Végzősök részlet 5.
Dahlia rohant ki az udvarra. Mindenki
úgy nézett rá, mintha megőrült volna, hiszen kint tombolt a
vihar. Fél füllel ő is hallotta a mennydörgést, de most kisebb
gondja is nagyobb volt ennél. Mit árthat egy kis eső? Úgyis arra
vágyik, hogy valami elmossa a haragját.
Remélte, hogy a friss levegő segíteni
fog. Az eső hangja, a párás levegőbe keveredő földillat talán
majd megnyugtatja. Ha nem így lesz... Az végzetes lehet. Nem rá
nézve, hanem másokra.
És azt sem akarta, hogy dühösen
lássák.
Érezte, hogy egy kéz hozzáér a
vállához, de nem fordult meg, csak dühösen rohant tovább.
Érezte, hogy hullanak rá a cseppecskék. Egyre vizesebb lett a haja
és a talárja, de egyáltalán nem zavarta. Aztán nem tudta miért,
de a lába a kis kunyhóhoz vitte, aminek a kéményből kis, szürke
füstpamacsok szálltak felfelé.
This entry was posted
on 2012. július 29., vasárnap
at vasárnap, július 29, 2012
. You can follow any responses to this entry through the
comments feed
.
