Perselusnak
Perselus!
Évek óta nem
találkoztunk, az utóbbi napokban mégsem tudok szabadulni,
állandóan te jársz a fejemben. Folyamatosan eszembe jutnak a szép
emlékek, amelyeket együtt éltünk át. Emlékszem a kisfiúra, aki
megtanította, ki vagyok, akivel együtt feküdtünk a fűben és
akivel mindent megoszthattam. Aztán eszembe jutnak a roxforti napok
is, az első néhány év, amíg még boldogok voltunk.
Tegnap harcoltunk a
Renddel. Beleütköztünk egy csapat halálfalóba. Mindenhol átkok
röpködtek, nem egyet én magam küldtem valamelyik ellen. És csak
az jár a fejemben, hogy valamelyik akár te is lehettél. Lehet,
hogy ellened harcoltam, és fel sem ismertelek a maszk mögött! Arra
gondolok, hogy néztél ki, akkor, amikor még ismertelek. Nem tudom,
hogy mennyire változtál meg. Régen egy sötét szobában is rád
találtam volna, most pedig... Mi van, ha az egyik, akit megátkoztam,
te voltál? Szerinted mit éreznék, ha én öltelek volna meg?
Hogy jutottunk idáig, Persi? Mit csináltam rosszul? Mi győzött meg róla, hogy a halálfaló barátaid jobban szeretnek, mint én? Úgy érzem, te többet akartál barátságnál. Mégsem kérdeztél meg, hogy elmegyek-e a veled randizni. Miért? Csak a barátom voltál, de szerettelek. Nem tudod, mennyire fájt, amikor elárultál.
Most boldog vagyok. James lehet, hogy nagyképű volt és fennhéjázó, de megváltozott. Jó ember. Az egyik legjobb, akit ismerek. Szeret, és volt annyi bátorsága, hogy ezt meg is mondja. Szerelmes vagyok belé, mégsem tudok szabadulni a gondolattól, mi lett volna, ha...
Néha eszembe jut, hogy az élet alakulhatott volna másképp. Ha akkor mellettem maradsz, talán ma egy család lennénk. Férj és feleség. Nem tudom. Senki sem tudhatja. De olykor álmaimban megjelensz, felnőtt emberként, úgy mosolyogsz rám, mint amikor kisfiú voltál. Aztán öledbe kapsz egy fekete hajú, zöld szemű kislányt, és nevetsz. Boldogan.
Fáj a szívem, ha arra gondolok, ehelyett hol vagy most. Velük. A Halálfaló barátaiddal. Szinte látom magam előtt sápadt, örömtelen arcodat. Többre nem is merek gondolni. Ha csak eszembe jut, hogy gyilkolsz, hogy ártatlanokat kínoztok meg...
Én tudom, hogy te nem vagy gonosz. A szíved mélyén valahol most itt van az a kisfiú, aki átölelt és vigasztalt, amikor szomorú voltam. Tudom, hogy a szeretet benned van valahol. Tudom, hogy képes vagy szeretni, mert engem szerettél. Egyszer régen szerettél, és volt valaki, aki mindennél jobban szeretett téged.
Lily
Összehajtom a levelet,
becsúsztatom egy borítékba. Aztán kihúzom a fiókot és beteszem a
többi mellé. Tudom, hogy soha nem küldhetem el. Egy apró
könnycsepp követi a borítékot a fiókba, aztán visszatolom a
helyére. Ez már egy másik élet. Harry sírni kezd, én pedig
megyek és megvigasztalom. Az ő bánatára legalább tudom a
megoldást.
This entry was posted
on 2012. július 13., péntek
at péntek, július 13, 2012
and is filed under
Egypercesek/Novellák
. You can follow any responses to this entry through the
comments feed
.