Rég áhított álom


– Ezt a bájitalt itt például – mutatta George – még tesztelni kell. Csak előbb néhány önkéntesre lesz szükség, és akkor...

James amióta csak az eszét tudta, imádott a Weasley Varázsvicc Vállalatban lenni. Látni azt a sok vidám embert, meg a rengeteg játékszert, bájitalt meg mindenfélét, amit kapni lehetett...

– És pontosan mire jó?

– Ha sikerül, úgy fogjuk hívni ÁloMóka. Nem csak megszünteti a rossz álmokat, hanem vidám perceket szerez.

– Vidám perceket?

George bólintott.

James csak néhány pillanatig tétovázott.

– Leszek önkéntes.

– Szerintem Ginny lekapná a fejem, ha engedném, és egyelőre még szeretném a helyén tartani – felelte George, és mivel tudta, hogy James vitatkozni fog, megelőző jelleggel inkább kisietett a helyiségből.

Jamest nem olyan fából faragták, aki ilyen könnyen hagyja magát. George-nak nem kell tudnia, hogy megissza. Mire pedig észreveszi, már mindegy lesz.

Közelebb lépett a raktárpolchoz, és leemelte az egyik rózsaszín üvegcsét. Magában meg is jegyezte, hogy majd említse meg, hogy feltétlenül más színben kerüljön majd a polcokra, mert így egyetlen értelmes hímnemű sem veszi majd meg.

Kihúzta a dugót az üvegből, aztán egy utolsó mély sóhaj után lehúzta a tartalmát. Nem volt rossz íze, de James ízléséhez kissé túl édes volt.

Nem érzett semmi különöset. Minden maradt akkora, amekkora volt, nem lett hányingere és nem is szédült. Minden olyan volt, mintha semmi sem történt volna.


***


– Gyanús vagy nekem! – mondta Ginny a fiának. – Évek óta nem feküdtél le ilyen korán.

– Ha ragaszkodsz hozzá, hogy kitaláljak ma estére valami izgalmasat, megoldhatjuk.

Ginny végül biztosította róla Jamest, hogy nem ragaszkodik semmihez, és hagyta, hogy a legidősebb fia ágyba bújjon.

James talán még soha nem merült ilyen gyorsan álomba.

Az álma teljesen szokványosan indult. A Roxfortban volt. Sokszor álmodott arról, hogy a Roxfort folyosóin sétálgat, de ez nem volt olyan meglepő. Amennyit ő éjszaka a Roxfort folyosóin kóborolt!

Aztán valahogy úgy érezte, tudja, merre kell mennie. De még ezen sem lepődött meg. Gyakran járt a Szellemszállásra. Ez volt az ő búvóhelye. Ide vonult el, ha egyedül akart lenni.

Meglepetésére a Roxfort teljesen üres volt. Nem látott sehol senkit. Mindenhol csak az üres folyosók voltak és a fáklyák kísérteties fénye, amelyek vörös árnyékokban bontakoztak ki teljesen a kőfalakon.

De James valahogyan pontosan tudta, hogy csak álmodik, és hogy a Roxfort ezért üres. Az azonban már tényleg nyugtalanította kicsit, amikor meglátta, hogy a Fúriafűz teljesen mozdulatlan. De kíváncsivá is tette a dolog, és a griffendéles vére vitte előre.

Végigment az alagúton, mint már legalább ezerszer életében. De amikor belépett az épületbe, tudta, hogy valami megváltozott. Mintha a Szellemszállás levegője megtelt volna élettel.

És nem csak a levegő. James hirtelen hangokat hallott. Benyúlt a farmerja hátsó zsebébe, hogy előhúzza a pálcáját, és azt előreszegezve indult el a hangok irányába.

A szoba ajtaja résnyire nyitva volt, és fény szüremlett ki. James óvatosan belökte a bal kezével, egy pillanatig sem leengedve a pálcáját.

Ahogy az ajtó kinyílt a három szobában tartózkodó hirtelen elhallgatott. Néhány pillanatig meredten bámulták a belépő Jamest, aztán mindhárman mosolyogni kezdtek.

James alig akart hinni a szemének. Hányszor elképzelte, milyen lett volna, ha nem egyedül jár ide, hanem a Tekergők társaságában, akiket bár soha nem ismert, mégis nagyon közel érezte őket magához. Most pedig itt álltak teljes életnagyságban.

Mindegyiküket megismerte rögtön. Nem csak azért, mert rengeteg képet látott már róluk, hanem azért is, mert a szíve megsúgta neki.

– Remus? – fordult a hozzá legközelebb állóhoz. A férfi bólintott. – Teddy tényleg nagyon hasonlít hozzád. Így élőben még jobban látszik.

James látta, hogy Remus szemében könnyek jelentek meg. Nem tudta, mit mondhatna még, így inkább a következő alakhoz fordult.

– És Sirius? – az említett szélesen elvigyorodott, és nem zavartatta magát különösebben. Elindult James irányába, kitárta a karját és barátságosan átölelte.

– Nagyon hasonlítasz Harryre. Tudtam, hogy így lesz.

Hányszor gondolt már arra egy-egy csínytevés után, hogy milyen jó lenne elmesélni Siriusnak, aki biztosan vele együtt nevetne! Most mégsem tudott kinyögni semmit.

Aztán ott volt még James, a nagyapja. Amikor ránézett, James arcán büszkeség tükröződött.

– Nagyapa – mondta neki sokkal nyugodtabban. James is átölelte, de az ő ölelése más volt. Puhább és gyengédebb.

Aztán hátralépett, hogy még egyszer megbizonyosodjon róla, nem csak képzeli őket. De még mindig ott álltak előtte. A három hű Tekergő.

– Látunk téged. Tudtuk, hogy nálad fog kikötni a térkép – mondta a nagyapja.

– Nem is lehetett másképp, nem igaz? – tette hozzá Sirius. – A név kötelez.

Remus hallgatott, és James valahogyan tudta, mi jár a fejében.

– Teddy jól van. A legnagyobb baja, hogy milyen színű épp a haja.

Remus megint bólintott. – Köszönöm – mondta, és megrázta James kezét.

– Nem azért vagyunk itt, hogy lelkizzünk! – kiáltott fel hirtelen Sirius. – Egy vidám estére jöttem, és szerintem ti is.

– Mit javasolsz, James? – kérdezte Remus, mire a két James egyszerre kérdezett vissza.

Végül az idősebb James válaszolt.

– Mit szólnátok egy szokásos túrához a parkban? A régi szép idők kedvéért. Ráadásul megvagyunk négyen.

Remus és Sirius bólintottak, de James tudta, hogy nagyapja elfelejtett valamit.

– Ez jól hangzik, de... Nincs telihold – nézett Remusra –, és én nem vagyok animágus.

– Ez a te álmod. Minden úgy van, ahogyan szeretnéd – kacsintott Sirius.

– Tehát akkor ez tényleg csak álom, és nem a valóság, igaz?

– Attól, hogy álom, miért ne lehetne valóság?

James a nagyapja biztató arcára nézett, aztán elképzelte, hogy animágus. Persze fogalma sem volt, hogy a dolog hogy működik igazából, de remélte, hogy a bájital hatalma erre is kiterjed.

Aztán hirtelen furcsa érzés fogta el, a következő pillanatban pedig mintha sokkal magasabb lett volna.

A helyiségben állt egy tükör, és rögtön megértette, miért lett olyan magas.

Egy musztáng. Egy fekete musztángot látott.

Aztán hirtelen a nagyapja és Remus és Sirius is átalakultak. A következő, amire emlékezett már csak az volt, hogy boldogan nyargal a Roxfort udvarán a társaival.

Egy vérfarkas, egy kutya, egy szarvas és egy musztáng. Az új Tekergők.