Ezt a részletet még Tündinek írtam a születésnapjára. Abban egyeztünk meg, hogy akkor tesszük közzé, ha összegyűlik a Facebook oldalon 300 lájkoló. :) És most összegyűlt! Szóval jó olvasást! ;)

"A pofon óriásit csattant a néma csendben. A sötét folyosón csak ők ketten voltak, és még fényt is csak néhány fáklya adott. Még akár romantikus is lehetett volna, de egyáltalán nem volt az. Sőt, miután Dahlia sokkal közelebbről megismerte a fiú nyelvét, mint ahogy akarta volna, kifejezetten hátborzongatónak és taszítónak tűntek a falakon hullámzó vöröses árnyak.

– Ha ezt még egyszer, csak még egyszer meg mered tenni, nem csak a tenyeremmel kerülsz majd közelebbi kapcsolatba, hanem a pálcámmal is, világos?

Dahlia úgy fújtatott, mint egy dühös macska. Vett egy mély lélegzetet, aztán kifújta. Kihúzta magát, megvetően a fiúra nézett, aztán hátat fordított, és a kecses léptekkel elindult vissza a Hollóhát klubhelyiségébe. Csak remélni merte, hogy a kopogtató most nem valami nehéz kérdést tesz fel, mert egyáltalán nem volt türelme a rejtvényekhez. Egy ilyen éjszaka után semmiképp."