32. fejezet

Sok a jóból

Dahlia szó szerint karácsonyillatra ébredt. Persze pontosan tudta, hogy a karácsonynak nincs illata, de mégis van. Fahéj- és narancsillat keveredett a fenyőébe, és ez ott terjengett a szobában. Dahlia még ki sem nyitotta a szemét, de már mosolygott. Valahogy a régi karácsonyok jutottak eszébe, amikor még az egész ünnep egy csoda volt: maga a varázslat.

És pontosan tudta, hogy Potteréknél valószínűleg valóban varázslatos lesz a karácsony. Még ha most már nem is várja a Télapót.

Aztán kinyitotta a szemét, és döbbenten vette észre, hogy James már nincs ott. Az ágya üres volt, nem látott semmi mást, csak az összetúrt ágyneműt.

De még ideje sem volt elgondolkozni rajta, hogy most akkor mit csináljon, megvárja vagy menjen le, amikor valaki hirtelen feltépte az ajtót.

– Láttam én, hogy James már megint sumákol – sikítozta Lily, és Dahliára vetette magát. Az ágy csak úgy remegett alattuk.

– Mikor jöttél? Miért nem szóltál? – kérdezte és közben alig kapott levegőt.

– Éjjel, és nem akartunk felkelteni.

– Mi az, hogy nem akartatok felkelteni? Fel kellett volna keltened.

Lily próbált dorgáló lenni, de közben azért mosolygott, és még egyszer megölelte Dahliát.

– Szóval? Milyen volt az út? És mi történt a muglikkal?

Dahlia mindent töviről hegyire elmesélt Lilynek, aki a fejét csóválta, és amikor az ajándékos részhez ért, hangos kacagásban tört ki.

– Tényleg ezt mondtad nekik?

– Nagyon mérges voltam – felelte Dahlia. Valamiért miközben Lilyt nézte, ahogy nevet, bűntudata támadt.

Miközben beszélgettek, nem tudta nem észrevenni, hogy a lány egy piros, kötött pulcsiban feszít, amin egy zöld betű is volt, egy L.

– Ez a Potter-Weasley pulcsim – magyarázta Lily. – Nagyi minden évben köt nekünk egyet.

Abban a pillanatban Albus lépett be a szobába. Ő is hasonlót pulcsit viselt, az övé zöld alapon fekete betűs volt.

– Csak nem pulcsit hallottam? – kérdezte. – Anya mondta, hogy ezt hozzam fel neked – nyújtott Dahlia felé egy csomagot, aztán el is ment.

– Ez meg hová siet? – kérdezte Dahlia. Al soha nem volt túlságosan bőbeszédű, de ezzel még magát is sikerült túlszárnyalni.

– Szerintem csak feltételezte, hogy átöltözöl – nevetett Lily, és a csomagra bökött.

Dahlia feltépte a csomagolást, és egy újabb pulcsit látott. Az ő saját pulcsija fehér fonálból kötötték, a D betűje pedig kék színt kapott. Csak egy pulcsi volt, mégis nagyon régen örült ennyire ajándéknak.

– Na, fel sem veszed? – kérdezte Lily. – Ez egyenruha. Te sem menekülhetsz.

Dahlia bólintott, és egy egyszerű farmer kíséretében felvette a pulcsit.

– Jól áll – nyugtázta Lily, aztán rángatni kezdte Dahliát kifelé.

– James már biztosan körbevezetett – mondta dühösen. – Ezért még számolok vele.

– Igazából csak a szobáját láttam, meg azokat a helyiségeket, amiket útba kellett ejtenünk.

– Akkor lehet, hogy megbocsátok neki – mosolygott Lily. – Bár még akkor is ott van az a bűne, hogy nem mondta meg, hogy érted megy.

– Egyébként hol van?

– Szerintem Nagyiéknál. Mama előszeretettel fogja be az unokáit, és tőlünk általában James az áldozat – kuncogott. – Most pedig megmutatom a szobámat!

Lily szobája nem igazán hasonlított Dahliáéra. Ami azt illeti, még James szobájára is jobban hasonlított, mint az övére. Ugyanúgy tele volt kviddicsplakátokkal, a különbség csak annyi volt, hogy ezeken kizárólag női játékosok voltak.

– A Holyheadi Hárpiák. Anya is itt játszott, és én is nagyon szeretnék.

A fal alapszíne piros volt, és a plafonról mindenféle aranyszínű csengő és csillag lógott.

– Látom, biztosra mentél a Griffendéllel – állapította meg Dahlia.

– Vakmerő és hősi lelkű – skandálta Lily. – Amúgy a lógókat Luna nénitől kaptam. Ez is amolyan bolondos dolog. Szerinte megvéd majd a bujkóktól.

– Bujkók?

– Újabb faj, ami után Luna néni kutat. A bujkók nem ártalmas lények, csak szeretnek elbújni a hálószobákban, aztán éjszaka előjönnek, és befekszenek az ágyadba.

Dahliát kirázta a hideg.

– Nekem ez elég rosszul hangzik.

Lily legyintett.

– Luna néni biztosan neked is ad csillagokat, ha szeretnél.

Dahlia bólintott, bár nem igazán vágyott plafonról lógó csillagokra. Szerette a szobáját úgy, ahogy volt.

– Amúgy pedig nem is biztos, hogy léteznek. Luna néni esetében soha nem lehet biztosan tudni.

– Hát itt vagytok? – kérdezte Albus, amikor belépett a szobába. – Már öt perce titeket kereslek!

– Mert olyan nehéz volt kitalálni, hogy ide hozom, igaz? – cukkolta Lily. – Miért kerestél?

– Ne aggódj, nem Anya miatt – felelte. – Most éppen nyugodt. Egyelőre minden ajándék megvan, és egyelőre Nagyi sem zaklatja, szóval még nyugodt.

– Hangsúly a mégen.

Abban a pillanatban már csendült is Ginny hangja.

– Ott vagytok fent?

Lily és Al csüggedten válaszoltak, és bocsánatkérő pillantást vetettek Dahliára, mielőtt elindultak a földszintre. Bár őt nem hívták, Dahlia is úgy döntött, követi őket.

Aztán Lily és Albus két perc múlva már el is tűntek, mert feladatot kaptak.

– Még nincs becsomagolva minden ajándék. Becsomagolnátok legalább azokat, amiket ti adtok? – kérdezte Ginny. – Dahlia, James mondta, hogy megjöttél. Ülj csak le, Sipor mindjárt hoz neked egy kis teát.

Dahlia bólintott, és úgy tett, ahogy Ginny mondta. Amikor idejött karácsonyozni nem pontosan arra számított, hogy egyedül fog ücsörögni a nappaliban. De a hangulat még így sokkal jobb volt, mint otthon. A karácsonyillat még erősebb volt, és miután megkapta a teáját Siportól, rá kellett jönnie, hogy a teának is karácsonyíze van.

– Láttam, hogy a motor épségben megkerült, örülök, hogy a jelek szerint te is – lépett be Harry. – Mivel a többieket lefoglalják a teendők, én leszek a társaságod. De ha gondolod, visszahívom Siport.

Dahlia kuncogott.

– A mentőakcióból gondolom, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy eltervezted.

– Hát, nem – sóhajtotta Dahlia.

– Most éppen mit csinált Vernon bácsi és Petunia néni? Várj, hadd találgassak! – Harry itt tartott egy kis hatásszünetet, és úgy tett, mintha nagyon gondolkozna. – Elvittek pszichológushoz. Várj, ez nem jó! Még a végén a szomszédok fülébe jut, hogy a lányuk megőrült.

Dahlia nevetett, és a fejét rázta. Aztán elmesélte Harrynek is, mit kapott idén karácsonyra.

– Megnyugtatlak, összebeszéltünk. Tőlünk fokhagymát kapsz – felelte Harry.

Dahlia halványan elmosolyodott, de már nem nevetett.

– Ne haragudj rájuk. Hidd el, furcsa nekem ezt mondani, de nem akarnak rosszat neked. Én púp voltam a hátukon, de te a lányuk vagy. Szeretnek. Csak kell nekik egy kis idő, amíg feldolgozzák.

Mivel unokatestvére nem felelt, Harry folytatta.

– Itt van például James. Akármekkora marhaságot csinálhat, mi attól még szeretjük. Emlékszem, egyszer hallott róla, mit ígért Fred és George, erre elküldte Lilynek a Roxfort egyik vécédeszkáját. Pedig abban ő volt a hibás, te pedig a boszorkánysággal születtél. Nem te tehetsz róla. Na nem mintha bármi baj is lenne vele.

– De a karácsony vidám ünnep! Lilyék megölnének, ha egy rosszkedvű Dahliát szolgáltatnék vissza. Beszélgessünk másról! Hogy tetszik a jó öreg Roxfort?

Dahlia mesélt Harrynek a beosztásról, tanárokról, az órákról. Amikor előkerült a szó a Potter Fan Klubról, nem bírta ki, hogy ne kérdezzen rá a dologra.

– Te valamiféle hős vagy. Hogy lehet, hogy ezt csak én nem tudtam?

– Nem vagyok hős – motyogta Harry. – Ez egy nagyon hosszú és bonyolult történet. Mondjuk úgy, hogy rosszkor születtem. Ennyi az egész.

Hirtelen ajtócsapódást hallottak.

– Én vagyok! Megjöttem – kiáltotta James, de nem jött be, csak azt látták, ahogyan elszáguld a nappali előtt.

– Keresd meg, akkor legalább leállítod, ha valami rosszban sántikál. Nemsokára indulnunk kell, és...

– Indulnunk? – kérdezte Dahlia meglepetten. – Hát nem itt karácsonyozunk?

– Nem, az Odúba megyünk.

– Az Odúba?

– Jamesék nagyszüleihez – magyarázta Harry. – Még megvárjuk Narát, aztán akár indulhatunk is.

Dahlia a lépcsőn futott össze Jamesszel. Kezében volt a kalitka, amiben ott csücsült Veda.

– Megígértem, hogy visszaszolgáltatom az elveszett baglyod, de reggel Anya nem hagyott nekem nyugtot.

Dahlia kinyitotta a kalitkát, és megsimogatta Veda hasát.

– Kimentettél a bolondok házából, ugye tudod?

– Meg sem harap? Na, szép! Engem Wizer sohasem kímél – méltatlankodott James.

– Wizer?

– Igen, a baglyom.

– Nem is tudtam, hogy van baglyod.

– Mindegyikünknek van. Alnak és Lilynek is. Szükségünk is van rá, mivel Apának meg Anyának nincs, és elvárják, hogy rendszeresen írjunk nekik.

Dahlia meg akarta kérdezni, hogy Harryéknek miért nincs baglya, de váratlanul megszólalt a csengő.

– Ha szerencsénk van, akkor csak Nara jött meg – állapította meg James. Közben már Lily és Albus is megjelentek.

– Nara az? – kérdezte Lily.

– Ki kellene nyitnunk, és akkor megtudjuk – mondta Ginny.

– Majd én – ajánlkozott Albus, és már el is indult az ajtó irányába.

Mind követték, és Dahlia a szeme sarkából látta, hogy Harry is megjelent. Nem kellett csalódniuk, amikor kinyitották az ajtót, Nara és az édesanyja álltak a túloldalon.

– Harry! – kiáltotta Cho – így hívták Nara édesanyját –, aki a jelek szerint ismerte Harryt. Aztán elnézett a Harry mellől előrébb lépő Ginny irányába, aki közben belekarolt Harrybe. – És Ginny! Boldog karácsonyt!

– Nektek is! Bejössz? – kérdezte Harry, mire felesége a kelleténél kicsit szorosabban kezdte fogni a kezét.

Cho Ginnyre pillantott.

– Nem, csak Narát hoztam el.

– A férjed nem hoztad? Szívesen megismertem volna. – Ginny mintha megnyugodott volna kissé, hogy Cho nem akart bejönni.

– Nem, ő a szüleinél vár. Már megyek is. Örülök, hogy találkoztunk! – mosolygott előbb Harryre, aztán Ginnyre.

Amikor a szülők magukra hagyták őket, Dahlia nem bírta megállni, hogy rá ne kérdezzen.

– Rosszban voltak régen? – fordult Lilyhez.

– Miből gondolod?

– Hát, ahogy Ginny és Cho egymásra néztek. Valahogy olyan...

– Ellenséges volt? – szólt közbe James.

– Igen.

– Én inkább úgy mondanám, hogy túl jóban voltak.

Nara épp nem figyelt, aminek Dahlia nagyon örült, mert nem akarta, hogy azt higgye, kibeszélik az édesanyját. Albus lekötötte, ő vállalta ugyanis magára a körbevezetést.

– Hogyhogy?

– Apa és Cho... Hát, szóval Apa vele járt, mielőtt összejött Anyával.

– Mi? De ezt honnan tudod?

– Ezt mindenki tudja, aki egy könyvet is elolvasott Apa magánéletéről. A legtöbb persze azt fejtegeti, hogy hogyan győzte le Voldemortot, de azért akadnak bulvárkönyvek is.

– Harry és Cho?

Dahlia Lilyhez fordult megerősítésért, aki csak bólintott.

– Nem tudom elképzelni őket együtt.

– Nem te vagy az egyetlen.

Fél óra sem telt el, és már indultak is az Odúba. Még épp arra volt idejük, hogy felpakolják a csomaghegyeket. Dahlia sok ajándékot kapott már életében, de annyit még soha nem látott. Úgy tűnt, mindenki ad mindenkinek valamit. Pedig a pulcsikat már mind meg is kapták.

– Seprűn megyünk? – kérdezte Dahlia.

– Nem, az kicsit bonyolult lenne. És a motorban sem férünk el mind. De vár minket a kandalló! – kacsintott James.

– A kandalló?

– Jaj, ne lepődj meg ennyire! Már hoppanáltál Loo-val, ez meg se fog kottyanni.

Részletesen elmagyarázták neki, hogyan is működik a Hop-Hálózat, és mit is kell csinálnia.

James és Albus mentek először, hogy megmutassák, hogy kell, aztán Dahlia következett. Nem igazán volt ínyére, hogy beálljon a koszos kandallóba, de nem volt más választása.

Dahliát hasonló érzés fogta el, mint amikor hoppanált, de talán annál egy fokkal mégis jobb volt. Rettenetesen szédült, de kénytelen volt nyitva tartani a szemét, ha tudni akarta, jó helyen van-e.

Szinte csodával határos módon jó helyen kötött ki. Amikor megérkezett, szédelegve lépett ki a kandallóból, és csak azért nem esett hasra, mert egy kéz megtartotta. De azt egyelőre nem tudta volna megmondani, hogy kinek a keze volt.

– A hoppanálást jobban bírtad – mondta a kéz tulajdonosa, és Dahlia már pontosan tudta, kiről van szó.

– Nem hiszem. Az rosszabb volt.

– Igaz, most tényleg nem vagy olyan sápadt, de...

Egy-két perc elteltével azonban Dahlia már jól volt.

– Látod, Loo? Olyan vagyok, mint fénykoromban!

– Azért még nem teljesen – mutatott Loo a ruhájára, amit több helyen is koromfoltok borítottak.

– Jaj, ne! Ezt a pulcsit most kaptam!

– Ne aggódj! – nyugtatta meg Loo, és egy pálcaintéssel eltüntette az összes koszt.

– Ezt meg kell tanulnom.

– Talán majd néhány év múlva – mondta Loo.

A következő pillanatban megjelent Nara is, aztán Lily és a szülei. Ahogy Dahlia körbenézett, mindenütt Potter-Weasley pulcsikat látott, de akármilyen sokan voltak, nem volt két egyforma. Loo pulcsija például kék alapon sárga betűs volt.

– Bemutatlak a nővéremnek – húzta magával Loo a szőke hajú lány felé, aki vele pontosan ellentétes színekben volt. Az ő pulcsija sárga alapon kék betűs volt.

Dominique le sem tagadhatta volna, hogy Loo és Vic testvére. A szőke Weasleyk, így hívták őket a Roxfortban.

– Ha Loo dicséreteinek csak a fele igaz, akkor jóban leszünk – ölelte meg Dominique Dahliát. – És egyébként is, mi, D betűsök tartsunk össze – mutatott a pulcsijára.

– Dominique, segítenél?

– Ha ő hív, nincs menekvés – mondta még a lány, aztán elment.

Ő alatt egy már ősz boszorkányt kellett érteni, aki ide-oda hadonászott a pálcájával. Loo neki is bemutatta, kiderült, hogy ő Potter és Weasley gyerekek sokat emlegetett nagyanyja.

– Miért nem ültetitek le? – kérdezte Mrs Weasley, miután megölelte és megpuszilta őt, és mosolyogva nyugtázta, hogy Dahlia is a Potter-Weasley pulcsiban van. Aztán már el is tűnt megint a konyhában.

Közben előkerültek más családtagok is. Dahlia alig győzte kapkodni a fejét. Mr Weasley volt az egyikük, aki sokkal nyugodtabbnak látszott, mint a felesége, sőt... Amikor bemutatták Dahliának, teljesen felvillanyozódott, és ha Bill, Loo édesapja, és Charlie, a testvére, le nem állítják, akkor napestig a mugli eszközökről mesélhetett volna.

Az ajtón újabb rokonok özönlöttek be. Dahlia Lucyt és Mollyt már ismerte, most pedig volt alkalma találkozni a szüleikkel is. Percy nem volt neki olyan szimpatikus, mint a többiek. Kedves volt, de valahogy túl kimértnek tűnt, nem olyan nyitottnak és barátságosnak. A felesége, Audrey pedig a tökéletes kiegészítése volt. Szinte érthetetlen volt, hogy két ilyen szülőnek, hogy lehet olyan lánya, mint Lucy, aki maga volt a két lábon járó csábítás, vagy Molly, a csupa szív.

Nem sokkal később Fred és Roxanne is megérkeztek a szüleikkel. George pontosan olyan volt, amilyennek Dahlia elképzelte. Bár mindkét gyerek jobban hasonlított az anyjára, azért sok vonást örököltek a férfitól is. Ugyanolyan sokat nevetett, mint Fred, de Dahlia azt is észrevette, hogy van valami állandó szomorúság a szemében.

Mindenki beszélgetett valakivel. Nara és Lily együtt ültek az egyik fotelban, Bill, Charlie és George pedig – amennyire Dahlia hallotta – valamilyen kihalóban lévő sárkányfajról diskuráltak. Akik nem voltak a szobában, azokat Mrs Weasley fogta be valamilyen munkára. Senki sem menekülhetett előle. Fleur, Ginny, Audrey és a legtöbb lány a konyhában segített, de valami munkát Mr Weasley-nek, Jamesnek és Frednek is talált. De Loo és Albus is eltűntek valahová.

Dahlia kihasználta az alkalmat, és próbálta memorizálni, mit tudott meg az új ismerőseiről. Persze már mindegyikükről hallott, de így mégis más volt a dolog. Bill a hosszú hajú, Loo apja. Charlie a sárkánykutató és Percy...

– Percy bácsi a Minisztériumból – egészítette ki egy hang a háta mögül. Dahlia megpördült, és megölelte legjobb barátját.

– Azt hittem, már nem is jöttök.

– Apa – mondta Hugo, mintha ezzel mindent megmagyarázott volna. – Ahogy Anya szokta mondani, ha a késést büntetnék, állandóan az Azkabanba kéne mennie, hogy egyáltalán lássa a férjét.

Dahlia kuncogott, aztán Rose-nak is köszönt.

– Várunk még valakit? – kérdezte Dahlia, mert nem tudta, hová férnének el még többen. Így is minden ülőhely foglalt volt, és a ház nem tűnt akkorának, hogy ezt a tömeget képes legyen befogadni.

Kérdésére rögtön meg is kapta a választ, mert a kandallóból szép sorban négy ember bukkant elő. Egy szőke nő, akinek a füléből magyalágak lógtak és egy férfi, akinek barna haja és vastag keretes szemüvege volt. Náluk azonban a két fiú jobban lekötötte Dahlia figyelmét. Ők ugyanis minden bizonnyal ikrek lehettek, mert első ránézésre tökéletesen egyformák voltak. Ugyanaz a szőkésbarna, lazán göndörödő haj, ugyanazok a nevetőgödröcskék. Még a magasságuk is megegyezett.

Körülbelül annyi idősek lehettek, mint ő, de Dahlia még nem látta őket a Roxfortban. A kinézetükből mindenesetre nem tűntek Weasleynek.

– Dahlia? – lépett hozzá közelebb a nő, aki úgy tűnt, pontosan tudta, kicsoda ő. – Rolf írt egy tanulmányt régebben a virágról, amiről a nevedet kaptad. Egy legenda szerint aki dáliagumót rág, meglátja a rá leselkedő veszélyt.

Dahlia csak bólogatott, de aztán Hugo a segítségére sietett.

– Ő Luna – súgta neki. – A férje Rolf. Ők pedig Lorcan és Lysander.

– Én vagyok Lorcan. Ő pedig Lysander – mondta egyikük. – Nem gond, ha összekeversz minket, gyakran előfordul.

– Luna – kiáltotta hirtelen Lily a hátuk mögül, és keresztanyja karjaiba vetette magát.

– Most legalább két óra, míg Anyu mindenről beszámol neki. Pedig annyi levelet kapunk Lilytől, szerintem még több mindent tud az utazásainkról, mint mi magunk.

– Utazások? – kérdezte Dahlia.

– A szüleink új fajok után kutatnak. És nem mindig csak Angliában – felelte valószínűleg Lysander.

– Dél-Amerikában és Ausztráliában is jártunk már.

– De már nem sokáig utazgatunk.

– Jövőre Roxfort.

Dahlia jót nevetett rajta, hogy a két fiú hogyan egészíti ki egymás gondolatait. Tökéletes összhangban voltak.

Amikor Teddy és Vic is megérkeztek, jött rá Dahlia, hogy lehet egy társaság akármilyen nagy, rájuk oda kell figyelni. Vic már-már éteri szépség volt, akinek az arcáról soha nem lehetett leolvasztani a mosolyt. Teddy pedig ott volt, hogy biztosítsa ezt a mosolyt a bolondozásaival. Ezt persze eddig is tudta, de az egész kisugárzásuk magával ragadó volt.

Teddy haja ezúttal piros színt öltött. Nem vöröset, mint amilyen a legtöbb Weasley haja, hanem szó szerint piros. És amikor közelebb jött, Dahlia már azt is látta, hogy a szeme ugyanolyan zöld, mint az övé.

– Zöld és piros! Akár a Mardekár-Griffendél barátságot is hirdethetném, de nem leszek szentségtörő. A karácsony színei!

– Ez bizony így van. Nem véletlenül ez a kersztfisztek rejtőszíne – helyeselt Luna, Rolf pedig egyetértően bólintott.

– Nem szeretném, ha kiderülne, hogy a fejemen is elbújt néhány. Ez ellen mégis tenni kell.

A következő pillanatban Teddy haja már nem piros volt, hanem olyan, mint egy karácsonyfa. Mindenféle színű tincsek meredeztek az ég felé, épp csak egy égősor hiányzott a fejéről.

– Így már talán sikerül elkerülnöm őket.

– Nagyon remélem, akkor legalább lesz haszna az erőfeszítéseidnek – bújt hozzá Vic. – De megígérted, hogy a következő színét én dönthetem el. – A lány a többiek felé fordult. – Ez volt az egyik karácsonyi ajándékom.

– Hol fogunk így elférni? – kérdezte Dahlia, mert tényleg nem talált erre magyarázatot. Az aprócska ház már így is zsúfolásig volt.

– Emiatt ne aggódj! – nyugtatta meg Loo. – Hidd el, el fogunk férni bőven!

Dahlia kétkedőn vonta fel a szemöldökét, de inkább nem kezdett el vitatkozni.

– Hagrid és Ab megjöttek már? – kérdezte a belépő James. – Vagy megint rájuk kell várnunk?

Végszóra kicsapódott az ajtó, és az óriás lépett be rajta, nyomában egy ősz férfival, akiről kiderült, hogy Aberfothnak hívják, és ő is család barátja.

– Na jó, most már biztosan nem fogunk elférni – méregette Dahlia Hagridot.

– Te még nem is tudtad, hogy boszorkány vagy, amikor mi már nagy családi karácsonyokat tartottunk! Bízz bennünk! – lökte oldalba James.

– Igaza van, el fogunk férni.

Jamesből még kinézte volna, hogy ugratja, de ha Hugo is egyetértett vele, akkor nem kételkedhetett.

Nem kellett hozzá tíz perc sem, hogy rájöjjön, mi a megoldás kulcsa. Az ebéd ugyanis közben elkészült, és Mrs Weasley megjelent, hogy mindenkit az asztalhoz tereljen. Csakhogy az asztal nem a házban volt, ami megdöbbentette Dahliát. Engedelmesen követte a többieket, de azért odahajolt Lilyhez:

– Hová megyünk?

– Majd meglátod.

Mint kiderült, mindenki a kertbe indult, ahol Dahlia legnagyobb döbbenetére egy közepes méretű sátor árválkodott a hóbuckák között.

– Sátor? Sátorozni fogunk? – kérdezte döbbenten, és akaratlanul is szorosabbra fűzte a kezeit maga körül, mert már a gondolattól is kirázta a hideg. Már bánta, hogy a Potter-Weasley pulcsi alá nem vett még egy hosszú ujjút.

– Hová tűnt a kalandvágy? – kérdezte James. – El tudsz képzelni jobb szórakozást, mint a közös fagyoskodás? És akkor még nem is beszéltünk a lyukakról a ponyván.

Lily belebokszolt James kezébe.

– Ne cukkold már!

De azért ő maga is nevetett.

És a hideg még Dahlia kisebbik problémája volt. Mert a sátor még a szobánál is határozottan kisebbnek látszott. Soha nem a szemmértékéről volt híres, de ezt még ő is látta.

Pontosan ezért volt hihetetlen, amit látott. A sátorba ugyanis sorban léptek be a meghívottak, és úgy tűnt, még mindig fér be ember. Amikor pedig az előttük ballagó Hagridot is gond nélkül nyelte el a sátor, Dahlia már tényleg nem értette a dolgot.

– Gyere! – fogta meg a kezét Lily, és maga után húzta. Amint felemelte a ponyvát Dahlia előtt, legszívesebben minden gondolatát visszaszívta volna.

Varázslatos karácsonyra számított, és meg is kapta!

A sátor belül hatalmas volt. Az egész Hollóhát klubhelyiség elfért volna a benne! Hagrid termete meg sem kottyant, akkora volt a belmagasság. A falakat fa borította, mintha csak egy kunyhóban lennének, és a bejárattal szemben még egy kandalló is volt, amiben ropogott a tűz. A bejárathoz legközelebbi sarokban ott állt a karácsonyfa, amiről James beszélt.

Ehhez a fához képest Potterék fája tényleg semmiség volt. Több méter magas lehetett, és olyan volt, mint amilyen az Odú is. Nem rendezett, hanem összevissza. De látszott rajta, hogy szeretettel készítették. Dahlia látta, hogy nem csak sima díszek lógnak rajta, hanem mindenféle emlék. Volt rajta mindenféle kézzel készített dolog: papírból kivágott díszek, rajzok, horgolt dolgok, sütemények. Az ágak végén pedig gyertyák ültek, amelyek sem leesni nem akartak, sem nagyobb lángra lobbanni, mint kellett volna. A Dursley házban még az égősorokra is kínosan odafigyeltek, nehogy zárlatosak legyenek, és felgyújtsák a házat. Ezek a gyertyák azonban mind meg voltak gyújtva, és úgy tűnt, mindenki a legnagyobb biztonságban érezte magát mellettük.

– Ugye megmondtam – kacsintott rá James.

A helyiség közepén egy hosszú asztal állt, amihez már többen le is ültek. Mindenki oda ült, ahová szeretett volna, úgy tűnt, senkit sem érdekel, épp ki ül mellette, mert mindenki mindenkit ismert. Dahlia végül Narával szemben, Hugo és Lily között ült. Bár mint kiderült, ez nem sokat számított, mert mindenki beszélgetett mindenkivel, ami az asztal méretei miatt nagy hangzavarral járt.

Erről a káoszról beszélt James, Dahlia már pontosan értette. És a kavarodás csak még nagyobb lett, amikor az ebéd is megérkezett. A roxfortihoz hasonló terülj, terülj asztalkám volt. Kizártnak tűnt, hogy bárki éhen maradjon, annyiféle étel volt. És mivel minden tálból csak egy volt, ide-oda adogatták egymás között.

– Valld be, hogy ilyen a mugliknál nincs – szólalt meg két csirkecomb között James.

Dahlia inkább szó nélkül hagyta a megjegyzést. A fiú úgyis pontosan tudta, hogy igaza van. Aztán végül a kisördög mégsem bírta ki.

– Nincs, de itt sem látok égősorokat – mondta, aztán kuncogva kanalazott még egyet a leveséből.

Mr Weasley kapva kapott az alkalmon, és amint meghallotta, hogy muglikról van szó, magához ragadta a szót. Nara és ő nem menekülhettek a kérdések elől. Mindent tudni akart a telekromos dolgokról. Dahlia ekkor jött rá, hogy mennyire nem tudja, hogyan is működnek ezek a dolgok. A kérdések csak úgy sorjáztak, de bizony nem mindre tudott volna válaszolni. Szerencsére Nara jobban figyelt nála fizikaórán, és türelmesen magyarázta az elektromosságot Mr Weasleynek.

Dahliának pedig zseniális ötlete támadt. Eredetileg csak díszítésnek szánta a mini égősort az egyik dobozra, mert pontosan tudta, hogy itt nem működnének, de végül úgy döntött, tökéletes ajándék lesz Mr Weasleynek.

– Nehéz volt megszökni Jamesszel? – kérdezte Hugo két falat között.

– Meglepő, de nem – felelte Dahlia, és Narának és Hugónak is beszámolt mindenről, ami éjszaka történt.

– Nehogy kihagyd azt a részt, amikor beszabadultam a szekrényedbe – szólt közbe James, aztán Loo-hoz fordult. – Nem is mondtad, hogy mindene rózsaszín.

Dahlia nem bírta ki, egy kisebb kenyérkockát hajított James felé.

– Akarod, hogy azt is elmeséljem, hogy alig tudtál elszakadni az egyik fodros ruhámtól?

Al és Loo egyszerre kezdtek nevetni, de James egy cseppet sem zavartatta magát.

– Nekem nincs problémám a női holmikkal, ha értitek, mire gondolok.

Majdnem az egész ebéd ilyen hangulatban telt. James elemében volt, és egyetlen viccet sem hagyott ki.

Dahlia közben titokban mindenkit jól megnézett magának, mert még soha nem látta egyszerre az összes Pottert és Weasleyt. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy hasonlít Loo, Dom és Vic az édesanyjukra. Persze mind egy kicsit máshogy: Loo kedves arca, Dom szerény vonásai és Vic magával ragadó szépsége nem volt tökéletesen egyforma. De a szőke hajuk, a kék szemük és a kisugárzásuk mégis kísértetiessé tették a hasonlóságot.

– A véla vér miatt van – mondta Loo, mintha csak olvasna a gondolataiban. – Nem te vagy az első, aki így meglepődött.

– Én nem...

– Nem gond. Mind tisztában vagyunk vele. Szerencsére nekünk már csak kevés jutott belőle.

– Szerencsére?

– Loo azt akarja mondani, csak túlzottan szerény, hogy ha ennél is jóképűbb lenne, mindenhová üldöznék a lányok – válaszolt Louis helyett James. – De persze még így is együtt kell élnie a tudattal, hogy van, aki még rajta is túltesz.

– Ugye nem magadra gondolsz? – kérdezte Al.

– Ki másra, öcsi?

A délután gyorsan elszállt, a jó hangulat miatt szinte észre sem vették, hogy telik az idő. Lorcan és Lysander az utazásaikról meséltek, James pedig a vicceivel traktálta őket. Amikor pedig sötétedni kezdett, Lily izgatottan pattant fel:

– Ajándékok!

Dahlia mindenkitől kapott valamit. Hugótól egy bekeretezett képet a Roxfortról, amint előtte állnak, és integetnek.

– Hogy mindig veled legyünk. Akkor is, ha épp otthon vagy.

Narától egy pár fülbevalót. Talán neki panaszkodott a legtöbbet arról, hogy mennyire utálja az egyenruhát. A fülbevalóit viszont szabadon választhatta meg, és akár minden nap újat tehetett be. Loo-tól egy nagy kagylót kapott, olyat, amilyet Loo szobájában is látott.

– Erről majd mindig eszedbe jut az első napunk együtt.

Dahlia a füléhez emelte a kagylót, és hallotta a tengert. Imádta.

Lily-től egy posztert kapott, ami a Holyheadi Hárpiákat ábrázolta. Közölte, hogy kviddicsposzter nélkül nem létezhet egy boszorkány vagy varázsló szobája sem. Rose ajándéka egy könyv volt, ez lepte meg a legkevésbé. A címe Varázslatos újságírás, és mindenféle praktikákba vezette be a kezdő újságírókat. Akadtak benne teljesen hétköznapi tanácsok a helyesírásról is, de külön boszorkányoknak és varázslóknak szóló passzusok is, például arról, milyen varázslatokat lehet használni a tördeléshez, és hasonlók. Albustól egy könyvet kapott Harryről, de nem a Rita Vitrol félét, amit Dahlia a Czikornyai és Patzában látott.

Dahlia James ajándékát nem értette. Először azt hitte, valamit nem vesz észre. Egy üres pergamendarab volt, és akárhogy forgatta, nem változott semmit. Kérdőn nézett Jamesre, de a fiú csak mosolygott.

Aztán Dahliának eszébe jutott, hogy varázslat lehet a dologban.

– De…

– Sokan vagyunk. Egy kicsike varázslat belefér – biztosította James.

Dahlia azonban még így sem tudta, vajon milyen varázsigét kellene használnia.

Aztán mégis elővette a pálcáját, és úgy döntött, egy próbát megér az első gondolata.

– Ünnepélyesen esküszöm, hogy rosszban sántikálok.

A pergamen már nem volt üres, de nem térkép jelent meg rajta, mint ahogyan Dahlia várta. Két pálcikaembert látott, akik ide-oda sétáltak a papíron. Mögöttük nem látszott semmi más, csak egy ajtó. Meglepő módon felismerte magát az egyikben, a másikban pedig Jamest. Ez tényleg nagy szónak számított, mert James nem volt egy rajztehetség. Legalábbis ez alapján biztosan nem.

– Ez nagyon szép – köszönte meg Dahlia, amikor rájött, hogy nem fog más történni.

James hangosan nevetni kezdett, nem is titkolta, hogy rajta kacag.

– Nem a rajz az ajándékod.

– Hát akkor mi?

– Egy újabb kaland. Vedd úgy, hogy ez a belépőd.

– De milyen kaland?

– Majd megtudod, ha beváltod – kacsintott.

Dahlia oldalát furdalta a kíváncsiság, de akárhogy próbálkozott is, James nem volt hajlandó elárulni, mi a meglepetés. Így végül kénytelen-kelletlen beletörődött, hogy várnia kell, amíg visszatérnek a Roxfortba.

Egyébként sem volt lehetősége tovább győzködni Jamest, mert az ő ajándékai következtek. Talán ezek aratták a legnagyobb sikert egész este. Ő ugyanis mindenkinek csak a mugli világban tudott vásárolni, ezért mindenki garantáltan olyat kapott, amit még soha.

Mr Weasley az égősortól majd kiugrott a bőréből, és már a fejébe is vette, hogy elbűvöli valahogy, hogy telekromos áram nélkül is működjön. Hugo egy fotóalbumot kapott az év legszebb fotóiból – az év legszebb mugli fotóiból. Mindenki ámulva nézegette a képeket, amelyeken mintha mindenki megmerevedett volna. Narának egy szemmaszkot vett, amiben aludni szoktak. Csak ők hárman értették, hogy ennek az ajándéknak mi is az igazi oka. Rose-nak felvásárolt egy fél újságos standot. Egy csomó mugli újságot átkötött egy szalaggal. Nem kellett csalódnia, Rose rögtön belevetette magát a mugli sajtóba, hátha talál bennük ötletet, hogyan lehetne a Roxforti Hírmondó még jobb. Loo-nak egy régi vitorláshajó makettjét vette meg, úgy gondolta, illik a szobájához. Albusnak és Lilynek egy-egy könyvet vett, és amikor azok kérdőn néztek rá, megmagyarázta:

– Ez a kosárlabda. Múltkor nem tudtátok. Gondoltam, nem árthat, ha mugli sportokat is ismertek.

Nem volt minden ajándékkal teljesen elégedett, de úgy tűnt, mindenki örült annak, amit kapott, még akkor is, ha csak egy apróság volt.

A legjobb ötlete azonban kétségtelenül a Jamesnek vett meglepetése volt.

James még mielőtt kibontotta volna, ide-oda forgatta az ajándékát. Tapogatta, mintha rájöhetne, mi az.

– Nem mondod komolyan, hogy könyvet vettél nekem!

Dahlia már a felháborodott hangján jót nevetett, mintha kész szentségtörés lenne neki könyvet venni.

– Nem, ne aggódj! Nem voltam benne biztos, hogy tudsz-e olvasni, így...

James végül letépte a csomagolópapírt, de nem lett sokkal okosabb.

– Mi ez?

– Nyisd ki! – felelte Dahlia.

James értetlenül lapozott bele a barna, bőrkötéses albumba. Látszott rajta, hogy fogalma sincs, mi lehet a kezében.

– Nem is örülsz? – kérdezte Dahlia szomorúságot tettetve.

– Dee – felelte a fiú kétséggel teli hangon. – Nagyon... szép.

– És meg sem mutatod?

Dahlia rettenetesen élvezte, hogy végre sikerült elérnie, hogy James megszólalni se tudjon. Aztán végül megsajnálta a fiút, és nevetve magyarázta meg, mit is tart a kezében:

– A saját, külön bejáratú bélyeggyűjteményed. Hát nem csodálatos?

A következő fejezetből kaptatok egy részletet a Facebook oldalon, amiből kiderül, hogy James baglyának a neve Wizer.

De hogy miért pont így hívják?

Nos, egyrészt a wizer és a wiser között csak egy betű a különbség. A wiser jelentése ugye bölcsebb, és köztudott, hogy a baglyokat a bölcsességgel kötik össze.

Aztán... A varázsló angolul Wizard. A Wizard és a Wizer hangzása között érezhető a hasonlóság. (Én vizörnek ejtem, nem vájzörnek a bagoly nevét. :D)

És végül a Wizer kiejtésre olyan, mintha összevontuk volna a Weasley és a Potter neveket.

Mi akarsz lenni, ha nagy leszel?

Régen sem tudtam, most sem tudom. Mármint nekem is megvoltak a szokásos állomások: énekesnő, színésznő, fodrász, sminkes... Hugo arckifejezéséből lehet, hogy ezek mégsem olyan szokásosak.

De azt hiszem, az biztos, hogy már egyik sem leszek. És őszintén szólva fogalmam sincs, hogy boszorkányként milyen lehetőségeim vannak. Egyelőre a Roxforton belül is túl sok az újdonság, a kinti világgal még ráérek foglalkozni.

Van kedvenc mugli sorozatod?

Régebben sokat néztem az Bee című sorozatot, nem tudom, ti ezt ismeritek-e.

Ki a legjobb barátnőd?

Nara.

Ki a kedvenc tanárod a Roxfortban, és miért?

Arista Burke. Nagyon szeretem, ahogyan a történeteket meséli. A leghétköznapibb legendából is képes valami varázslatosat kihozni. Olyan, mintha valahogy ötvözné a mugli és a varázsvilágot.

Volt olyan barátnőd, a mugli iskoládban, aki hiányzik?

Nem. Én az a középpontban álló fajta voltam, akinek mindig akadtak követői, de barátai nem igazán. Akkor persze ezt még nem vettem észre, csak most, hogy már vannak igazi barátaim.

Liácska van már elképzelésed, hogy mikor akarsz férjhez menni?

Ööö... Nem igazán tetszik ez a Liácska. Liának is csak Hugo hív, tőle már megszoktam, de ez már sok.

Amúgy pedig férjhez? Tizenegy éves vagyok! Szóval még nem tervezem. A többi pedig attól függ, hogy megszeretek-e valakit, és hogy mikor.

Ha cicát kaptál volna Veda helyett, mi lett volna a neve?

Aranyos kérdés. Mindig rengetegféle cicanév járt a fejemben, és úgy képzeltem, hogy ha meglátom a szerencsést, akkor fogom eldönteni. Veda nevét sem tudtam előre.

Kit "bírsz" legjobban a Weasley családból?

Ez egy nagyon gonosz kérdés! De mivel Hugo az egyik legjobb barátom...

Harry unokatestvéred gyerekei közül ki a legszimpatikusabb?

Legszimpatikusabb? Nos, mivel megígértem, hogy válaszolok... (Ha valamelyikük kezébe jut, megátkozlak titeket!) Lily stílusa áll hozzám a legközelebb. Albus valahogy túl szerény és távolságtartó, James pedig már túlságosan közvetlen. De ugye a kérdés nem arra vonatkozott, hogy melyiküket szeretem a legjobban. :P

Van olyan rossz szokásod amiről le szeretnél szokni most, hogy roxfortos diák lettél?

Hááát... A hiszti. Nagyon keményen dolgozom rajta, hogy ne hisztizzek túl sokat. A Dursley házban egy lételem, de itt...

Felveszed harmadikban a jóslástant, vagy ezenmég nem gondolkoztál?

Hallottam már, hogy mások is emlegették. Akkor ezt most tényleg tanítják? Igazából még abban sem vagyok biztos, hogy képes leszek befejezni az első évet. Szóval nem tudom.

örülsz neki,hogy Roxfortos vagy?

Igen. Bár az egész életemet fenekestől felforgatta az a levél, sokkal inkább otthon érzem magam itt, mint eddig bárhol. Valahogy olyan, mintha minden a helyére került volna. Vagyis majdnem minden. [sóhaj] Anyáékat nehéz jobb belátásra bírni.

Mi vagy ki az, aki legjobban hiányzik a régi életedben?

Szeretem a kalandokat meg az új barátaimat. Ami hiányzik... Hát, bármilyen furcsának is tűnik néha, a szüleim ragaszkodása. Persze tudom, hogy vannak hibáik, de soha nem gondoltam, hogy egyszer idáig fogunk jutni.

Tervezel-e elmenni Narahoz a nyáron?

A nyár még messze van. Egyelőre a tanévet szeretném túlélni. És ahhoz előbb hívnia is kellene. De ha hív, szívesen mennék.

szereted A Tekergőket?

A térképes Tekergőkre gondolsz? Hát, igazából keveset tudok róluk. De James mindig szeretettel beszél róluk, és az a térkép tényleg nagyon menő.

Melyik az a varázslat vagy bájital, amit még nem tudsz feltétlenül megcsinálni, de tudod, h nagy hasznodra lesznek majd a mindennapi életben?

Ez azért nehéz, mert nem tudom, hogy egyáltalán milyen dolgokat lehet még csinálni. De ahogyan Loo eljött értem nyár elején, na, azt jó lenne megtanulni. Nem túl jó érzés, de annyi kellemetlenséget kibírok.

A repüléshez jobban állsz hozzá most, hogy pár hónapja már rendszeresen gyakorolsz? Vagy még mindig nem szívderítő élmény a repülésóra?

Hááát... Már nem olyan rossz, mint először, de azért inkább maradnék a földön, ha nem muszáj repülni.

Kaptak már kihágáson? Ha igen, kivel voltál és mi történt?

Nem, ami kész csoda, amilyen helyekre James elrángat. Bár úgy tűnik, tudja, mit csinál. Illetve... Loo kapott már el minket, ás ő ugye iskolaelső, de mivel elengedett, őt nem számolom.

ki a kedvenc Tekergőd?

Kellene lennie? Ö, igazából nincs. De ha muszáj, akkor legyen Ágas, mégiscsak a rokonom volt.

Nem szeretnél animágus lenni?

Ö, az animágus az, aki állattá tud változni, igaz? Hát, nagyon csábítóan hangzik, de abból kiindulva, hogy nem megy a legjobban az Átváltoztatástan, nem sok esélyt látok rá.

És ha igen akkor milyen állat?

Hát, esély nem sok van rá. De mondjuk... Valamilyen szép cica?

Ki lesz a férjed?

Nem tudom. Nem is biztos, hogy lesz. Mármint szeretnék, de ki tudja, mi lesz?

Kit kedvelsz jobban Jamest vagy Hugot?

Mindkettejüket máshogy szeretem. Jamesszel lenni nagyon felszabadító, vidám és sok energiát kivesz belőlem. De nagyon szeretem. Hugo pedig teljesen más. Ő nyugodt, neki az ember kiöntheti a szívét, ő biztosan meghallgatja. Mellette lehetsz gyenge vagy erős, egyformán szeret. Nagyon mások. De mindkettejüket szeretem.

Mit tartasz a barátság alapjának?

A közös hullámhossz a legfontosabb. Mert lehet a másik teljesen különböző nálad, együtt mégis jó csapatot alkothattok. Ez olyan, mint... Tegyétek egymás mellé Jamest és Hugót! Teljes különbözőek, mégis mindketten a barátaim.

Lehessen a melegeknek gyerekük? (bocs, csak mindenképpen szerettem volna egy társadalmit is)

Nem gond. Különösebben még nem gondolkoztam ilyesmin. A szüleim biztosan rávágnák, hogy ilyeneknek nem való gyerek, de... Ők is csak emberek, nem?

Ha neked lesz gyereked, mit szeretnél máshogy csinálni, mint a szüleid? Egyáltalán a mostani időszak rádöbbentett valamire ezzel kapcsolatban? Vagy a négy éves kori karácsonyod esetleg?

Azért nekem könnyebb dolgom lesz, mert tisztában vagyok vele, hogy lehetséges, hogy boszorkány vagy varázsló lesz. De egyébként nagyon remélem, hogy én nem hagyom magam majd úgy az orromnál fogva vezetni, mint ahogyan én tettem Anyáékkal. És... igyekszem majd elfogadni őket olyannak, amilyenek. Mármint, tudom, hogy mindenki azt mondja, hogy majd jobb szülő lesz, mint a saját szülei, de azért...

Ami pedig a karácsonyt illeti... Az biztos, hogy én nem fogok ilyet csinálni. De amúgy azután, hogy láttam már repülő seprűt, nem merném kijelenti a gyerekemnek, hogy nem létezik repülő rénszarvas és Mikulás.

Szoktál színházba járni (értelemszerűen Roxfort előtti időkre vonatkozik? Van kedvenc darabod?

Nem igazán jártunk színházba. Egyszer viszont láttam a Szentivánéji álmot. Az tetszett.

Ha egy könyvet adhatnál gyereked kezébe, tíz éves koráig, mi lenne az? (ha varázskönyvek is számítanak, bár ebből kevés szépirodalmit ismerünk. Talán a Vértestvérek és a Vérző száj, érző szív az egyetlen.)

Hát, varázskönyveket a tankönyveken és azokon kívül, amiket kutatásra használtunk, nem igazán olvastam. De talán az A kis hercegnő.

A fiatalok több mindent megengedhetne maguknak tapasztalatszerzés címén? Benne lennél például végzős csínyekben (hiszen Jamesnek eddig még nem mondtál nemet)?

Nem hiszem, hogy a fiatalok kiváltsága lenne. Én biztos vagyok benne, hogy felnőtt koromban is szeretni fogom a kalandokat. Végzős csínyek? Az még messze van, de valószínűleg. Viszont addigra James már nem lesz itt. :( Egyelőre el sem tudom képzelni nélküle a Roxfortot.

Hadifogolytáborban próbálkoznál a szökéssel?

Akárhol lennék fogoly, megpróbálnék mgeszökni.

Ha Hug..., úgy értem a későbbi barátod hadifogolytáborba kerülne, megpróbálnád megszöktetni?

Te most barát alatt pasit értesz? Bár tulajdonképpen mindegy. Ha valakit szeretek, akkor megpróbálnám megszöktetni. Ez biztos.

Mit tennél, ha egy lovat találnál a fürdőkádban?

Megkérdezném, hogy James-e az. De félre a tréfát! Meglepődnék, az biztos. És ebben biztos lenne valami mágikus dolog, mert egy ló nem fér be a fürdőkádba! Szóval biztos valaki odatette, megkeresném az illetőt, és megmondanám, hogy hova teszek lovat, ha nem tünteti el.

Mi a kedvenc népmeséd (úgy, ha csak azokat vesszük, amiket ismersz és úgy is, ha ismerné a magyar- és varázslómeséket is)?

Nem tudom, mennyire számít népmesének, de mindig szerettem Artúr király történetét. Bár ennek Anyáék nem örültek annyira.

Van olyan étel, amit legfeljebb csak akkor ennél meg, ha pisztolyt fognának a fejedhez?

Csiga. Béka. Tücsök. Minden ilyesmi. Kizárt!

Szereted a nevedet?

Még soha nem gondolkoztam rajta. Igazából... Megszoktam, hogy így hívnak. Szóval nincs vele bajom.

31. fejezet

Újra Potteréknél

Dahlia nem bírt magával. Mint valami megszállott, fel-alá mászkált a szobájában. Várta, hogy Veda visszatérjen a válasszal, de ő csak nem akart megjönni. Dahlia nagyon remélte, hogy nem azért, mert valami baja esett. Veda mindig erős és talpraesett bagolynak tűnt, és számára is már olyan természetessé vált a varázslóposta, hogy fel sem merült már benne, hogy házi kedvencének bármi baja eshet. De akkor és ott, egyedül volt és Veda nem tért vissza időben.

Ezerféle ötlet is eszébe jutott, hogy mi baja eshetett. Nekirepült egy repülőnek, eltalálta egy kósza átok, megtámadta egy másik ragadozó madár, elütötte egy kamion...

Félpercenként az ablakhoz rohant, hátha megpillantja, de persze ő maga is pontosan tudta, hogy ha Veda ott is lenne valahol a levegőben, akkor sem látná meg ebben a sötétben. Neki nem volt olyan fejlett látása, mint a baglyoknak.

Aztán amikor körülbelül negyvenedszerre rohant az ablakhoz, valamit észrevett az égen. Először csak egy fényes pont volt, akár csillag is lehetett volna, de mozgott. Dahlia először arra gondolt, hogy helikopter, de a Privet Drive környékén nem látott még soha egyet sem. Aztán ahogy közeledett, a fényes pontból hirtelen kettő lett, és az éjszaka csöndjét motorzúgás törte meg.

– James – kiáltott fel Dahlia, de rögtön a szájára is szorította a kezét. Igaz, hogy megint szökni készült, nem kívánt engedélyt kérni a szüleitől. Így nem igazán azzal volt a baj, hogy nem engedik el. Mert tudta, hogy akár beleegyeznek, akár nem, ő menni fog.

Valahogy mégis egyszerűbbnek tűnt veszekedés nélkül elhagyni a házat. Egy hang azt harsogta a fülébe, hogy gyáva, de hát végül is nem a Griffendélbe került, nem igaz? Ezt senki nem vetheti a szemébe. Jobbnak látta, ha feltűnés nélkül eltűnik, mint akkor, amikor Loo szöktette meg.

Nem várt bámészkodva az ablakban, gyorsan összepakolt még egy-két holmit az új, kerekes bőröndjébe, és közben az járt a fejében, hogy mennyire más most ez a szökés, mint az. Akkor nem tudta, mi vár rá. Félve pillantott körbe a szobájában, mert azt hitte, hiányozni fog neki. Most azonban alig várta, hogy elmehessen.

James hirtelen lefékezett az ablaka előtt. Dahlia odahúzta a bőröndjét, és már adta volna ki, hogy minél hamarabb eltűnhessenek.

– Csak nem gondolod, hogy kihagyom a lehetőséget, hogy megnézzem magamnak ezt a házat meg szobád? – szólt mesterséges felháborodással James. – Nyisd ki nekem az ajtót!

– Az ajtót? – kérdezte Dahlia meghökkenve.

– Be tudnék innen is mászni, de nem hiszem, hogy jó ötlet lenne ha itt hagynám motort magában lebegni.

– De maradj csendben! Nem akarom, hogy felébredjenek – intett Dahlia a szülei szobája felé, bár pontosan tisztában volt vele, hogy James nem tudhatja az merre van.

– Pedig csaphatnánk egy bulit négyesben!

– James!

– Jól van, csendben leszek. Csak engedj be!

Dahlia halkan, vigyázva, hogy a lehető legkisebb zajt csapja, rögtön elindult lefelé a bejárati ajtóhoz. Mire leért, James már ott várta.

A lány legnagyobb örömére James tartotta a szavát, és nem csapott felesleges zajt. De amikor a lépcsőhöz értek, megtorpant. Dahlia először nem értette, hogy miért. De amikor a fiú elindult a gardrób irányába, hirtelen minden világossá vált.

– Igen, ez az – suttogta, aztán benyúlt az apró helyiségbe, hogy felkapcsolja a villanyt. Tudta, hogy nem ad annyi fényt, amennyire a szülei felfigyelnének, úgyhogy meg merte kockáztatni.

James nem szólt semmit, csak bedugta a fejét és jól megnézett mindent. Aztán lekapcsolta a villanyt, és Dahliához fordult.

– Vezessen a szobájába, hölgyem – suttogta.

Dahlia visszafojtotta a kuncogást, és húzni kezdte Jamest maga után. Amikor beléptek a szobájába, és végre becsukta maguk mögött az ajtót, nem bírt szabadulni a képtől, hogy milyen arcot vágna az édesanyja, ha tudná, hogy már két nála idősebb fiút is becsempészett ide.

– Elég... rózsaszín – állapította meg James, de azért lehuppant Dahlia ágyára.

– Ha tetszik, a tiédet is átfesthetjük. Kaphatnád ezt tőlem karácsonyra.

– Tegyünk úgy, mintha ezt most nem hallottam volna. Anya már így is sokszor háborog a különcségeim miatt, nem tudom, mit szólna, ha kiderülne még az is, hogy a másik csapatban játszom.

– Kiderülne? – kérdezte Dahlia. – Akkor így van? – kuncogta. – Na, nem mintha baj lenne.

James felvonta szemöldökét.

– Te most megkérdőjelezted a férfiúi bájamat?

– Eszembe sem jutna ilyesmi.

James közben felállt, és elkezdte körbejárni a helyiséget.

– Ez hova vezet? – kérdezte, amikor Dahlia saját gardróbjának ajtajához ért. James még itt is titkos járatokat keresett.

– Az csak a – kezdte a lány, de már nem volt ideje befejezni, mert a fiú megelőzte. Szélesre tárta a helyiség ajtaját.

– Szekrény? – kérdezte James.

– Tudod, Divat és smink – emlékeztette Dahlia a fiút, hogy melyik rovathoz is tartozik a Roxforti Hírmondóban.

James ahelyett, amit Dahlia várt – hogy a fiú gyorsan becsukja az ajtót, nehogy véletlen elkapjon valami kórságot az egyik rózsaszín ruhától –, belépett a ruhák közé, és egyesével nézegetni kezdte őket.

Kiemelt egy különösen fodros darabot, és kérdőn tartotta Dahlia felé.

– Ajándék – magyarázta, mielőtt még azt hinné, hogy ezt a fodorcsodát ő választotta volna.

James visszaakasztotta, és tovább vizsgálgatott egy másik darabot.

– Nem mehetnénk? – kérdezte Dahlia, mert már tényleg nagyon türelmetlen volt. – Miért húzod az időt?

– Tudod, a Mikulás épp most hozza a karácsonyfánkat, és nem hagyhatom, hogy meglásd – felelte James.

Dahlia mérgesen összefonta maga előtt a kezét.

– Jól van, jól van, megyünk! – mondta James. – Néhány biztonsági szabály a motoron...

Mielőtt azonban sorolni kezdhette volna, a lány félbeszakította.

– Repültem már a motorral.

– Lehet, de akkor nem én voltam a sofőr. Végre megkaptam, nem fogom engedni, hogy olyan apróságok miatt, mint hogy kiugrasz az egyik kanyarban, ne kapjam meg többet.

– Á, szóval olyan apróságok? – fonta össze Dahlia sértődötten a karját. – Na szépen vagyunk! Egyébként is, hülyének nézel, hogy kiugrok? Örülök már annak is, ha véletlenül nem halok szörnyet zuhanás közben. Eszemben sincs szabadesést játszani.

– Hogyan is vonhatnám kétségbe egy hollóhátos éles eszét? Ó, én balga.

Dahlia mérgesen beleboxolt James karjába, de pontosan tudta, hogy ő is vele kuncog.

– Tényleg menjünk!

– Jó, de a biztonsági szabályokat komolyan gondoltam – felelte határozottan James, és sorolni kezdte, mire is figyeljen oda. Dahlia kelletlenül ugyan, de igyekezett türelmesen hallgatni, ahogy James elmondja, hogy merre dőljön, ha baj van, meg hogy mibe kapaszkodjon, és hogy hogyan fog jelezni bizonyos dolgokat.

Amikor befejezte, James elégedetten bólintott.

– Mehetünk.

Felkapta Dahlia csomagjait, és elindult vissza arrafelé, amerről jöttek. Dahli addig gyorsan visszaszaladt a levélért, amit a szüleinek és Dudleynak írt. Eltervezte, hogy majd az ajtajuk elé leteszi, hogy biztosan észrevegyék. Semmi különöset nem írt benne, csak annyit, hogy elment karácsonyra a Potter családhoz, és hogy ne aggódjanak. Bár nem feltételezte, hogy nagyon féltenék.

James meglehetősen hangos volt. De Dahlia nem mert semmit mondani neki, mert pontosan tudta, hogy a fiú egyelőre ugyanúgy nem varázsolhat, ahogy ő sem. Tehát most nem tudta volna lelebegtetni a bőröndjét a lépcsőn, amit most még a karácsonyi ajándékokkal is megpakolt.

Egyszer csak felgyulladt az egyik lámpa Dahlia háta mögött. Néhány másodpercre még annyi ereje sem volt, hogy megforduljon, csak állt dermedtem. Félve gondolt bele, hogy mi lesz, ha esetleg az apja áll a háta mögött. James fenyegetéséből kiindulva azt nem úsznák meg könnyen.

James rögtön fel is bukkant, ezúttal a bőrönd nélkül.

– Baj van? – kérdezte, és Dahlia háta mögé pillantott. – Jó estét!

Mielőtt még tudta volna, hogy ki áll mögötte, megnyugtatta a fiút.

– Nem, semmi gond. Menj csak! Mindjárt megyek én is.

James néhány pillanatig még merőn nézte őt, aztán aprót bólintott, és megfordult. Dahlia még hallotta, ahogy közben azt motyogja, hogy ha nincs kint öt percen belül, bejön érte, és nem fogja érdekelni a törvény.

Mivel Vernon nem kezdett el magából kikelve ordítani, Dahlia feltételezte, hogy az édesanyja áll mögötte, és igaza is lett. Petunia ott állt egy szál hálóingben, szőke haja, amelyben már ősz szálakat is észre lehetett venni bőven, felcsavarva meredezett a fején, attól függően, hogy épp hogy sikerült a csavarókat beletenni.

– Én – kezdte Dahlia – elmegyek. Hugo, az egyik barátom. Ő Jamesék unokatestvére egyébként, szóval ő és Harry is elhívtak karácsonyra. – Dahlia tudta, hogy összevissza beszél, és Petunia döbbent arca sem sokat segített, de már azt is haladásnak fogta fel, hogy édesanyja nem kiáltott Vernonért és ne ájult el azon nyomban. – Úgy döntöttem, elmegyek. Írtam nektek egy levelet.

Azzal Dahlia odanyújtotta a levelet az édesanyjának, akinek a keze mintha önkéntelenül mozdult volna a boríték irányába. Még odament, megölelte a mozdulatlan Petuniát, aztán anélkül, hogy visszanézett volna, futott Jameshez, aki már a motorban ülve várta őt.

Meglepettnek tűnt, hogy nem kellett érte visszamennie.

– Meg tudom oldani a gondjaimat egyedül is. Általában – mondta Dahlia, és ő is beszállt.

Az út most valahogy kevésbé tűnt borzalmasnak. Kicsit fázott, hiába vett fel még egy pulcsit James figyelmeztetésére, de a repülés már nem okozott neki akkora meglepetést, mint amikor előzőleg tartott a Grimmauld térre. Szeretni soha nem fogja, de legalább nem kellett azzal törődni, hogy irányítsa a seprűjét. Így volt ideje arra is, hogy megcsodálja a hóval borított tájat. Az éjszaka sötétje ellenére pontosan látott mindent, mert a Hold fényében a hó szinte világossá változtatta az alattuk nyúló dombokat.

Miközben repültek, még szállingózni is elkezdett a hó, és ez csak még varázslatosabbá tette az utazást. Dahlia szinte már meg is feledkezett a repülés okozta émelygésről, miközben a hópelyheket nézegette.

Végül James ereszkedni kezdett, mire Dahlia gyomra megint vetett egy bukfencet. De mielőtt még bármi rosszabb történhetett volna – amibe inkább nem is akart belegondolni –, már le is szálltak a Grimmauld téren.

Csak amikor beléptek a házba, akkor vette észre, hogy a haja teljesen elázott. És ez valószínűleg Jamesnek is feltűnt, mert mosolyogva borzolta össze a haját.

– Mindjárt kerítek neked egy törölközőt.

A ház pontosan olyan volt, mint amilyenre Dahlia emlékezett. Meleg volt és barátságos.

Aztán hirtelen észrevette a házimanót is, aki feléjük közeledett a folyosón.

– Szia Sipor! – köszönt neki Dahlia, amikor eszébe jutott a neve.

A manó meghajolt.

– Tehetünk valamit gazdám rokonáért? – kérdezte, miután felegyenesedett.

– Egy törölköző kellene, Sip – felelte James.

Mire beértek a nappaliba, Dahlia már szárítgatta is a haját. De közben nem mulasztotta el megcsodálni a karácsonyfát sem. A világ legszebb karácsonyfája volt. Mindenféle színű csillagok és gömbök lógtak róla, tökéletes rendben elhelyezve, mintha valaki centiméterre pontosan kimérte volna, melyik dísznek hová kell kerülnie.

James észrevette, hogy Dahlia a fát bámulja.

– Majd meglátod! Ez még semmi. Anya nem veszi olyan komolyan a fenyőfa feldíszítését, de Mamáéknál...

Dahlia meg akarta kérdezni, hogy mégis hogyan láthatná, de aztán James elterelte a gondolatait.

– Szerintem a többiek még alszanak. Nem is csoda, hajnali kettő van. Tudod, nem szóltam róla nekik, hogy ma hozlak el. Akkor Lily már itt ugrálna körülöttünk, és nem hagyna nekünk nyugtot.

Dahlia elmosolyodott. Bár James úgy beszélt a húgáról, mintha csak nyűg lenne, pontosan tudta, hogy a fiú azért nem szólt nekik, mert meglepetést akart szerezni nekik. Ez látszott a szeme csillogásából.

– Még nem tudod, milyen nálunk egy karácsony, de hidd el, jobb ha alszunk egyet előtte! Gyere!

Elindultak fel a lépcsőn a szobák felé. Úgy osontak, mint a Privet Drive-on is tették, de ezúttal nem azért, mert rosszban sántikáltak, egyszerűen csak nem akarták felébreszteni a többieket. Aztán James egyszer csak kitárt előtte egy ajtót, és amikor a lány belépett, becsukta maguk mögött az ajtót.

A szobának, ahová James bevezette, narancssárga fala volt, és mindenhonnan kviddicsező varázslókat és boszorkányokat ábrázoló poszterek lógtak. A sarokban, az egyik ágy mellett Dahlia egy seprűt is észrevett, és sok poszter között egy Weasley Varázsvicc Vállalat plakátot is megpillantott, aminek a szövege változott. Először az állt rajta: Nálunk mindenki őrült. Aztán a ő betű vesszői hirtelen apró gombócokká váltak, a t betű pedig felkiáltójellé alakult, így már azt lehetett olvasni: Nálunk mindenki örül!

– Ez az én szobám – mondta James egyszerűen.

Dahlia erre már magától is rájött, de valamit nem értett.

– És kié a másik ágy? – kérdezte Dahlia.

– Amikor Teddy nálunk van, itt szokott aludni – magyarázta. – De most a tiéd. Ne aggódj, lecseréltem az ágyneműt!

Dahlia magában nagyot derült rajta, hogy James mintha kínosan érezte volna magát. Ő azonban nem zavartatta magát. Leült az egyik ágyra, és felhúzta a lábait.

– És, mi a program? – kérdezte. Hiába volt álmos, elképzelni sem tudta, hogy aludjon.

– Ritkán mondok ilyet, de alszunk.

Dahlia csodálkozva nézett rá.

– Alszunk? Csak így?

– Csak így. Holnap kész káosz lesz, és ha elalszol ebéd közben, a fejed pedig a levesbe borul, lehet, hogy észre sem vesszük, akkora tömeg lesz. Nem venném a lelkemre, hogy megfulladj nekem.

Ez már a régi James volt.

– Akkor alszunk.

– Kimegyek, hogy átöltözhess – mondta James, és már el is tűnt.

Mire visszajött, Dahlia már az ágyban feküdt. Már rajta is pizsama volt, egy szigorúan arany-vörös csíkos.

– James – motyogta a lány, mielőtt még elaludt volna. – Köszi, hogy eljöttél értem.

– Bármikor – mosolygott James.

Aztán Dahlia hirtelen felült az ágyban, mint aki most jött rá, hogy valamit elfelejtett. És így is volt.

– Veda! Hol van Veda? – kérdezte kétségbeesetten. A nagy mentőakció miatt el is feledkezett róla.

– Ne aggódj, itt van nálunk. Semmi baja. Sőt, Lily annyi bagolyeleséget adott neki, hogy egy hétig nem fog enni.

Dahlia megnyugodva dőlt vissza az ágyba.

– James? – kérdezte megint pár perccel később, amikor a fiú már majdnem elaludt. Ezt az álmos mormogásból lehetett tudni.

– Hm?

– Boldog karácsonyt!

– Boldog karácsonyt!