22
dec
Titkos találka
Részt vettem a Vakáció kihíváson is, ez az oda írt egypercesem. A kulcsom Nemes Nagy Ágnes Nyári rajz című verse volt.
Titkos
találka
Scorpiusnak
furcsa érzése volt, ahogy a célja felé tartott. Soha nem gondolta volna, hogy
valaha ide fog jönni.
Annyit hallott
már a Weasleykről meg a düledező viskójukról, de egy pillanatra sem jutott
eszébe, hogy egyszer majd ide akar észrevétlenül beosonni.
Aztán jött
Rose...
Már az udvarban
járt, és nem bírta ki, megállt néhány pillanatra, hogy körülnézzen. Az Odút nem
is lehetett az ő kúriájukhoz hasonlítani. Valószínűleg a legkisebb szobájuk is
nagyobb volt, mint ez az egész ház.
Nagyon más volt,
mint amihez hozzászokott. De most, hogy a saját szemével látta, tulajdonképpen
tetszett neki. Világos volt és melegséget árasztott. A tó, ami mellett eljött,
az udvarban végigfutó lilaakác, meg a többi virág a zöld fűben. Itt tényleg érezni
lehetett a nyarat, míg Malfoyéknál mindig tél volt.
Scorpius rávette
magát, hogy tovább osonjon arra, ahová az utasítások vitték. Rose konkrét
térképet rajzolt neki, olyan instrukciókkal, mintha Scorpiusnak valami kincset
kellene megtalálnia, amit évszázadokkal ezelőtt elrejtettek. Pontosan megadta,
honnan hány lépést kell mennie, melyik bokornál kell elkanyarodnia, és hány
másodpercenként nézzen körbe, hogy ne vegyék észre.
Végül
megérkezett a kijelölt célhoz, az ablak alá.
– Rose? – szólt,
és szinte derült magán, hiszen azt a tipikus hangot produkálta, amin mindig
nevetett. Amikor olyan, mintha suttognál, közben pedig elég hangos vagy, hogy
mindenki meghalljon.
– Gyere fel! –
kiáltotta a lány, amikor megjelent az ablakban. Látszott rajta, hogy ideges,
mert ide-oda tekintgetett.
– Megmondanád,
hogyan?
– Nem hoztál
seprűt?
– Bocsánat, a
rengeteg utasítás mellett elkerülte a figyelmemet, hogy seprűt is hozzak. A
lista ötödik pontját idézve: Ne kelts feltűnést. Mindketten tudjuk, hogy ha én
repülök, akkor biztosan mindenki engem néz és...
– Jaj, hallgass
már!
Rose eltűnt.
Amikor visszaért, Scorpius még mindig magában nevetett.
– Ledobom!
Scorpius
félelmetes reflexekkel elkapta az ablakon kihajított seprűt, egy Kométa
260-ast.
– Egy Kométa?
Most komolyan? Ha már nem mászhatok fel a hajadon, azt hittem minimum egy
Nimbust kapok.
Rose kérdő
pillantással nézett rá.
– Te ismersz
mugli meséket?
Scorpius nem
felelt, helyette felült a seprűre és már repült is be Rose ablakán.
Arra egyikük sem
gondolt, hogy mi lesz, miután Scorpius beszökött hozzá. Kínos csendben
álldogáltak egy ideig egymással szemben. De Scorp hamar feltalálta magát.
– Ez a szobád?
– Nagyiéknál,
igen.
Scorpius
körbejárta a szobát, minden négyzetcentimétert megvizsgálva, aztán levetette
magát Rose ágyára.
Csak erre volt
szükség, hogy a lány is magához térjen.
– Ugye nem
gondolod, hogy azért vagy itt, hogy mi...
– Hogy mi? – ült
fel az ágyon kihívóan Scorpius. Rose elpirult, de nem felelt.
– Végre sikerült
elhallgattatnom Rose Weasleyt?
– Mi az, hogy
sikerült elhallgattatnod? – kérdezte az említett felháborodottan, és dühösen
összefűzte maga előtt a karját.
– Na, végre! Ezt
a Rose-t ismerem. Bár ha már elhallgattatás. Már jó régen megfogadtam, hogy az
életemben még beléd fojtom a szót, bármibe is kerül.
Rose arca most
már nem a kínos témától, hanem a méregtől volt vörös. Scorpius azonban nem
zavartatta magát. Felállt az ágyról, és elindult felé.
– Megfogadtad?
Az a szomorú hírem van, hogy beszélgetni hívtalak ide, szóval ha ennyire nem
bírod elviselni a hangomat meg amit mondok, akkor jobb lesz, ha mész.
Semmiképpen sem akarlak a beszédemmel kínozni...
Scorpius közben
már nagyon közel ért Rose-hoz. Túlságosan is közel. És csak mosolygott.
– És annak is
nagyon örülök, hogy ennyire viccesnek tartod, amit mondok. Ez azt jelenti, hogy
ha nem untatlak halálra, akkor legalább röhöghetsz azon, hogy miket beszélek
össze.
Scorpius az
egyik tenyerét Rose arcára fektette.
– Rosie, fogd
be! – És mielőtt még a lány újra közbeszólhatott volna, felé hajolt és
megcsókolta.
Először csak
lágyan csókolta, ami nagyon meglepte a lányt. Scorpius nem tűnt finom típusnak,
sokkal inkább olyannak, aki elveszi, amit akar. Aztán egyre jobban elmélyítette
a csókot, egyik kezét még mindig az arcán tartva, a másikat pedig a derekára
fonva még közelebb húzta magához.
Amikor végül egy
örökkévalóságnak tűnő idő után félbeszakadt a csók, Scorpius arcán önelégült
mosoly jelent meg.
– Küldetés
teljesítve!
És Scorpius
pontosan tudta, hogy ezt az emléket – a tavat, az ide-oda dőlő házat, a füves
udvaron átvezető térképet és a csókot – soha nem fogja elfelejteni, és magával
viszi vissza, a Malfoy ház telébe.
This entry was posted
on 2012. december 22., szombat
at szombat, december 22, 2012
and is filed under
Egypercesek/Novellák
. You can follow any responses to this entry through the
comments feed
.
