31
júl
Boldog születésnapot!
Boldog születésnapot!
Harry még mindig alig fogta fel, hogy
anélkül ünnepelhette a születésnapját, hogy aggódnia kellene.
Persze, mindig akadt egy-egy gonosz varázsló, akivel aurorként
szembe kellett néznie, de Voldemort már nem volt az életében.
Nehéz volt bárkinek is beszélnie
róla, talán egyedül Ginny értette meg, mire is gondolt az első
években, amikor kicsit úgy érezte, elveszítette egy darabkáját.
Voldemort az élete része volt minden értelemben. Amellett hogy
kísértette minden nap, jelen volt az elméjében, és magában
hordozta egy részét is. Amikor eltűnt, minden furcsának tűnt.
Nem lehetett volna boldogabb, amiért
végre legyőzték, és nem kellett többet féltenie a szeretteit,
de a békesség, amit annyira várt, nem érkezett el olyan gyorsan,
mint arra számított. A legtöbben könnyen visszaszoktak a régi
életükbe, így volt ezzel még Ron és Hermione is, de neki ez több
időbe telt.
De mindennek már sok-sok éve, és
most már tényleg nyugodt lehetett.
– Boldog szülinapot, Apa! –
szaladt oda hozzá apró lábain Lily, közben pedig már az ég felé
nyújtogatta két kis karját. Harry nem okozott neki csalódást,
amint odaért, felkapta a lányát, és a bal kezére ültette.
Lilyt egyáltalán nem zavarta a
hirtelen magasság, gondolkozás nélkül hajolt az arcához, hogy
cuppanós puszival ajándékozza meg. Egyszer jó kviddicsjátékos
lesz belőle, gondolta Harry magában. Bár ezen nem is kellett volna
meglepődnie, az édesanyja hivatásos.
– Kapok ajándékot? – kérdezte
csillogó szemekkel, és reményteljesen nézett rá. Harry most már
nem tudta visszafojtani a kacagását.
– Nekem van szülinapom. Nem nekem
kellene ajándékot kapnom?
Lily hirtelen ráncolni kezdte a
homlokát, mint aki mélyen elgondolkozott.
– Igazad van, Apa. – Azzal félelem
nélkül ugrott le apja karjáról. Túlságosan vakmerő, ebből még
baj lesz, állapította meg Harry.
Közben Ginny is megjelent, és nevetve
figyelte, ahogy Lily a szobájába szaladt.
– Hova siet ennyire?
– Valószínűleg az ajándékomért.
– Harry még mindig elgondolkozva bámult legkisebb gyermeke után.
– Előre félek, mit fog csinálni pár év múlva. Ugyanolyan
makacs és határozott, amilyen az anyja.
Ginny játékosan meglegyintette a
vállát.
– Nem is tudom, kire ütött a másik
két gyerek. Néztél te már a fiaidra?
Harry gondterheltem sóhajtott fel.
Albusszal talán nem lesznek olyan nagy gondok, de Jamesen már most
látszott, hogy bajkeverésre született. De soha nem tudta igazán
megfegyelmezni, ez a feladat mindig Ginnyre várt. Albus külsőre
juttatta eszébe mindig az édesapját, James azonban a természeténél
fogva túlságosan is Siriusra emlékeztette. És ki tudna
megzabolázni egy igazi Tekergőt?
Ginny közelebb hajolt, ezzel
visszarángatva Harryt a földre.
– Boldog szülinapot! – csókolta
meg, de épp amikor már kezdtek volna belemerülni a dologba, James
és Albus félbeszakították őket.
– Fúj! – nyögött fel James, és
közben még undorodó arcot is vágott.
– Mit csináltatok már megint? –
feddte meg őket Ginny, hiszen a két fiú talpig sárosan érkezett
vissza a kertből. Harry elképzelni sem tudta, hogy csinálták, de
még a hajukból is megszáradt sárdarabok potyogtak. – Azonnal
fürödjetek meg, mielőtt a nagyi ideér!
Albus el is indult, James azonban csak
nevetett, és szándékosan félrerántotta Sirius édesanyjának
portréja elől a függönyt, a nő pedig rögtön rákezdett a
sárvérűekről írott beszédének.
James kuncogott, és még visszaszólt
a lépcsőtől.
– Tévedni tetszik! Ez nem sárvér,
ez csak sár.
Harry a fejét csóválta. Határozottan
sok gondjuk lesz még Jamesszel.
– Apa, Apa! – kiabálta Lily, és
kezében egy papírral rohant le a lépcsőn. – Itt az ajándékod!
James segített megcsinálni!
A kislány izgatottan nyújtotta át
neki a papírt, aminek a sarkára még egy piros masnit is
ragasztott.
Harry ekkor kezdett csak igazán,
szívből nevetni. Egy montázs volt az aznapi róla írott
cikkekből. Lily még bizonyára nem tudta elolvasni őket. A kis
túlélő újabb szülinapot élt meg, Isten éltesse Harry Pottert,
a megmentőt!, A kiválasztott élete címszavakban
Ilyen és hasonló címeket
olvashatott, aztán megtalálta a legjobbat, és szinte meg sem
kellett néznie, hogy tudja, ki a szerzője. Harry Potter és a nagy
átverés – Nem is július 31-én született?
Lily felhúzta az orrát, és kérdőn
nézett rá.
– Nem tetszik? – kérdezte
elkámpicsorodott hangon.
Harry lehajolt, hogy megint felkapja a
lányt, és egy puszit nyomott az orrára.
– Hát persze, hogy tetszik.
Gyönyörű!
És Harry életében először tényleg
szívesen látta a cikkeket, amiket róla írtak. Na nem a rengeteg
sületlenség miatt. Hanem mert tudta, hogy a lányának egy cseppet
sem számít, hogy az édesapja híres, ahogyan neki sem számított.
Csak az volt a fontos, hogy végre nyugodtan ünnepelhet a
családjával.
This entry was posted
on 2013. július 31., szerda
at szerda, július 31, 2013
and is filed under
Egypercesek/Novellák
. You can follow any responses to this entry through the
comments feed
.
