„So let mercy come
And wash away
What I've done”
LP2 – Bűnök hosszú listája
A régi termemben állok. A pince dohos
szaga és a gyertyák halvány fényében félhomályos helyiség
régi ismerősként üdvözölnek.
A lábam a szobámba visz, egyszerűen
képtelen vagyok megmaradni a teremben. Magányra vágyom, de ha
igazán őszinte vagyok magamhoz, még az sem elég. Mert pontosan
magam elől menekülök. A saját társaságomat nem tudom elviselni.
A büntetésem pedig az, hogy akárhogy szeretnék, nem
szabadulhatok.
Ahogy belépek a szobámba, hirtelen
még elveszettebbnek érzem magam. Akárhová megyek is, a bűneim
követnek.
Fájdalmasan lerogyok az egyik kopott
székbe, és felemelem a kezemben lévő Reggeli Prófétát. Mintha
ez is csak a képembe röhögne: Nem menekülhetsz.
A címlapon saját
magamat látom. Sápadt fehér arc, karikás szemek, ápolatlan haj.
Ez vagyok én. Az igazi Piton. A szemem nem csillog, olyan mintha
halott lenne. De hát miért is lenne más?
A kép fölött
pedig hatalmas betűk harsogják:
Kinevezték a
Roxfort új igazgatóját
Az új igazgató
pedig nem más, mint az áruló gyilkos, Perselus Piton.
Vidámság nélkül
nevetek fel. Nem ironikus? Mint a királyoknál. Meghalt a király,
éljen a király! És még jobb, ha az új végzett az előzővel.
Dumbledore. Hogy
mennyire utáltam régen! A sors fintora, hogy ő volt az egyetlen,
aki talán igazán ismert.
És a sors fintora
az is, hogy én lettem a gyilkosa. Évekig kívántam, bár
végezhetnék vele a saját kezemmel. Aztán amikor végül ő volt
az egyetlen, aki megmaradt nekem, én lettem a gyilkosa.
Átkozott kívánság!
„Kérlek, Perselus!”
Fogalma sem volt,
mit kér tőlem. Még több vér tapad a kezemhez. Már szinte
elviselhetetlen.
Újra meg újra
átélem. Látom a kék szempárt a félhold szemüveg alatt. Még
csillog benne az élet, a szokásos vidámság mindannak ellenére,
ami körülötte történik. Aztán a zöld fény – a zöld, ami
egykor a reményt jelentette – előtör a pálcámból. És nem
marad más csak halál, félelem, kétségbeesés és harag.
Bűneim
képzeletbeli listája pedig hosszabb lesz. Én vagyok az ember, aki
megölte minden idők legkiválóbb mágusát.
Nekem már nincs
megbocsátás. Mégis csak egy dologra tudok gondolni: hogy a
bűneimet örökre elmossák...
This entry was posted
on 2012. július 19., csütörtök
at csütörtök, július 19, 2012
and is filed under
Egypercesek/Novellák
. You can follow any responses to this entry through the
comments feed
.
