Ez a kis szössz a tegnap este emlékére
született, mikor is az LP rövidítésre azt hittem, hogy Lily/Piton, de
közben a Linkin Parkról volt szó. xD Viszont ennek örömére elhatároztam,
hogy írok egy LP című történetet, Lilyvel és Pitonnal a főszerepben.
Nos, ez lenne az. Közben viszont rájöttem, hogy trilógia lesz ebből, ami
időben visszafelé fog haladni. Ez tehát az LP trilógia első darabja. :)
Ezúton köszönöm Rebinek, Tündinek és
Kingának (ha valakit kihagytam bocsi, már este volt) a tegnapi késő esti
fárasztóan vicces beszélgetést, aminek ez a szössz az eredménye. :D
(Ha pedig nem tudod, miről is van szó, irány a Facebook oldalam, és te is csatlakozz a kis csapatunkhoz! :D)
Javítás: Mégsem 3, hanem 4 részes lesz. :D
Javítás: Mégsem 3, hanem 4 részes lesz. :D
LP – Semmi sem
a régi
„Things aren't the way they were
before
You wouldn't even recognize me anymore”
You wouldn't even recognize me anymore”
Egy fekete hajú fiú fut a réten, egy
vörös hajú lány pedig utána. Lehuppannak a fűbe, és együtt
nevetnek, míg ki nem fújják magukat kicsit. Aztán a lány
csillogó szemekkel megint felpattan, és elkiáltja magát:
– Te vagy a fogó!
A fiú lassan feltápászkodik, de nem
kezd el a lány után rohanni. Néhány másodpercig még bámulja.
Tudom, mi jár a fejében. Csodálja a lányt, és nem akarja
elhinni, hogy ilyen szerencséje lehet. Soha nem volt barátja, most
pedig hirtelen egy kincset talált. Egy tündöklő drágakövet, egy
illatos virágszálat. Fehér liliomot saját élete közönséges
gyomjai között.
Aztán mielőtt az előle loholó lány
eltűnhetne az egyik fa mögött, a fiú lehunyja a szemét, a
következő pillanatban pedig már a lány előtt áll. Ő észre sem
veszi, nekiszalad, és együtt zuhannak a puha fűbe. A lány kacag,
a fiú nem, de azért egy halvány mosolyt ő is megenged magának.
Aztán lágyan, mintha félne, hogy eltöri, megérinti a lány
vállát.
– Megvagy! – suttogja.
– Csaltál, Persi! Ez nem éri.
Mi vagyunk azok. Pontosan emlékszem
minden másodpercre, amit együtt töltöttünk. Te voltál a fény,
ami beragyogta szánalmas életemet. Te adtál értelmet annak, hogy
megszülettem. Előtted soha nem értettem, a boszorkány anyám
vajon miért hozott a világra. De aztán már tudtam. Azért, hogy
téged megismerhesselek.
Itt fekszem a porban. Az életem utolsó
percei vízesésként folynak ki az ablakon, én pedig csak egy
dologra tudok gondolni: rád.
Tudnod kell. Tudnod kell, mielőtt még
késő lenne. Tudom, hogy a pokolba kerülök, és soha többé nem
érezhetlek. Mert bár hosszú évekkel ezelőtt elmentél, mindig
magam mellett érezlek, mélyen a lelkemben és a gondolataimban
mindig magammal hordalak. De te a mennyországban vagy, én pedig...
Akármilyen keményen próbálkoztam
is, az én bűneimre nincs megváltás. De azt akarom, hogy tudd,
próbáltam. Próbáltam jó lenni, próbáltam méltó lenni hozzád.
Akkor régen, a zsírós hajú kisfiú mindennél jobban próbált
méltó lenni hozzád. Most pedig, a felnőtt férfi mindennél
jobban próbálta helyrehozni annak a zsíros hajú kisfiúnak a
baklövéseit.
Ahogy itt fekszem, nem tudok szabadulni
a gondolattól, hogy ha látnál, talán meg sem ismernél. A dolgok
megváltoztak azóta. Még húsz év sem telt el, én pedig még
negyven sem vagyok, de megöregedtem. Egy öregember vagyok, hátam
mögött megbocsáthatatlan bűnökkel. Semmi sem olyan, mint akkor
régen volt.
Még érzem a fű illatát, és a hajad
puhaságát, ahogy mellett heversz a fa alatt. De ez már nem az a
hely, és nem az az idő.
Egyszer elárultalak, és ezzel magamat
is elárultam.
De Harryt. Harryt próbáltam
megvédeni. Neked. Érted. Értünk.
De mindennek a végén, ez mind semmit
sem számít. Próbálkoztam, még mindig próbálkozom, és olyan
messzire jutottam. De elbuktam. El kellett buknom. Mindent el kellett
veszítenem.
Szeretnék megint az a fiú lenni, hogy
ezúttal másképp csinálhassam. Most már okosabb vagyok.
Tapasztaltabb. Már képes lennék a helyes döntéseket meghozni,
hogy veled lehessek. Hogy együtt lehessünk. Elvinnélek messzire,
távol Voldemorttól, távol mindentől. Csak ketten lennénk. Együtt
lennénk.
De már túl késő. Vár rám a halál.
Vár rám a pokol.
De neked tudnod kellett...
„There's only one thing you should
know
I tried so hard
And got so far
But in the end
It doesn't even matter
I had to fall
To lose it all
But in the end
It doesn't even matter”
I tried so hard
And got so far
But in the end
It doesn't even matter
I had to fall
To lose it all
But in the end
It doesn't even matter”
This entry was posted
on 2012. július 1., vasárnap
at vasárnap, július 01, 2012
and is filed under
Egypercesek/Novellák
. You can follow any responses to this entry through the
comments feed
.
