles.

Hugo nem könnyű eset. Ő rejtély. Még a nővére is a griffendélbe került, pedig ő híresen tudálékos, a szülei híres, szintén vérbeli griffendélesek, még akkor is, ha Hermionénál kicsit filózott a Teszlek Süveg. Akkor hát miért került Hugo mégis a Hollóhátba? Gyáva? Vagy csak eddig nem tudták róla, milyen mély tudásszomj és szorgalom van benne? Vagy valamiben mélyen tehetséges, mint Ollivander? Vagy esetleg kérte, hogy oda tegye a Süveg? Nos, ezt egyelőre senki sem tudja...

 

13. fejezet

A beosztás folytatódik

Dahlia néhány másodpercig még ott ült dermedten, és újra és újra hallotta a fejében a süveg kiáltását: „Hollóhát”

Aztán a balról második asztal felől meghallotta a dörgő tapsvihart, többen még fel is álltak, sőt, egy fiatalnak tűnő fiú – valószínű alsóbb éves lehetett – még ugrált is. Dahliát azonban a -most már - saját asztalánál ülők reakciója nem érdekelte annyira, mint a griffendéleseké. Egészen pontosan néhány griffendélesé.

Annyi ereje még volt, hogy felálljon, és elinduljon a helye felé, bár erre is kényszerítenie kellett magát. Nem engedhette, hogy rögtön az első próbánál felsüljön. Ám miközben elindult, a pillantását Loo, James és Rose felé fordította. Loo szemében elfogadás volt, Jamesében csalódottság, Roséban pedig meglepetés.

Aztán elnézett Lily, Nara és Hugo irányába is. Nem tudta elfelejteni, amit egykor Lily mondott.

- Én a Griffendélbe szeretnék kerülni. A két bátyám is oda jár.

És ahogy Loo mesélte neki, a legtöbb Weasley szintén a Griffendélbe került.

Aztán végül megérkezett a saját asztalához, a hollóhátosok gyűrűjébe. Néhányan megrázták a kezét, és bemutatkoztak, de Dahlia nem tudott rájuk figyelni. Csak az járt a fejében, hogy ő ebben is különc lesz. Nem mehet majd Lilyvel és Hugóval órára, nem tanulhatnak majd együtt és alig fogja látni őket. Pedig már kezdett neki örülni, hogy végre talán lesznek barátai.

Közben a ceremónia folytatódott.

Edwards, Robert beosztására még oda tudott figyelni, ő szintén a Hollóhátba került. Ennek Dahlia nagyon örült, mert így már nem csak vele foglalkoztak az asztalnál.

Próbálta magába szuggerálni, hogy nem is történt akkora tragédia. Hiszen, ha jól emlékszik, Nara szerint az ő anyukája is hollóhátas volt. És Lily szerint az a lényeg, hogy az ember ne a Mardekárba kerüljön. Márpedig ő nem oda került. De a szíve mégis nehéz volt, bárhogy próbálkozott is.

Aztán egyszer csak egy papír landolt előtte. Nem odadobták, nem is repítették, hanem egyszerűen csak megjelent előtte. Mint ahogyan Loo is tette, amikor hoppanált. Loo felé fordult, és látta, hogy a szemével próbálja rávenni, olvassa már el, ami a papíron állt.

Dahlia kitekerte a gondosan összesodort papírdarabot, és egy férfias, ám meglepően olvasható kézírást látott.

Ne aggódj! Mi így is szeretünk. Csak akkor lett volna örök harag, ha a Mardekárba osztanak.

Loo & James

U.i.: De azért remélem, nem lesz belőled valami stréber!!! - James

Dahlia még kétszer elolvasta a levelet, mielőtt újra a Griffendél asztala felé fordult. Biztos akart lenni benne, hogy nem értett semmit félre, és nem azt írták a levélben, hogy utálják, és soha többet nem beszélnek vele. De a szöveg a harmadik olvasásra is ugyanaz volt, nem változott benne még egy vessző sem, így Dahlia végül összeszedte a bátorságát, hogy megkeresse a szemével Loo-t és James-t.

Amikor végül megtalálta őket, a gyomrában a gombóc oldódni kezdett, és újra melegség járta át a tagjait. Megint vert a szíve, és a légzése is normalizálódni látszott. A beosztás közben végig zajlott, de Dahliát ez most nem nagyon érdekelte. Három ember beosztása számított csak neki, és amíg az ő nevüket nem hallja, addig mindenki másé berepül az egyik fülén, hogy a másikon ugyanolyan lendülettel tovaszálljon.

Csak az érdekelte, mit szólnak a barátai. Mert már annak tartotta őket. Loo és James vidámak voltak, mosolyogtak rá. James egyet rántott a vállán, Loo pedig intett egy aprót, aztán visszafordultak, hogy tovább nézzék szerencsétlen gólyák szenvedését.

Merthogy szenvedés volt a javából, az kétségtelen. Bár nem kellett szembenézniük sárkányokkal, még csak varázsolniuk sem kellett, sőt tulajdonképpen nem is tettek semmit, csak tűrték, hogy a fejükre tegyenek egy koszos süveget, a próba ettől még nem lett könnyebb. Valaki a fejükbe nézett, és eldöntötte a sorsukat.

Dahlia most már kicsit nyugodtabban nézhetett végig az asztalnál, aminél ült. Tulajdonképp nem tűntek gonoszoknak, sőt, némelyikük így első pillantásra nagyon is szimpatikus volt. A fiú, akit utána osztottak be, Robert vele szemben ült. Meredten bámult maga elé, mintha nem is a Nagyteremben ücsörögne, hanem valahol messze járna. Egy másik világban. Dahlia egy ideig nézte őt, és azon gondolkozott, vajon mire gondolhat a fiú, ám mielőtt kitalálhatta vagy megkérdezhette volna, hirtelen olyan nevet hallott, ami ismerős volt neki.

- Potter, Lily

A teremben rögtön elkezdődött a sutyorgás, minden szem a lányra meredt. Na igen – gondolta Dahlia -, Harry híre úgy tűnik, de is eljutott.

Dahlia izgatottan fordult oda, nem törődött a többi diákkal, csak a legifjabb Potter érdekelte, nem a neve. Nézte, ahogyan Lily lassú, de határozott lépésekkel sétált oda a süveghez. Dahlia összekulcsolta mutató és középső ujjait, behunyta szemét, és így összpontosított egyetlen kérésre: arra, hogy Lily is a Hollóhátba kerüljön. Bár tudta, hogy Lily nem ezt akarja, volt annyira önző, hogy ebben az esetben a saját kívánság Lilyé elé helyezze.

Ám csalódnia kellett. Alig tette rá Neville a süveget a lány vörös hajzuhatagára, rögtön felharsant a döntés:

- Griffendél!

Lily vidáman nevetve pattant le a székről, épp csak egy másodpercre fordult Dahlia irányába, hogy küldjön felé egy bocsánatkérő pillantást. Aztán belevetette magát a Griffendéles forgatagba, ahol már várták. Szoros ölelésükbe vonták, többen skandálni kezdtek, megrázták a kezét. Ezt vele is megtették a saját asztalánál, mégsem tudta irigység nélkül nézni a jelenetet. Lily vágya teljesült. Fájó szívvel nézte, ahogy Fred, Rose, James és Louis sorban odamentek hozzá, puszit adtak neki, és együtt örültek vele. Lilynek nem kellett levelet küldeni, mert neki sikerült az ő köreikbe kerülnie.

Dahlia nem tehetett róla, újra magába fordult, ám ezúttal nem szomorú és kétségekkel teli, hanem mérges volt. Mérges volt az egész világra. A szüleire, amiért nem mondták már meg korábban, hogy micsoda (az abban a pillanatban kevéssé érdekelte, hogy ők sem tudtak az ő boszorkányságáról), mert akkor talán lett volna esélye felkészülni. Harryre, amiért nem mondta meg, mit tegyen, hogy ő is griffendéles lehessen. Jamesre, Loo-ra és Rose-re, amiért ők elég jónak találtattak arra, hogy a vörös-arany színekben pompázó asztalnál üljenek. És nem utolsó sorban a Teszlek Süvegre, ami rossz házba osztotta be. Úgy fortyogott benne az elfojtott düh, hogy azt hitte, felrobban.

Talán meg is történt volna, ha mérgelődését nem szakítja meg a tény, hogy közeledtek Hugóhoz a névsorban. Wayland, Jonathan szintén a Griffendélbe került, így Dahlia listája egy újabb szidható szerencsétlennel bővült. Bár a szőke fiú nem tűnt túl szerencsétlennek.

- Weasley, Hugo – Eljött tehát a pillanat, amikor végre a fiút is beosztják.

Dahlia még mindig hergelte magát. - Ez az, egy újabb Weasley! Menj csak te is a Griffendélbe! - gondoltam magában keserűen.

Miközben Hugo fejére került a süveg, Dahlia már várta, hogy egy másodperc elteltével, mindenféle hezitálás nélkül a Süveg elkiáltsa magát: Griffendél! (Egyébként is, milyen név ez?)

De nem ez történt. Hugó hosszú percekig üldögélt a széken, aprókat fordítva a fején ide-oda, mintha épp vitatkozna valakivel. Vagy valamivel, hiszen csak a süveggel beszélhetett magában. Ahogy teltek a másodpercek és a percek, mindenki egyre nyugtalanabb lett. Több vörös hajú fej emelkedett meg, hogy jobban lássák, mi történik. Senki nem értette, mi lehet az oka a lassú döntésnek. James és Loo is meglepetten bámultak, hiszen szinte biztos volt, hogy Hugo is Griffendéles lesz. Rose arcán pedig most először lehetett látni, hogy valamire nincs válasza. Ő is ugyanolyan értetlenül bámulta az eseményeket, mint a többiek.

Végül már több mint öt perc telt el, mire a Teszlek Süveg megszólalt:

- Hollóhát – dörmögte.

A nagyteremben megfagyott a levegő. Loo szerint már előfordult, hogy egy Weasley nem a griffendélbe került, de csak nagyon kevésszer. Ráadásul most nem Percy lányairól, hanem a híres Ron Weasley – akinek még saját csokibéka kártyája is van, és aki korának egyik leghíresebb és legbátrabb griffendélese volt – fiáról volt szó.

Neville is értetlenül vakargatta az állát.

Az egyetlen, aki mindenféle probléma nélkül vette tudomásul a döntést, az maga Hugo volt. Felugrott a székből, és széles, elégedett vigyorral elindult Dahlia felé.

A lány maga is meglepett volt, erre soha nem gondolt. Még a dühéről is megfeledkezett, mert annyira örült, hogy végül mégsem marad egyedül a házában.

A hollóhátasok végre észbe kaptak, és tombolásba kezdtek. Ha nem is egy Potter, de az egyik leghíresebb Weasley került közéjük. Egy olyan Weasley, akinek a neve már most rajta van egy csokibéka kártyán.

Hugo vidáman levetette magát Dahlia mellé, és fogatdta a gratulációkat. Aztán felemelte a még mindig nyakában lógó fényképezőgépet, és kattogtatni kezdte.

- Minden pillanatot meg kell örökíteni – motyogta. - Sajnálom, hogy Jamesék meglepett arcát nem tudtam lefotózni – mondta Dahliának.

A barátai közül már csak Nara beosztása volt hátra, és amikor végül meghallották a nevét, megint izgatottan fordultak az emelvény felé.

- Young, Nara – kiáltotta Neville. A lány remegve, nagyon aprókat lépve indult el a Teszlek Süveg felé, közben pedig Dahlia felé sandított, aki biztatóan intett neki, hogy nyugodtan menjen csak.

Dahlia már nem mert volna fogadni rá, hova kerül Nara. Persze tudta, hogy az édesanyja a Hollóhát ház tagja volt, de Hugo rá az élő példa, hogy ez nem jelent semmit.

A Teszlek Süveg nála nem gondolkozott túl sokáig, hamar döntött.

- Hollóhát!

Nara fújt egy nagyot, de valószínűleg nem ő örült a legjobban a teremben. Még csak nem is a tomboló Hollóhát ház. Dahlia volt az. Mert ahogy a lány felé közelített, rá kellett jönnie, hogy ennél jobb nem is lehetne. Két barátjával is egy házba került, teljesült Lily kívánsága, és úgy tűnt, James és Loo elfogadták hollóhátastól is.

Amikor a ceremónia véget ért, a tanári asztalnál középen ülő, smaragd taláros öreg boszorkány felemelkedett.

- Nos, köszöntök mindenkit az iskolában! Remélem, mindenki felkészült, mert a roxforti diákoktól szorgalmat és pontosságot várok el. Ám egyelőre fogyasszák el a vacsorájukat!

A boszorkány egyetlen intésére finomabbnál finomabb falatok jelentek meg az asztalnál. Tényleg volt minden, ami szem-szájnak ingere. Sült csirke, marha, krumpli, saláták, köretek és húsételek minden mennyiségben, ameddig a szem ellátott. Dahlia el sem akarta hinni. Nem is tudta hirtelen, melyik fogással kezdje. Otthon sem szűkölködött soha, de ez mindent felülmúlt. Hugo mellette újabb kattintgatásba kezdett, úgy tűnt, eltökélte, hogy minden fogást megörökít, mielőtt azok eltűnnének a gyomrokban.

Amikor már úgy tűnt, mindenki jól lakott a főételekkel, újabb intésre sütemények, torták, pogácsák, pudingok és fagylaltkelyhek jelentek meg a helyükön. Sok diák száját apró nyögés hagyta el, hogy nem hagytak több helyet a finomságoknak. De a legtöbben tele gyomruk ellenére tömni kezdték magukba az édességeket. Eltökélték, hogy semmit sem hagynak kárba veszni.

A vacsora vége után McGalagony professzor – mert közben ki derült, hogy ő az – felemelkedett.

- Mielőtt a prefektusok a szobáikba vezetik az elsősöket, van itt még valami. Bár jómagam nem vagyok akkora híve, a mélyen tisztelt és nagyra becsült Dumbledore igazgató úr szeretett emlékének adózva most adjuk elő közösen az iskola himnuszát.

Az asztalok fölé hatalmas szalagok emelkedtek, rajtuk a Roxfort indulójának szövegével.


Roxfort, Roxfort, oxi-foxi Roxfort,
Tanítónk te légy!
Mert fejünkben zűr van, s nagy-nagy űr,
Meg pókok s néhány légy.
Tudjuk jól, hogy itt lehet
A balgából is bölcs.
Kedélyünk víg, de elménk oly híg,
Hát észt fejünkbe tölts!
Hegyezkedik a sok fül,
És könyvben túr sok orr;
Csak mondd, hogy "Rajt!", s mi magolunk majd,
Míg agyunk fel nem forr.


Senki sem tűnt meglepettnek, Dahliának viszont fogalma sem volt, mit kéne tennie. Az rendben van, hogy a szöveget tudja, de mi van a dallammal?

Ám pillanatokon belül kiderült, hogy nem kellett volna emiatt aggódnia. Ahány diák üldögélt a teremben, annyiféle dallam szállt a levegőben. Volt, aki gyorsan énekelt, mások kifejezetten lassan, volt, aki népies dallamot választott. Fred és James pedig nem is énekelték, hanem rappelték a sorokat.

- Most pedig megkérem a prefektusokat, hogy vezessék körbe az elsősöket a Roxfortban. Mindenkitől elvárom, hogy nyugodtan vonuljon, és figyeljen, hiszen ez a kis túra sokat fog segíteni az eligazodásban.

Abban a pillanatban minden asztalnál felemelkedett egy-egy fiú és lány, és terelni kezdték kifelé az elsősöket. Dahlia is elindult a saját vezetője után, de épp amikor kilépett volna Hugo és Nara nyomában a nagyterem hatalmas ajtóin, valaki megragadta a talárja hátulját.

- Ne arra! - suttogta neki James, amikor berántotta egy falmélyedésbe, ahol senki nem láthatta Dahliát.

- De én azt hitte, hogy...

- Lehet, hogy azt hitted, de rád egy másik túra vár – kacsintott.

...o.O...

Előzetes: Dahlia külön túráját élvezi, majd végre megpillanthatja a szobáját.

Bocsi, ez megint nem lett egy túl hosszú fejezet, de azért remélem, tetszett. :)